A Kháron ladikján-t úgy kell kinyitni, mint a Bibliát: a véletlenre bízva a lapot. Csodálatos módon mindig megvilágít egy sereg homályosan sejlő érzést, esetleg nyomasztó megérzést, melyeket csillogó optimizmusa elviselhetővé sugároz. Mint most is.
Semmit nem ajánlhatunk tehát melegebben a vénülőknek, mint a halál pillanatáig tartó tevékenységet. A halált eggyel szégyeníthetjük meg. Ha nem várjuk.
Napjaim megszámláltattak. Napjaimat nem számolom. Képtelenség is volna, hisz a meddiget nem ismerem. Napjaimat valójában csak tudatosítom, érzékelem. Most itt van, itt ez a ragyogó szombat, de már most délelőtt is távolodik, távozik, el fog menni. Igy fogom, így észlelem-érzékelem tűnő óráimat is, hógolyóként lappogatva-nyomkodva szinte a tenyeremben, csaknem kezem törülgetve; úgy olvadnak.
Ami úgy kevés, hogy hiányzik, az értékes. Sajnálom az üresen elfutó órákat. Azt hiszem, hoztak valamit számomra, de nem adták át, illetve én nem vettem át. Nem tökéletesen.
(...) Nem ma ébredtem rá arra a fején álló tényre: számomra az az óra értékes, melybe én töltöttem valami értéket; amelyet én tettem értékessé; amely alatt valami értékeset míveltem. Vagyis hát dolgoztam. Versben: Húztam az átkos ember-igát.
Mégpedig minél maradandóbbnak tetszőt csináltam, annál kevésbé érzem az elfutott napot szomorúnak, magamat boldogtalannak. Megtetejezni a kerti szőlőt, ez is valami, de földbe rakni végre a ház mögöttre évek óta tervezett kőlépcsőt, az még több: bizonyos, hogy jó lesz az éjszakám. Befejezni egy költeményfélét vagy másfél lapnyi prózát úgy, hogy ha másnak nem, de X. X.-nek tetszésére lesz - ettől már az este, esetleg a délután is gondtalan lesz, még semmittevéssel töltve is.
Köszönöm ezt a részletet. Nagyon szívmelengető volt.
VálaszTörlésNekem is! (előző válaszom nyomtalanul eltűnt! Rejtély!) Illyésnek ez a könyve nekem különösen megunhatatlan böngészde!
TörlésMiközben "húzom" ezt a bizonyos igát, elgondolkoztam, mitől is lesznek gondtalanabbak a napjaim? Illyésnek részben adok csak igazat... Attól tényleg nem üresek az órák, ha magunk töltöttünk bele valami értéket. A költő verssel is teheti, mi egyszerűek meg tiszta otthonnal, elvégzett munkával, mindenféle igahúzással:)))
VálaszTörlésDe a letelt sok évtizednyi időben valahogy mégis, azok a pillanataim az igazán telítettek, értékesek és maradandók számomra, amikkel elrugaszkodhattam kicsit a "földtől". A természet gyönyörűségeibe való belecsodálkozás, egy tiszta szempárba belefeledkezés, a gyerekeink kacagása, ahogy "végigsímogatják" a lelkünk,egy illat, ami emlékeket idéz, ...lehetne vég nélkül sorolni, de nekem ezektől élet az élet.
rhumel
Érdekes, amit írtál. és az is amit Illyés. Te a jelent kívánod megragadni és megélni annak minden adódó szépségét, Illyés meg a munkáival kíván nyomot hagyni a világon. Ezért kívánja fogyó erejéhez mérten húzni az igát, meg azért, mert „a szárnyas idő gyorsan elrepül”.
Törlés@rhumel: amit említesz, mind nagyon megszépíti a pillanatot. De nekem kell még az a plusz is, amit Illyés említ: valami "maradandót" elvégezni, legalábbis ennek illúzióját... Talán a némi korkülönbség is teszi ennek a szükségét...
TörlésNem is tudom, értem-e Illyést. Én szeretem az üresen elfutó órát. Pontosabban én azt hiszem, nincs is üresen elfutó óra. Persze, mit tudhatom én. :)
VálaszTörlésAzt hiszem, a napba belefér néhány üresen elfutó óra is, de a "maradandó" ellensúlyozza... Nagyon fontos látószög, hogy Illyés a nyugdíjas-korosztályról szól, melynek már nincs kötelező taposómalom és így könnyedén elsikkad az idő, azt az érzést hagyva maga után, hogy pocsékolom, amiből amúgy is kevés van hátra...
TörlésÉrtem. Bár nem tűnsz idősikkasztónak. :D
TörlésPedig...
TörlésFlora, az a fontos, hogy te örömet találsz Illyés soraiban, megerősítenek valamiben.
VálaszTörlésIgen, pontosan erről van szó: megerősítenek valamiben, amit már én is próbálgattam megfogalmazni magamnak jó ideje...
TörlésSokat tanulok nálad, és ötletet kapok, hogy mit olvassak el! Köszönöm.
VálaszTörlésEgyébként én is jól alszom egy szorgalmas nap után. Talán a kötelességtudat dolgozik bennem sokszor? Egyébként az üres perceket, sőt, órákat is tudom élvezni. Nincs miattuk lelkiismeretfurdalásom.:-)
Sajnos, a magyar nyelvű könyvállományom nem túl bőséges... Ez a kis Illyés még 1969-ből való kiadás és Moszkvában vettem, mint diák a magyar könyvesboltban ('ára 59 kopejka'). Könyveimből még otthon is van anyánál, mindent nehéz elhozni a szünetben, nincs hely az autóban az újak mellett a régieknek!
TörlésIgen, van a kötelességtudat, a belénk nevelt - és van az, amelyről Illyés ír: értelmet adni a fogyó időnek... Erre csak 60 után jöttem rá...
Olvastátok Karinthy Fr. Ugyanaz nőben c. írását? Nekem a „csak úgy nézek magam elé” szemlélődésről ez ugrott be.
VálaszTörlésÉn nem olvastam! Miben vonatkozik ránk, nőkre? És miben különböznek a férfiak? (esetleg...)
TörlésTermészetesen szellemes mű. Jelenet főnökkel és titkárnővel. Majd ugyanaz a jelenet főnökkel és férfi beosztottal.
TörlésA nő ábrándozik, a főnöknek ez nagyon tetszik.
A férfi beosztott hajszálra azokat a mondatokat mondja el, amit korábban a titkárnő. A főnök egyre dühösebb, mígnem ráordít: Maga csak ne ábrándozzon itt, ki van rúgva.
Ez elsősorban Karinthy poénos látásmódját bontja ki. Mondandója: máshogy viszonyul a férfi a nőhöz, mint egy saját nembelihez.
Meg kellene keresnem. Ha sikerül, újra írok.
Megtaláltam. a MEKből kivettem a szöveget, de az hosszú. Magánban szívesen elküldöm egy email-hez csatolva. A címe persze épp fordított: Ugyanaz férfiban.
TörlésÜdv Mick
Szellemesnek hangzik. Hol lehet megtalálni? :)
TörlésA MEK könyvtárában. De letöltöttem. Aki megadja emailcímét annak csatolom. (Az Outlook E.-re nincs idomítva a gépem.)
VálaszTörlésÜdv.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés