Pár évvel ezelőtt Gilbert-rel családfakutatásba fogtunk. A váci püspök engedélyével a zsebünkben bekopogtunk nyári szünet alatt a mindszenti parókiára, egy üveg Bordeaux-i borral a kezünkben. A tisztelendő úr megengedte, hogy napokon át böngésszünk a poros anyakönyvek lapjain apai ági őseim után. A legkorábbi nyomokat az 1700-as évek vége feléről találtuk, mert a még előbbi dokumentumok tűzvész áldozatai lettek az ismétlődő török hadjáratok során.
Őszintén szólva nem számítottam arisztokrata ősökre, még kurtanemesekre sem, de amikor megláttam a nevek mellett sorban a "servus", vagyis jobbágy (szolga, más időkben esetleg rabszolga - de mi is lehetett a különbség?) minősítést, mégis elszorult a szívem... Mindig is az volt az érzésem, hogy génjeinkben magunkkal hordozzuk őseink távoli üzenetét, melyet titokzatos hieroglifákként átadnak nekünk. Rajtunk múlik, hogy hűségesen megfejtsük őket...
Őszintén szólva, én meg inkább jobbágyokra számítottam. Anyám szerint ez nem így van. Utána kellene nézni a dolognak.
VálaszTörlésA kép csodás! :)
Képzeld, projektfeladatnak azt adtam az egyik csoportnak, beszélgessenek a nagyszülőkkel, meséltessék őket. Gyönyörű képeket is hoztak. ::))
Elkezdtem a választ, de a Live-box-om gyengélkedni kezdett és minden odaveszett!
TörlésValami olyasmit írtam, hogy furcsa érzés volt: a "servus" szó láttán az a rengeteg elnyott (rab)szolga szinte megelevenedett! Nagyszüleimben még láthattam őket élőben is...
A régi fényképek, sajnos, ritkák: fényűzés volt az ilyesmi akkoriban.
Tetszik a feladat, amit a gyerekeknek adtál. (de azt is jelzi, hogy legtöbben spontánul már nemigen teszik: nem is laknak együtt...)
bis: "elnyomott", persze...
TörlésTényleg van olyan, aki nem beszélget a nagyszüleivel. Kiváncsi vagyok, most majd meglepődnek-e a nagyszülők. Remélem, öröm lesz ez a feladat. :)
TörlésLegtöbben örömmel mesélnek, csak "ki kell nyitni a csapot"... Az a baj, hogy nem nagyon kérdezi őket senki, sőt, meg se hallgatja, ha próbálkoznak. Meg kell találni az egymáshoz vezető utat!
TörlésSokszor elkap bennünket valami sürgetettség, hogy utánanyúljunk az ősöknek
VálaszTörlésgratulálok, neked sikerült együltőhelyedben olyan mélyre nyúlni, 1700-as évek...
megindító lehetett
Kedves Katalin, örülök, hogy benéztél. "Megindító", torokszorító - ez volt. A konkrét, kézzelfogható nyomok mindig nagy hatással vannak rám...
TörlésŐseink bennünk élnek valamiképpen a géngarnitúráik által...
VálaszTörlésRégi család... hallom néha.
Miért? Vannak nem régiek is?
Szép az a kép karakteres eleidről.
Köszönet, Mick, a benézésért. Amikor először említettem Gilbert-nek ezt a génes üzenetekről szóló megérzésemet, csak mosolygott rajtam a maga "cartésien" módján...
VálaszTörlésBe szoktam nézni, de csak akkor kommentelek, ha nem tudok neki ellenállni.
Törlés:)
Egyébként a hetedíziglen örökölt génekről annyit, hogy az egyik csoda, amikor egy kicsi gyereken hol a nagyanyja fintora suhan át, hol a tesójával keverhető össze, hol egy mozdulat az unokatestvért idézi és folytathatnám. A többi mozdulat teljesen az övé, mert nem tudom azonosítani valamelyik korábbi ősével. Egy biztos, hogy ezek „kevercse” teszi őt azzá, aki, legalábbis jócskán hozzájárul identitásához.
Ebből lesz aztán a végtelenül sok egyedi változat!
Törlés(én is jártam párszor nálad, ugyancsak incognito-ban!)
Flora, nálunk is megőriztek a felmenők anyakönyvi kivonatokat, dokumentumokat. Egyik apai dédapám anyja nevét viseli, apja ismeretlen. Melyikük génjeit örököltem, ki tudja?
VálaszTörlésValszínűleg innen is, onnan is... Az az érdekes, amikor a nevek mögé emberi sorsokat próbálunk elképzelni...
VálaszTörlésflora, és akkor jobb tollúak esetében elkészül egy novella, egy regény, valami, ami határeset a valóság (miért ne lehetett volna éppen úgy?) és a színes fantázia teremtette világ között.
VálaszTörlésDe szeretnék egy ilyen "jó tollat"!...
Törlésa nagyanyádnak nagyon is "arisztokratikus" a tartása!:)
VálaszTörlésMagam is elcsodálkoztam rajta, milyen egyenesen és természetesen kihúzza magát! Ez a nagyanyám (is) rejtély volt számomra, mert nem mesélt magáról, mint ahogy a másik sem, de vele egy fedél alatt éltem 18 éves koromig!...
TörlésTalán mert az asszonynak "hallgass" volt a neve az ő idejében... Anya már rengeteget mesélt.
Nekem már nincsenek nagyszüleim, vannak képeim róluk, a dédszüleimről is. Anyu tud már csak róluk mesélni, meg is hallgatom őt.
VálaszTörlésCsaládfakutatásra még nem adtam a fejem, akinek a nevét tudom leírom, régi bibliában találok néhány adatot.
Földet műveltek, volt nekik egy kevés, és volt egy tanya is az Alföldön, amit a dédapám azon a pénzen vett, amit Amerikában szerzett, mert évekig vasutat épített ott. Aztán hazajött, vette azt a bizonyos földet, amit aztán persze elvettek... Történelem!
Éva, lejegyzed, amit mesél? Míg nem késő... Az utánunk jövők már nem is tudják, kit ábrázol a kép...
TörlésNem jegyeztem le eddig...
VálaszTörlésÉn is mindig készültem felvenni a nyári szünetben apa elbeszéléseit magnóra és egyszer csak elkéstem - végleg...
TörlésIgen. Le kell írni mindent, amire emlékszünk, hogy az utánunk jövők tudjanak rólunk.A szó elszáll, az írás megmarad. Jól mondják.
VálaszTörlésKeresd az írásaimat idamama néven a tollal. hu oldalon.