Keresés ebben a blogban

2012. június 16., szombat

Lemegy a függöny


Hát, ez is megtörtént... Most jön majd a "baby-blues", amely szülés után fog el néhány nőtársamat, amikor levonul a nagy esemény körüli lelkes fölfordulás, s marad a sok munka és az éjszakázás...
Tegnap volt a negyedik és egyben utolsó előadás is. Első ilyen próbálkozásom, hogy dialóguson keresztül próbáljak érzékeltetni különböző személyiségeket, hátsó, ki nem mondott gondolataikat is... Összecsapásaikat, a múlttal, a gyerekkorral történő szembesülésüket. Amikor a szavaknak  -  és a játéknak  -  kell minden pszichológiai tanulmányt közvetíteni, helyettesíteni... Nagyon izgalmas volt ez a pár hónap. A próbákon szándékosan nem vettem részt. Amikor az ember egy szöveget a kezéből kiad, nem az övé többé. Mint a gyerekeink. Miután világra hozzuk őket, saját magukéi elsősorban. Mi csak vigyázva egyengethetjük első lépéseiket, készen arra, hogy elkapjuk őket, ha elesnek... S főleg bizalommal arra neveljük őket, hogy nélkülünk is megéljenek.
A két nővér szüleik temetése után a régi holmik között válogatva felidézi gyerekkorát. A régi rivalitások felelevenednek, kiderül, hogy messze nem egyeznek az emlékeik... A szülők szinte tökéletesen összeforrott párja, amely még a halálba is kézenfogva ment, követhetetlen példaként nehezedett a két nővérre... Életük mérlege végül is nem egészen felel meg a látszatnak. Súlyos titkok kerülnek akaratlanul is napvilágra...
Általában ingatag önbizalmamat némileg serkentette a lelkes fogadtatás. A nézők percekig ültek mozdulatlanul még a végszó után is... A látszólag könnyed hangú kezdés után szinte észrevétlenül száll rájuk az állandóan növekvő  feszültség, mely csak a végén oldódik fel némileg, kicsit nyitva hagyva maga után az ajtót...
Biztató volt az a kérdés is, mely kivétel nélkül minden este elhangzott: "És jövőre mi készül?..." 

40 megjegyzés:

  1. Ha már megnézni nem lehet, legalább elolvasni volna jó...
    (Persze, magyarul)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Gabi és @Zé: Hát, lefordítani nehéz lenne, inkább újra írni, mint témát... Másik bőrbe bújva... (különben tele volna gallicizmussal, sajnos...)

      Törlés
  2. Magukra ismerhettek egy páran!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont ez benne számomra az izgalmas. Eseménytelen, érdektelen életút szerintem nincsen, elég ha a felszínt egy kicsit megkapargatjuk...

      Törlés
    2. Igen, már a felszín kapargatása sokat mondhat!

      Törlés
    3. Sokszor érdemes a felszín mögé bekukkantani...

      Törlés
  3. beszédesek a szinésztekintetek, és sokat sejtető a "szinopszisod" is...:) Ismered Arthur Millertől az Alkut (ill. Mindennek ára van)...(The Price(1968)?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ismerem ezt a darabját. Azt hiszem, hogy csak 2-t olvastam tőle...
      A két színésznő alakítása nagyon jó volt, igaz, hogy méretre szabtam, s írás közben is rájuk igazgattam képzeletben, mint a varrónő a próbababára...

      Törlés
    2. nem véletlenül (analógiák miatt) emlitettem az Alkut is, meg a Bakancslistát is (másutt)... ez persze nem von le az eredetiségből! (mivel nem is ismerted őket, annál inkább!:) a fontos, alapvető dolgok, sokak által megfogalmazódnak, és persze egyedien. Az azonosságok épp a fontosságukat emelik ki.

      Törlés
    3. Hát igen, végül is az eredetiség nem annyira a témában, mint annak megírásában keresendő... S ez talán a legnehezebb...

      Törlés
  4. Névtelen16/6/12 16:09

    Hú, de nekem való lenne legalább elolvasni!
    Annál is izgalmasabb és érdekesebb, mert biztosra veszem, mindannyian az igazságra emlékezünk. Ami mindannyiónk számára egyedi. És gyakorta előfordul, hogy az általad megírt formában kell szembenéznünk egymással, önmagunkkal.
    Tetszik ez a megfogalmazás: "méretre szabtam". A hitelességnek egész biztosan jó alapot teremtettél ezzel.
    Gratulálok. A beszédes csönd mondta el, amit szerényen nem írtál le.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Stali, nagyon kedves vagy! ezt a szembenézést sokáig elodázhatjuk, az biztos. Egyszer a halállal is szembe kell majd néznünk. S az lesz az igazi elszámolás, ami elől nem bújhat ki senki...
      Puff neki, most jól aláástam a szombat esti hangulatot!...

      Törlés
  5. épp most nézem a Bakancslistát:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem láttam, azt hiszem, ezt a filmet, bár nem tudom, mi a francia címe...

      Törlés
    2. Én meg most készítek készíteni egyet...:-)Jó, ha van!

      Törlés
    3. "The Bucket List" angolul a címe. Ha beírod valamelyik kereső oldalra, hátha megtalálod a francia címét is.

      Törlés
    4. Ėn is írtam egyet a múltkor francia blogomon...
      Köszönöm a címeket! Nem láttam...

      Törlés
  6. Egy darabnak mindig az utóélete a legizgalmasabb. Vannak olyan előadások melyek örökre lenyomatott hagynak bennünk.
    Érdekesek lehetnek a dialógusok.
    Abból amit leírtál, úgy emberileg, mint pszichikailag izgalmas kihívásokkal teli mű lehet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbáltam néhány problémát fölvetni, valóban. S mivel "zárt körben" folyik (mint a Sartre-mű, anélkül, hogy összehasonlítást tennék!), félszemmel a közönségre pislogtam, nem szundikálnak-e, esetleg nem dőlnek le a székről unalmukban... De nem! Feszülten figyeltek...

      Törlés
    2. Sartretól a Marat halálát ismerem. Hihetetlenül izgalmas, hogy milyen sokoldalúan mutatja be azt a korszakot egyéni és társadalmi szinten boncolva a karakterek jelentőségét.
      Nem tegnap volt amikor a kaposvári Csiky Gergely színház emlékezetes darabját láthattam Jean-Paul Marat halála címmel. Ács János rendezésében. Akkoriban nagy sikere volt ennek az előadásnak. Magyarországon és Európában egyaránt. Egy biztos a közönségnek unatkozni egy csepp ideje sem volt. Talán letölthető valahonnan az az előadás. Érdemes lenne megnézned!

      Törlés
    3. bocsánat, hogy közbeszólok , de a Marat... nem Sartre darab, hanem Sade fordul elő a furcsa, hosszú cimben: "Marat/Sade (vagy Marat halála; teljes cím: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában)", Peter Weiss írta a drámát. ...(én még a Nemzetben láttam, Marton Endre rendezésében, Kálmán György-gyel )

      Törlés
    4. Én pedig Sartre "Zárt tárgyalás"-ára gondoltam ("Huis clos"), mivel az is ilyen kicsit fülledt légkörű... Bár a téma egészen más...

      Törlés
    5. Aliz!
      Köszönöm , hogy korrigáltad a tévedésem. Mellém mindig kellene ez a tanári precizitás! Kicsit olyan, mint mikor a csintalan diákot a tanító fülön csípi pontatlansága miatt.
      Harminc éve voltam ebben a tévhitben. Itt volt az ideje, hogy végre megtudjam, hogyan helyes!
      Attól a darab is és az előadás is nagy kedvencem marad. Ami pedig a lélektani ábrázolást illeti, az egészen rendkívüli. Ács János ezért a rendezéséért sok elismerést kapott a szakmától és a nézőktől egyaránt. Korát megelőző formabontó megvilágításba helyezte a darabot.
      Másik előadás, ami nagy felzúdulást eredményezett a nyolcvanas évek közepén az ő rendezésében a Munkásoperett. 1968- as eseményeket dolgozta fel musical formájában. Márta Pista volt a zeneszerző, Ács János az
      író- rendező, kaposvári színház színészei pedig az előadók. Ki tudja miért nem ért meg az előadás sok fellépést? :) Csendesen elaltatták a darabot. Pedig fantasztikus újszerű megvilágításba mutatta be ezeket az időket.
      :)

      Törlés
    6. Györgyi, ez "szakmai ártalom" nálam, hogy mindig mindent javitanék...:( ráadásul nekem ez a darab is szivügyem, és Sartre is, azért érintett (mindkét felöl) kissé érzékenyen)
      Ács János meg, ha jól tudom szegedi, és még diákkorából ismerős nekem, amatőr szinjátszó közegben... (70-es évek)... Kaposvár amúgy legendás egy szinház...(volt(?)...

      Törlés
    7. Aliz!
      Sajnálom, hogy nem viseltem jól a helyreigazítást, pedig jogos volt.
      Ács János nem szegedi, hanem pesti születésű. Ha jól tudom játszott a
      70- es években Szegeden amatőr színtársulatban is. Majd Kaposvárot rendezett kb. 10 évig. Utána ismét Pesten dolgozott. Pár évig az Arany János színházban, majd egy ideig főrendezője lett az Új színháznak. Közben tanított és tanít. Több városban dolgozott már. Zalaegerszegen egészen sokszor rendezett.
      Én a Marat kapcsán ismertem meg. Nagyon fiatal voltam még és a színház volt a hobbym. Valóban egészen mostanáig rosszul tudtam , hogy ki írta ezt a drámát. Szégyenlem is.
      Nekem belső szívügyem János. A 80-as években a tanárom volt. Dolgoztam vele Kaposvárot a legendás években. Életem legszebb évei, emlékei, szorosan kötődnek hozzá és a színházhoz.
      Kérdésedre , hogy kaposvári Színház ma mennyire jó? Az a válaszom, hogy ma már nem a legjobb. A régi gárda szétszóródott. Majd a város vezetése és a színházon belüli konfliktusok szétzilálták az egykor csodásan jó hangulatú munkát.
      Ma mindannyian, akik ott dolgoztunk a legszebb éveink közt tudjuk azokat az időket.

      Törlés
    8. nem "született" Szegeden, nem úgy gondoltam, de ott járt "iskolába"... és némi kapcsolatban volt a (Pál Isti vezette) szegedi egyetemi szinházzal ... (később Pál Isti is amatőrből profi rendező lett,de amatőrként se (volt rosszabb!... (sőt?)... olvastam a blogodat épp az előbb, nagyon szépen irsz Ács Jánosról.. és az egész témáról... (ott is)

      Törlés
  7. Névtelen17/6/12 04:55

    Ha Te azt hiszed, hogy halál-riogatással engem el lehet rettenteni, borzasztóan tévedsz. Szerves része az életnek, bár senki nem mondta, hogy a legvidámabb pillanata.
    És van abban valami mély bölcsesség, hogy ne halogasd, amit fontosnak vélsz. Addig tedd/add, amíg van kinek.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy is akartalak elrettenteni! A darab alaphelyzetéből indultam ki: a két nővér a temetőből jön haza s végén rádöbben: "Most már tényleg egyedül vagyunk a világon!"...
      Egyetértek veled, amikor azt mondod: a halál az élet szerves része. Amikor ezt kimondtuk és elfogadtuk elvileg, marad a gyakorlat, a személyes konkrétum, ami mindig ugyanolyan nehéz...

      Törlés
  8. Névtelen17/6/12 13:05

    :)szerintem is nagyon izgalmas lehet...magyarul is megvan a kézirat?jó lenne elolvasni Körösztanya..

    VálaszTörlés
  9. Csak szerény sóhaj: bárcsak olvashatnám magyarul én is!

    VálaszTörlés
  10. Drága Flóra!
    Ne haragudj kérlek, amiért a blogodat beszélgetésre használtam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Györgyi, semmi probléma! Az "ajtóm" nyitva áll minden jószándékú látogató előtt, akik egymással is szót válthatnak, miért is ne?

      Törlés
  11. Névtelen19/6/12 15:59

    Gratulálok és szép sikeredhez, kedves Flóra.Kicsit(?)ugyan későn reagálok, de önhibámon kívül.Azért figyeltem és olvastam ám itt mindent a darabbal kapcsolatban!
    Igazán büszke lehetsz,képzelem mennyi izgalommal-küzdelemmel járt az egész folyamat! Mára már gondolom "leülepedett" az élmény és jóleső érzéssel idézheted fel.
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nem késtél el és köszönöm, kedves E.! Ülepedik, az igaz, de kicsit hiányoznak is ezek az esték!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...