Keresés ebben a blogban

2012. április 11., szerda

Magány és egoizmus

   Elmúlt a Húsvét is... Itt, Franciaországban nincs locsolkodás. Ne tudom egyébként, meddig marad fenn Magyarországon is... Nekem különben sem lenne már aktuális: rég elfelejtettem a hódolók listáját nyilvántartani. Mióta Gilbert meghalt, női mivoltom szinte csak a nagymamai szerepre korlátozódik és ez szándékosan történik, nincs benne semmi frusztráció. Minden más kapcsolat árnyékától is e meleg fedezékbe vonulok nagy sietve, nehogy a kiszámíthatatlan perspektívájú bonyodalmak esetleg utolérjenek, csapdájukba ejtsenek...
   A magány a szabadság majdnem beláthatatlan horizontját is jelenti  -  kell egy kis kárpótlás a nagy-nagy csöndért. Egoizmus? Azt hiszem, bőven adakoztam eddigi életemben magamból másoknak  -  és most sem zárkózom el szükség esetén  -  hogy végre magamra is gondoljak egy kicsit. Ez a "magam" ugyanis mindig arra hallgatott, hogy "majd, ha lesz rá idő", mindig akadt fontosabb tennivaló. S nem is volt ebben semmi panaszkodnivaló, az előnyben részesített dolgok, személyek valóban fontosabbaknak tűntek a szememben, és az önfeláldozásban is lehet örömet lelni.  
   A magány sem teljes, sötét, mint valami mély gödör. Mióta megözvegyültem, sok magányos nőt ismerek, férjük elment egy fiatalabbal, frissebbel, esetleg meghalt. Egyik sem akar újra összeköltözni valakivel. Egyetlen egy van közöttük, akinek hiányzik egy erős váll, amelyikre időnként rátámaszkodhatna, némi gyengédségre szomjazva fejét hajthatná... Igaz, még csak 55 éves, de ő is megtartaná független otthonát. Érdemes elgondolkodni a férfiaknak, miért húzódzkodik annyi nő attól, hogy második fogkefének is helyet szoríson a fürdőszobájában...

2012. április 5., csütörtök

100 éves lenne Örkény... Hommage

FASÍRT


A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.
   Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.






SZÓVIRÁGOK


Ki látta kétéves, Zoli névre hallgató, nőstény, hosszú szőrű, szobatiszta középfülgyulladásomat?


Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik szeretett férjem elhunyta alkalmából jóleső szerencsekívánataikkal elhalmoztak.


A zászlót etetni, piszkálni, ingerelni szigorúan tilos!




HALHATATLANSÁG


Már nem volt fiatal, de még jól bírta magát; ismerték és félték a nádas lakói, de még azon túl is, közelben-távolban, minden négylábú lény. Látása nem romlott, s ha ezerméteres magasságból kiszemelte zsákmányát, úgy csapott le rá, mint egy kalapács, mely egyetlen ütéssel veri be a szöget.
   És így, viruló korában, ereje teljében, két lassú szárnycsapás között egyszer csak megállt a szíve. De nem mertek előbújni sem a nyulak, sem az ürgék, sem a környező falvak baromfiai, mert ő ott lebegett ezer méter magasban, kiterjesztett szárnyával, fenyegető mozdulatlanságban túlélve a halált még két vagy három percig, míg el nem állt a szél.

2012. április 4., szerda

A piriti legenda folyt. 4.



Ez az akvarell is 1962-es keltezésű. Kint ülök a "cimenten" nagyanyámék háza előtt Piriten, a Jókai utcában. Még nagyapám, a kőműves mester húzta fel saját kezével. Szemben az enyhén emelkedő kis utca temészetesen homokos. Az egész faluban csak a főutca (a Kost'ucca, vagyis a Kossuth utca) és még egy másik, a Rákóczi aszfaltozott. A nyári vakációk paradicsomi melegében egész nap mezítláb élvezem talpam alatt a forró homokot, bár a rokonság időnként szelíden próbál meggyőzni: nehogy azt gondolja a falu népe, hogy nem telik cipőre! 
   A házak előtt kis kertek árasztják estefelé a törökszegfű illatát: amolyan igénytelen virág ez, megél a forróságban is, és fáradhatatlanul virágzik egész nyáron. Szemben a fák között elvesző dűlőút Kerta felé vezet: megtettük néhányszor a jópár kilométert gyalog, csak úgy rokonlátogatóba árkon-bokron át, oda-vissza délelőtt-délután. Észre sem vettük a fáradságot, mesélve-beszélgetve egész úton.
   Hogyan lehetne szavakkal lefesteni a ránk nehezedő forróságot, mely kissé lenyugszik estefelé, olyannyira, hogy kiülhetünk az odaszálingózó szomszédokkal együtt a meglangyosult cementpadkára... A por is leülepszik, nem járnak már a lovasfogatok (sőt, én még teheneket is láttam járomban, szekér elé fogva, legtöbbször valakinek előttük, vagy mellettük kellett ballagni, hogy haladjanak). Nagyapám néha kihozza a tangóharmonikáját, s a sötét nyári éjszakában a zene hangja elvegyül a virágok illatával. Gyerek- és kamaszlelkemnek ez a nyugalmas világ jelenti pedig a felfedezések minden egzotikumát.

2012. április 1., vasárnap

Tavaszi készülődés

   A jelenben nincs sok egetverően izgalmas dolog készülőben, bár azt sem mondhatom, hogy éppen semmi "nincs a tűzön"... Május vége felé a szinte teljesen kész, 1 órás kis darab eljátszása (ezúttal 2 szereplő párbeszéde) s a festőcsoport szokásos tavaszi tárlata, melyre legalább 5-6 újonnan készült darab kell. Mindig megfogadom, hogy hónapokkal előtte nekilátok, mert ilyenkor elfog a vágy a stílus, a téma némi felfrissítése iránt, mint ahogy a szobákat is újra szeretné festeni az ember. 
 Erről jut eszembe az egyik bútordarab, egy óriási tölgyfa ebédlőszekrény, melyet Gilbert örökölt nagyanyjától, s amely jó 100 éves sötétbarnára viaszkolt állapotában még sötétebbé teszi az amúgy se sok fényt kapó helyiséget a nappali és a konyha között. Jó ideje kísért már a gondolat, hogy világos színt adjak az ős bútordarabnak, vele együtt egy Isztambulból hozott 4 fiókos komódnak... Le kell a viszkot kapatnom róla, majd bevonni egy speciális festékkel, melyet a faragott részeken itt-ott kicsit ledörzsölve eredeti, kellemes hatást érhetünk el. Megvettem a "lin", azaz "len" árnyalatú (csontszínűnek lehetne talán magyarul titulálni) festéket, de azért még tétovázok e szín és a "taupe" azaz "vakond" árnyalat között...   

2012. március 28., szerda

"Én kis kertész legény vagyok..."


   Itt a Húsvét nemsokára. Azt hiszem, sokakban felvillan, hacsak egy pillanatra is, néhány régi Húsvét emléke... Fazékban fő a hatalmas házi sonka, körülvéve néhány szál házikolbásszal és pár tucat, ugyancsak háznál termett tojással... Van mit enni napokig, sőt vendégkínálásra is bőven jut belőle! Kifestettünk néhány tojást a locsolkodóknak, de legtöbbjük inkább pár forintot kíván  zsebpénz kiegészítőnek, mint egy kemény tojást, még ha színes is! 
   Húsvét hétfő különben a napfelkeltével kezdődik. Az első locsoló apa akar lenni mindig, s egy kancsó friss vízzel belopakodik a szobába, ahol még javában alszom. Felemeli a lábamnál a dunyha végét és belöttyinti a kancsó hideg vizet a takaró alá! Ébresztés garantált, utána jöhet egy kis kölnivíz a hajamra...
   A rokonság, szomszédság, ismerősök férfitagjainak apraja-nagyja megjelenik még korán. Nagyanyám 10-től már kaput zár, mert az illendő locsolkodók ideje lejárt. 10 után már csak ismeretlenek járnak házról-házra, kis pénzt, kupica pálinkát vámolni...
   Mi, kamasz lányok, valóságos listát készítünk a locsolóinkról, akiket kicsit dobogó szívvel várunk. Kinek sikerült a leghosszabbra a lista: egyesek kis kegyes csalástól sem riadnak vissza, hisz a locsolkodók száma a leányzó népszerűségének biztos jele! Gimnazista koromtól, bejáró lévén, fiú osztálytársaim nagy részétől meg voltam fosztva Húsvét hétfőn!...
   Dél felé a hajunk, ruhánk bűzlik a sok olcsó kölni koktéljától. Az utcán is csak ritka, inkább kanyarogva bicikliző, esetleg a járgányra nehézkesen támaszkodó elkésett locsolkodó látható... Az utcákat virágzó fák szegélyezik... Mindig, de mindig süt a nap...
   

2012. március 24., szombat

"Művész család"...

Ma kaptam ezt a rajzot, Alice készítette még ma reggel és hála a modern kommunkációnak, szinte azonnal ideérkezett. Nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy ne osszam meg veletek dagadó (a büszkeségtől is) nagymamai keblem naivan szubjektív felindulását. Mivel a múltkoriban közzé tettem Lucie boszorkányos rajzát, úgy igazságos, hogy Alice se maradjon ki. Most 3 éves és 5 hónapos  -  40-50 év múlva bizonyára nem fogja a hónapokat számolni!... Pár héttel ezelőtt még megelégedett a papír intenzív és teljesen absztrakt összefirkálásával, most meg már kezd emberke formája lenni a nagyon is meggondolt színezésnek! Hihetetlen, milyen gyorsan változnak a gyerekek ebben a korban! Felnőtté válva egyre lassúbb a változás. Szerencsére.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...