Április 23.
Egy éve, hogy Anya meghalt.
Leírva így keveset mond. Palackba zárt szellem a fájdalom, egyszerre távoli és ugyanakkor nagyon is közeli. Bármikor kiszabadulhat, és megsemmisíthet minden illúziót... Hogy immár nagynehezen felépült egy újabb kártyavár.
Egy év kevés, hogy tisztázzunk magunkban minden oly ellentmondásos érzést. Hogy valóban megbéküljünk egy hiánnyal, amely néha csalóka jelenléttel áltatja a könnyű álmot...
A kártyavárad erősítése a családoddal történik. De bent mindig is megmaradnak a kérdések, az önvizsgálat és a hiány.Változó intenzitással, de el nem múlik. Nem mondtam vele újat, és arra gondolok, hogy majd velem is így lesz vagy lehet.
VálaszTörlésIgen, elég sokszor megbeszéltük már veled a kérdést, Éva. De sejtem, hogy az önvizsgálatnak soha nincsen vége...
TörlésEgy év kevés a feldolgozáshoz, a belső tisztázáshoz, a lélek megnyugvásához.
VálaszTörlésÉs egy év iszonyúan sok a hiányból, a nélküle való létből.
Mit is mondhatnék mást, valahogy el kell fogadnunk, ki-ki a maga módján-módszerével, hogy ez pedig már mindig így marad, s így lesz, amíg létezünk.
Anya nincs, már lassan két évtized is eltelik, s hiába mondják, az idő majd megoldja, begyógyítja, a kétségek s a hiány még mindig feltör, s mindig hirtelen, néha zokogásba fúlón, néha kétségbeeséssel, kétséggekkel küszködőn, de ezek a számomra is váratlan állapotaim megkönnyebbülést hoznak, megnyugvást, legalább egy időre.
Ne haragudj, hogy ennyit írok a magam érzéseiről, de úgy érzem, a Te friss bánatodhoz az én sokévtizedes árvaságom "tapasztalatai" talán segítik a megbékélést. Ahhoz, hogy ne felejtsük, hogy megőrizzük az emlékeinket, a kétségeink is megmaradnak. Én már tudom és érzem, ez így jó.
Kedves Rózsa, próbáld a "kártyavárad" stabilizálni:)
Tudom, mondani...könnyű A fájdalom nem múlik. Az viszont rajtunk múlik, mennyire hagyjuk általa kínozni magunkat...Ne vidd túlzásba, ha lehet.
rhumel
Kedves E., köszönöm a soraidat. Te már régóta vagy árva, én csak most tanulom... Saját elmúlásunkkal is szembesít, hiszen halhatatlanoknak hittük szüleinket.
TörlésNálam a bűntudattal, lelkiismeretfurdalással is rendezni kell a számlát. Nagyon bonyoloult kérdések ezek...
Mindennek megvan a maga ideje.A bánatnak és az örömnek, az emlékezésnek és a felejtésnek, a násznak, a gyásznak, a gyermeknevelésnek, a gyermekek kirepülésének, az egészségnek, a betegségnek. Az életnek és a meghalásnak, a közösségnek és a köztük is megélt magánynak. Valamennyire ez belátható, irányítható vagy tréninggel befolyásolható. Kapaszkodókra kell találni, amelyek mentén az ember a gödrökből kievickél, és mégis megtalálja célját, megtalálja magát.
VálaszTörlésKönnyebb ezekről írni, mint megélni, de a mások tapasztalata is ezt diktálja. Nem sorolok neveket.
Kedves Mick, az eszem nekem is elfogadja a józan érveket... A kapaszkodókat meg most keresem...
TörlésTegnap olvastam egy lélektannal foglalkozó rövid hírt. Azt fogalmazza meg, hogy aki visszatekint valamiféle negatív eseményre, jól teszi, ha figyelmet szentel minden kis pozitívumot tartalmazó epizódra is, amelyek a rossz történés mellett megjelentek. Ez segíthet átértékelni és szórtabb módon látni azt, amit korábban pusztán negatívnak ítélt. Talán érthető,amit megpróbáltam rövidre fogni.
TörlésKöszönöm, Mick, a figyelmedet. Alapjában véve inkább pozitív vagyok, s idővel igyekszem a túl "mérgező" gondolatokat kerülni (különben megbetegszem). Van 1-2 személy, akikkel ez hosszabb ideig eltart...
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNehéz idő. El fogod rendezni a saját eszed és szíved szerint.
VálaszTörlésBenne vagyok éppen, Kári. Anya valódi regényhős, azt hiszem, ha sikerülne egy (vagy inkább több) figurába rejteni, sikerülne megszelídíteni az elvesztését, segítene rajtam...
TörlésPróbáld meg. Alighanem jól látod, valóban segítene a maradónak.
TörlésKöszönöm a biztatást, kedves Stali. Jólesik nagyon.
Törlés...szürke haja lebben az égen...
VálaszTörlésSajnos, nem vagyok J. A., se Kosztolányi s még jónéhányan... De a szavak jót tesznek, még akkor is, ha csak nekem... Nagyon-nagyon jót tesznek.
Törlésez az első évforduló a legfájdalmasabb - tudom - , és bár ez a dátum örökre fel fog zaklatni, idővel majd kevésbé fájdalmasan, talán több megbocsátással magad felé, kisebb érdességgel súrolva, helyére kerül a váradba, mint sima erős tégla,
VálaszTörlésnem lehet elkerülni a gyászmunkát, és sokkal nehezebb annak, aki nem fejezi ki erőteljesebben (átmosóan), nem éli meg a "stresszes" érzelmeket...
nehéz bármit is mondani ilyen messziről
én régóta árva vagyok, senkim nem él már évtizedek óta, de még mindig felkavar - nem a dátum, mert az már elcsitult -, hanem egy váratlanul előúszó illat, vagy az ő keze nyomát idéző leves íze, egy ismerős ruhadarab, vagy hasonló alkat megpillantása az utcán...
Hát igen, körülbelül így történik... Férjem halála lassan a nyolcadik évfordulóhoz közeledik, eleven ugyan az emléke, de már kevésbé fájdalmas, mint egy régi seb, amelynek meglátszik a nyoma...
Törlés