Keresés ebben a blogban

2012. április 11., szerda

Magány és egoizmus

   Elmúlt a Húsvét is... Itt, Franciaországban nincs locsolkodás. Ne tudom egyébként, meddig marad fenn Magyarországon is... Nekem különben sem lenne már aktuális: rég elfelejtettem a hódolók listáját nyilvántartani. Mióta Gilbert meghalt, női mivoltom szinte csak a nagymamai szerepre korlátozódik és ez szándékosan történik, nincs benne semmi frusztráció. Minden más kapcsolat árnyékától is e meleg fedezékbe vonulok nagy sietve, nehogy a kiszámíthatatlan perspektívájú bonyodalmak esetleg utolérjenek, csapdájukba ejtsenek...
   A magány a szabadság majdnem beláthatatlan horizontját is jelenti  -  kell egy kis kárpótlás a nagy-nagy csöndért. Egoizmus? Azt hiszem, bőven adakoztam eddigi életemben magamból másoknak  -  és most sem zárkózom el szükség esetén  -  hogy végre magamra is gondoljak egy kicsit. Ez a "magam" ugyanis mindig arra hallgatott, hogy "majd, ha lesz rá idő", mindig akadt fontosabb tennivaló. S nem is volt ebben semmi panaszkodnivaló, az előnyben részesített dolgok, személyek valóban fontosabbaknak tűntek a szememben, és az önfeláldozásban is lehet örömet lelni.  
   A magány sem teljes, sötét, mint valami mély gödör. Mióta megözvegyültem, sok magányos nőt ismerek, férjük elment egy fiatalabbal, frissebbel, esetleg meghalt. Egyik sem akar újra összeköltözni valakivel. Egyetlen egy van közöttük, akinek hiányzik egy erős váll, amelyikre időnként rátámaszkodhatna, némi gyengédségre szomjazva fejét hajthatná... Igaz, még csak 55 éves, de ő is megtartaná független otthonát. Érdemes elgondolkodni a férfiaknak, miért húzódzkodik annyi nő attól, hogy második fogkefének is helyet szoríson a fürdőszobájában...

23 megjegyzés:

  1. Látod, egyelőre valahogy így vagyok. Hétvégenként találkozunk, néha 1-2 napra elmegyünk, itt az internet közben. Fogkeféjét hazaviszi..., ha itt van, felajánlja a vállát!:-)
    Egyelőre így van, de nem is lehet most másképp néhány fontos ok miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda "szinkronicitás"! - mondaná Aliz. Azt hiszem, egyszerre írtuk a bejegyzéseinket, sőt, a megjegyzést is egymás blogjaiba (én az előzőhöz, de már megyek is az újat elolvasni!)

      Különben nagyon megértelek.

      Törlés
  2. Igen, egyszerre írtunk, vártam már tőled valamit Húsvét után!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap d.u. jöttem meg szombat reggel óta. Most is a gép előtt ülök, még pizsamában, annyi a behoznivaló!

      Törlés
  3. Nagyon jól kifejezted azt, ami benned van. Nagyon érzem...

    VálaszTörlés
  4. Hm.
    Ez a fogkefe!
    Évekig voltam egyedül, miközben korábban is, akkor is vallottam: mindegy, mi miatt maradtál egyedül - vedd észre, amikor szembe jön veled, aki ezt meg tudja szakítani/törni. (Nekem sem lett természetes ez!)
    Sok év után, és még annál is érdekesebb évtizedek után semmi furcsaságot nem talált egyikőnk sem a fogkefék számának szaporodásában.
    Viszont két helyen vagyunk úgy otthon, hogy belépve azt tudjuk mondani: jó itthon lenni.
    Igen, a benne szereplőkön, a múlton, a mán, a gyerekeink elfogadó-készségén, a fene tudja, még mi mindenen is múlik - vagy marad.
    És jó az a bal váll, akárki akármit mond, hogy dehogy kell? Kell. És jó. Csak megfelelő egyén viselje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Stali, nagyon is messze áll tőlem, hogy ítélkezzek mások felett! Egyszerűen csak saját álláspontomat ecseteltem. Igazad van abban, hogy ha egy találkozás olyan magától értetődő lesz, nem szabad kihagyni!
      Az a bizonyos bal váll - hát annak gondolata számomra egyelőre nagyon idegen, mintegy "betolakodó"... (6 éve lesz lassan... sok ez, vagy kevés?)

      Törlés
  5. Pont ma beszélgettünk Kedvessel arról, hogy mi lenne, ha a másik elmenne mellőlünk? Érdekes volt a reakciónk. Mindketten a magány szabadságára vágytunk. Olyan érzés úgy sem lehetne többé, mint amit a társunk jelentett számunkra. Az összehasonlítgatás egy másik emberrel méltatlan lenne a belső énünk értékrendjéhez. Ennyi közös év után bőven vannak még olyan felfedezésre váró dolgok, amiknek a megismerésére igényünk lenne, csak valamiért eddig elmaradt. Igen azt hiszem fontos az ilyen önszerető kényeztetés, nem nevezném önzésnek. Ameddig együtt vagyunk közös az életünk. A másik halála után önmagunkra is figyelhetünk, mert van rá idő. Ez az élet kárpótlása az átélt veszteségért. Mindenki megérdemli, hogy még egyszer utoljára átölelje önmagát. Ha ezt megteszi békés végső útra számíthat majd. Persze amit itt leírtam nem biztos, hogy mindenkire érvényes. Azokra mindenképpen igaz ez, akik egész életüket valakinek, vagy valakiknek a szolgálatában élték. Egyszer minden szolgálatnak vége szakad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. " Mindenki megérdemli, hogy még egyszer utoljára átölelje önmagát. " - ez a mondatod nagyon tetszik nekem! Kérdés, hogy "önmagunk átölelése" felér-e azzal a bizonyos karral, vállal... De ez talán nem is fontos. A cél nem ugyanaz... Az idő viszont kezd tényleg aranyat érni!
      Köszönöm, hogy benéztél, kedves Györgyi.

      Törlés
  6. Tudtam, éreztem, hogy távol lehetsz a csended miatt, és vártalak vissza...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Kedves vagy, jólesett.

      Törlés
  7. Úgy szeretnék hozzászólni, de nem tudok. Nem voltam még ilyen élethelyzetben. Az a bal váll biztosan hiányozna, ha úgy hozná a sors, de csak az, nem másé. Hiányozna még az ingek vasalása is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is legyél a lehető legtovább még!
      Bevallom, nekem az ingek vasalása hiányzik a legkevésbé! Gilbert, szerencsére, csak havonta talán kétszer ha inget vett fel... Sőt, évekig annyiszor sem! Az isztambuli 6 év alatt viszont tanár-diák csak ingben, nyakkendősen mehetett órára a Galatasaray Gimnáziumba: akkor kijutott belőle. Fiamat megtanítottam vasalni ("Te se vagy butább, mint egy lány!" jelszóval), és ő maga vasalta az ingeit, míg végül időhiány miatt be kellett adni a tisztítóba... (csak fecsegek itten...)

      Törlés
  8. Flora, csak eufémizmus volt a szolgálattételi dolgok összefoglalására.

    A napi tennivalók átalakulnak az idő folyamán, de egoistává nem fajul senki, ha eredendően nem volt az. Szerintem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, hogy egoista lennék. Legalábbis nem eléggé... de igyekszem. Egy kis egoizmus kell a mentálhigiéniához!

      Törlés
  9. Kedvelem a székely vicceket.
    Halódik Anyó. Halálos ágyán kérdi az urától: aztán, ha én meghalok, vesz-e másik asszonyt?
    Nem!
    Na de ha... stb.
    Nem!!!
    Osztán miér' nem?
    Ilyent úgyse kapnék. Ilyen meg nem köll.

    Egyébként a mindennapok képesek igazán hiányozni. Feladataikkal, örömeikkel, talán még mérgelődéseikkel együtt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jót mosolyogtam: én is szeretem a csavaros székely vicceket! Apónak igaza van!

      Törlés
  10. Annyira jó ez a kép. :)
    Nem is tudom... ha egyedül maradnék, úgy lenne, nem keresnék azonnal vállakat. Gondolom, most. De ez nem biztos.
    Annyi biztos, ha megöregszem, legszívesebben a barátnőimmel szeretnék együtt élni. Nem mondom, hogy nem kellene rendszeres időközönként egy széles váll, meg némi gyengédség, de az együttlakáshoz nem ragaszkodnék.
    De ez itt most csak valami teoretikus elmélkedés a részemről. Lehet, hogy egészen másképp lenne. :::)))

    VálaszTörlés
  11. Azt a címet adtam neki: "Les trois Grasses" (szójáték a 3 Gráciára: Grâce = Grácia ; grasse = kövér nő)

    Amíg ki nem próbáltuk, addig teória, ami gyakran másképpen sül el a valóságban. Pl. én soha el nem tudtam volna képzelni az egyedüllétet!
    Jó, hogy benéztél, kedves Zé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis cím! :)
      Ó, igen, a teóriákból néha megmarad ez vagy az, de általában nem minden. Ezzel együtt is, az egyedüllét szerintem nem önzés. :)

      Törlés
    2. Mihelyt az ember önmagára is fordít egy kis időt és figyelmet, egyesek mindjárt önzéssel vádolják... Pedig joga van önmagával is törődni... Sőt, ilyenkor nincs másokra utalva.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...