Itt a Húsvét nemsokára. Azt hiszem, sokakban felvillan, hacsak egy pillanatra is, néhány régi Húsvét emléke... Fazékban fő a hatalmas házi sonka, körülvéve néhány szál házikolbásszal és pár tucat, ugyancsak háznál termett tojással... Van mit enni napokig, sőt vendégkínálásra is bőven jut belőle! Kifestettünk néhány tojást a locsolkodóknak, de legtöbbjük inkább pár forintot kíván zsebpénz kiegészítőnek, mint egy kemény tojást, még ha színes is!
Húsvét hétfő különben a napfelkeltével kezdődik. Az első locsoló apa akar lenni mindig, s egy kancsó friss vízzel belopakodik a szobába, ahol még javában alszom. Felemeli a lábamnál a dunyha végét és belöttyinti a kancsó hideg vizet a takaró alá! Ébresztés garantált, utána jöhet egy kis kölnivíz a hajamra...
A rokonság, szomszédság, ismerősök férfitagjainak apraja-nagyja megjelenik még korán. Nagyanyám 10-től már kaput zár, mert az illendő locsolkodók ideje lejárt. 10 után már csak ismeretlenek járnak házról-házra, kis pénzt, kupica pálinkát vámolni...
Mi, kamasz lányok, valóságos listát készítünk a locsolóinkról, akiket kicsit dobogó szívvel várunk. Kinek sikerült a leghosszabbra a lista: egyesek kis kegyes csalástól sem riadnak vissza, hisz a locsolkodók száma a leányzó népszerűségének biztos jele! Gimnazista koromtól, bejáró lévén, fiú osztálytársaim nagy részétől meg voltam fosztva Húsvét hétfőn!...
Dél felé a hajunk, ruhánk bűzlik a sok olcsó kölni koktéljától. Az utcán is csak ritka, inkább kanyarogva bicikliző, esetleg a járgányra nehézkesen támaszkodó elkésett locsolkodó látható... Az utcákat virágzó fák szegélyezik... Mindig, de mindig süt a nap...
Mennyire jó volt általad visszaemlékezni. Köszönöm.
VálaszTörlésA locsoló lista számomra új dolog volt. A tööbit sikerült átélnem.
Részemről érdekes módon ez az ünnep kicsi koromtól a nem szeretem ünnepek közé tartozott. Képzeld még november 7.-két is jobban szerettem, mert akkor nem kellett suliba menni és azt csináltuk amit akartunk.:)
Húsvétkor macerás volt a büdös kölni, a sok félig, vagy teljesen részeg ember. Ráadásul nem szeretem a zsíros sonkát sem. A kemény tojástól pedig mindig fájt a hasam.
A nyüzsgését azonban szerettem. Ilyenkor sok családi barát eljött hozzánk jókat beszélgettünk és anekdotáztak a felnőttek, amit imádtam hallgatni.
Kedves Györgyi, tényleg a nyüzsgés volt a legkellemesebb! A felnőttek feldobódtak (még azok is, akik semmit sem ittak!), az ittasok meg hazatátorogtak valahogy... S egy hét is eltelt, mire minden elfogyott!...
TörlésAz általad leírt régi varázslatot szeretném visszakapni, de nem megy...:-(
VálaszTörlésVajon miért nem sikerül néha a "bájolás"? Nekem általában igen, legalábbis gondolatban...
TörlésNálunk pontosan így történt. Még a kapubezárás is. (Na, hideg vizet mégse kaptunk, még a nyakunkba se...uhh.) A locsolkodókat viszont számoltuk, előre sütöttünk aprósüteményt, a kisebbek fényes papírba csomagolt csokitojást kaptak. Másnap is bűzlött a fejünk, így volt Flora, a nap is sütött. Mindig.
VálaszTörlésA vizet nem nagyon szerettük, de a "folklór" része volt és szerencsére nem mindenki alkalmazta! Már előre tudtuk, ki, de azért belemntünk a játékba, néha esőkabátban...
Törlésmicsoda érzékletes nosztalgiák...:)
VálaszTörlésIgzad van, csak úgy tudom megírni, ha számban érzem a húsvéti sonka ízét, bőrömön a tavaszi nap melegét!...
TörlésGondolatban nekem is sikerül, csak a valóság távolodott el tőle.
VálaszTörlésA valóság nálam is többször hétmérföldnyire van ezektől az időktől!...
Törlés