A "királynő stólája"...

A képen látható, min körmöltem vagy 10 órát már a múlt hét óta!... Kézzel! Ujjam hegye mint a rosta... A képen látható sál a 12-én kezdődő előadásokhoz az egyik kellék. Nem találtam megfelelőt készen, így elvállaltam, hogy veszek anyagot és elkészítem... Beszegés jó 180 cm (háromszögletes), majd a fekete csipke rádolgozása mindkét felén, végül két oldalon beszegve a rózsaszín csipkével... Nem mondom, hogy egy profi varrónő nem találna kivetnivalót benne, de tőlem maximum ennyi tellett, az adott technikai feltételek mellett...

   A lámpaláz felmenőben, hétfőn lesz a főpróba. Akkor fogom látni első alkalommal, mi lett abból a kb. 20 oldalas kis szövegből, amit még a télen kezdtem írni, felbátorodva a tavaly májusi kísérlet sikerén (ici). Ezúttal "igazi" darab formájában, dialógusokra építve. Ez is első kísérlet, de úgy látszik, vakmerőségem lassan nem ismer határt!

Izgalmas volt, hogyan rajzolódhat ki két különböző karakter minden leírás mellőzésével, csak azon keresztül, amit mondanak! A játékot a rendező és a színész adja hozzá. Sőt, az is érdekes volt,  hogy a rejtett gondolatokat hogyan sejtetheti az, amit kimondunk...

   Persze, nem kell valami nagy presztízzsel rendelkező társulatra gondolni! Ez csak afféle kísérlet, havi irodalmi estjeink keretében, melynek "színházi" részével Richarda foglalkozik, lévén színészi, rendezői múltja és kicsit erre felszerelt, 40 nézőt is befogadó nappalija... Ketten jásszák, Richarda és Godelieve, tehetségükön túl is két nagyszerű ember...