Keresés ebben a blogban

2014. április 17., csütörtök

Szemverés vagy amit akartok...





   Néha az aggodalom olyan nehéz súllyá válik, hogy  kijáratot keres magának. Muszáj róla beszélnem. Még akkor is, ha esetleg senkit sem érdekel.
    Babonás lennék mégis? Kétszer voltam tanú esküvőn, mindkettő válással végződött. Azóta nem vállalom.
    A képen látható két kedves ismerős, barátnő  -  nagy tehetségű színészek különben  -  számára, testreszabottan írtam a két színpadra szánt szöveget, el is játszották sikeresen.
    A harmadik darab meglehetősen jól haladt,  -  ezúttal egy harmadik szereplő csatlakozásával  -  mióta megtaláltam a kezdő szituációt, mely lehetővé tette, hogy a három ismeretlen nő találkozhasson, mégpedig úgy, hogy ez a találkozás le is zárjon minden kiutat. A helyzet abszurd volta is tetszett, mert megengedi a valóság és az irrealitás minden váratlan és mégis ezáltal elfogadható keveredését. Hol találkoznak? Egy jellegtelen várószobához hasonló helyiségben, ahonnan nem lehet  kimenni. Az egyetlen ajtó csak befelé vezet, a kilincs eltűnt (itt nyilván sokan asszociálnak Sartre: "Huis clos" c. drámájára, de csak ez a pont közös).
A három nő temperamentuma szerint reagál természetesen, és ezt is érdekes volt kiaknázni. Végül is időbe telhet, mire elfogadjuk a gondolatát, hogy meghaltunk... Az "időtlenség" érzése maga is kelthet nagy szorongást.   A hangnemet igyekszem a komikum és a irónia, valamint a sejthető drámaiság borotvaélén fenntartani, s hogyan jutunk majd el együtt a csattanóig, pontosan még én sem tudom. Hagyni kell szabadon mozogni, beszélni a szereplőket, mintegy saját logikájuk szerint, melynek árnyalatai írás közben bontakoznak majd ki, és hagyom, hogy engem is meglepjenek. 
   
    Könnyen lehetséges, hogy soha nem írom meg a második felét. Babonás lennék mégis? Ha nem is lettem volna eddig, most komoly esélyem van rá. G. után két hónappal R. is nagyon beteg. G. kezd nagyon lassan felépülni a januári szívműtétből, R-t sürgősen operálni kell, s a műtét után kemoterápia vár rá... Kb. egyidősek vagyunk. 

24 megjegyzés:

  1. Névtelen17/4/14 12:38

    Leülhetek melléd? Beszélgessünk. Erről is, ám főleg Rólad. Te vagy most a szűrő, akin a többiekkel történtek/történők átmennek. Nem, félned bizonyára nem kell. De minden, amit látsz, üzenetet hordozhat. Babona-mentesen ugyanúgy, mint a fekete macskától sikítva menekülő babonásnak.
    Bizonyára mondtam már, nem hiszek a véletlenekben.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, mitől tartok? Hogy én hoztam rájuk a bajt valamiért, a szerepeken keresztül. Tudom, hogy elletmond minden észérvnek, az amúgy nagyon is karteziánus felfogásomnak. De egy kis elletmondásért nem megyek a szomszédba...

      Törlés
    2. Névtelen17/4/14 18:37

      Ezért bátorkodtam ajánlani, beszélgessünk.
      Az egész világegyetem ellentmondásokból épül fel, nemde?
      Nem hiszem, hogy alkotó erőd arra is kiterjed, ami most velük történik. Attól még kísérteties.
      stali

      Törlés
    3. Az eszem tudja is, és kapaszkodom bele. "Attól még kísérteties." Hát éppen ez az.
      Persze, beszélgessünk. Kedves vagy, hogy időt áldozol rám.

      Törlés
  2. Van az írókban valami, ami engem St. Zweig Sakknovellájának a főhősére emlékeztet. A hitleri börtönt megjárt ember maga ellen sakkozott. Sokadik lépésig előre látta a lépéskombinációkat. Végül is lett valami minden parti végén. Az írókról pedig nemegyszer hallottam, hogy hőseik önálló életet kezdenek élni, és a szerzőt vezetik erre-arra. Nem lehet könnyű az esetlegességek között lavírozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, valóban így van: az elején nagyjából felvázolja az ember a körvonalakat, mint a rajzban a figura kezdetén. Aztán hagyja élni, s egyik vonás előhívja a másikat, valamint a szereplők (ha több is van) kölcsönhatása is megteszi a magáét. Igen, néha hagyom magam "vezetni", mert szeretem a meglepetéseket - főleg ha kellemesen izgalmasak! (különben egy kép is ilyen egy kicsit!)

      Törlés
  3. Mindig megrendítő, ha a barátainkat vagy akár ismeretlen kortársainkat érinti meg az elmúlás bizonyossága. Ebben a végzet előidézőjeként szerepelni: lehet alkotói attitűd akár. A szellemesnek igérkező drámát biztosan megírod majd, ha nem most, majd később. Kár lenne veszni hagyni a brilliáns ötletet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedvem volna, de visszatart ez a furcsa félelem. Pedig másik "kutya is van eltemetve" a darabban, mondhatni, a "főkutya" egészen más, mégpedig mi is lenne, ha nem egy férfi... Na de most már majdnem mindent lelepleztem...
      Köszönet a biztatásért, Klári!

      Törlés
  4. Névtelen18/4/14 14:57

    Próbálj meg a főkutyára koncentrálni - a hölgyek életereje visszatér! Hm, nem lehetséges, hogy épp az induláskor mindegyikük ettől szenved kutyául? És ahogy megoldást találnak, tér vissza régi énjük?
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati, nem vagyok benne biztos, hogy egy férfi minden problémára lehet válasz (sőt, az is megesik néha, hogy a problémát is ő okozza!)... Az egyikük férjével él, a másik özvegy, de szemmel láthatólag semmi ilyen irányú frusztrációban nem szenved! Amikor a "testre szabott" írásról beszéltem, a szinészek alkata, játékmódja forgott szóban, nem pedig a magánéletük... A fikció számomra elkülönül a valóságtól, éppen ezért zavart meg a nagyon is valódi betegség hirtelen.

      Törlés
    2. Névtelen18/4/14 17:59

      Nem sejtem, milyen szerepe van/lesz a továbbiakban a férfinek. Találgattam, és mélyen egyetértek az első mondatoddal.
      A többi meg a valóság és fikció keveredése, ami - bevallom - egyre jobban foglalkoztat. Pont azért, mert nem ismerem azt a vonulatot, amit megírni készülsz. Így ötletem sincs,mi mivel keveredhet.
      stali

      Törlés
    3. Hozhat az ember - akaratlanul is - szerencsét vagy szerencsétlenséget valakire?

      Törlés
  5. Nem vagyok teljesen biztos, jól értem-e, és valóban hiszel ilyesmiben, vagy csak elgondolkodtál róla. Nem szeretnélek megbántani. Azt gondolom, ha valaki hisz a szemmel verésben - (igézésben, babonában, energiavámpírságban), akkor mint a népi hiedelem, babona: önszuggesztió alapon igazolásokat gyárt a véletlen eseményekhez. Én nem hiszek ezekben, biztos vagyok benne, hogy nem hoz se szerencsét,. se szerencsétlenséget ember emberre...a sorsunkat nem mások irányítják (se szóval, se nézéssel)...
    Talán kicsit mindenki babonás valamennyire ("...hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én...", de arról EGYÁLTALÁN nem te tehetsz, hogy elválnak emberek, vagy betegek lesznek
    Biztatnálak viszont, hogy bátran dolgozz a darabon, ne engedd magad eltántorítani, irigyellek az élénk irodalmi estjeitekért,
    sok szerencsét

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valójában nem is hiszek benne, csak az ilyen véletlen egybeesések megijesztenek... Egyszerre vagyok fatalista és hiszek a véletlenben is.

      Törlés
    2. Nincs is összefüggés, ez tényleg ne tántorítson el. Ők meg fognak gyógyulni és el fogják játszani az alkatukra írt szerepeket, ezt helyezd lelki szemeid elé.

      Törlés
    3. Köszönet, Ági! Ha meggyógyultak, újra felveszem a fonalat, talán...

      Törlés
  6. Rózsa, kényes kérdés... ismerem , hogy szereted távoltartani magad misztikus de legalább is a nem teljesen csak racionális magyarzatoktól...De azt talán határozottan állithatuk, hogy hálózatban (mátrixban) élünk, és minden mindennel összefügg és hat egymásra. Csakhogy , nem lehet, hogy forditva is történhetnek a dolgok?!Hogy te ráéreztél valamire már előbb? Hiszen mondod, hogy alkatukra irtad a történetet. S az ókori drámairók szerint is az ember jelleme az ember sorsa...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, jól sejted... (sokat beszélgettünk már erről) Tulajdonképpen a racionális magyarázat amolyan kicsit Voltaire-i biztonságérzetet ad nekem, míg a be nem bizonyítható dolgokba már annyi sarlatán magyarázta bele különféle találmányát... Ugyanakkor azt sem tagadom mereven, hogy ami még ismeretlen számunkra, attól még létezhet is. Csak a bizonyítékra várok. Ezért vagyok pl. agnosztikus és nem ateista...
      Alkatukra, jatékmódjukra írtam: szükségem volt magam elé képzelni őket, hogyan játszanak, miközben a dialógusok szinte maguktól gördültek elő... Bár magánéletükhöz semmi köze,de a képzelet játékai még izgalmasabbak.

      Törlés
    2. megint nem teljesen ugyanarról beszélünk... de nem baj:) majd eljön annak is az ideje (vagy nem...:)

      Törlés
    3. ...bennem is van agnoszticizmus is:) (csak amellett sok bizonyiték is...amire még vársz)

      Törlés
    4. Igen ezt gondolom én is. Megértem, hogy a bizonyítékok (amelyeknek te a birtokában vagy), döntő súllyal bírhatnak... De ez nem elhatározás vagy kívülről jövő meggyőzés kérdése, legalábbis számomra... Azt sem tudom, hogy "várok-e" valójában valamire? Azt hiszem, hagyom "jönni" a dolgokat, amelyeknek jönniök kell...

      Törlés
  7. ez a "Kb. egyidősek vagyunk. " mondatod szöget ütött a fejemben:
    én akkor szoktam erre gondolni, ha ismerősök, kortársak bajáról (haláláról) értesülök, mintha magamat félteném, mintha az ő sorsuk az én életemre lehetne veszéllyel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akaratlanul is azonosulunk a valamiben közeliek sorsával (család, barátok, életkor...), legalábbis én...

      Törlés
  8. láttam a fb-on, halálhírét, nagyon sajnálom, részvétem

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...