Keresés ebben a blogban

2012. október 17., szerda

Stressz és vérnyomás...

   Pár percre szakítom csak meg a sietős teendőket: felszaladt egy kicsit a vérnyomásom a hosszantartó stressz hatására. Pedig eddig mindig inkább túl alacsony volt... Ne de ezt is elkönyvelem a lassan beálló változások között: nem vagyunk már húszévesek! 
   A Mérleg-Bika formáció halála, ha siettetik! Képes vagyok hosszantartó erőfeszítésre, de egyenletes ritmusban. Az utóbbi napokban a stressz volt hosszantartó: aggasztott, hogy időben megérkezik-e a könyv, melyet okt. 26-i irodalmi estünkön nekem kell bemutatni, a szerző jelenlétében, s nem szerettem soha készületlenül előállni. Hétfőn végre megjött: 350 oldal! Közben viszont már azon izgultam, hogyan fogok helytállni mint tolmács az ugyancsak hétfő délután Lille-be érkező orosz jogász mellett, aki a csecsen helyzetről, az ottani zsarnok túlkapásairól számolt be. A dokumentumfilm után válaszolt a közönség kérdéseire. Éjfél felé értem vissza Valenciennes-be, megkönnyebbülve, hogy 15 éve szunnyadó orosz szókincsemet és tolmács-reflexeimet sikerült némileg felébresztenem!
   Közben meg a nov. 19-én nyíló csoportos tárlat jelenik meg rémálmaimban. Még nem készültem fel rá, de ma este is egy fontos gyűlésre megyek, ahol nekem is jut egy meglehetősen döntő szerep... Át kell néznem az anyagot, de mikor fogok bevásárolni, arról nem is beszélve, hogy elszállásolom az egyik résztvevőt,  s az ő ágyát is fel kell húznom!...
  A hét végén Abbeville-ben voltam a gyerekekkel, akik a születésnapomat ülték meg. Kellemes intermezzo volt a vasárnap reggeli napsütéses séta a tengerparti piacon, ahol vettem kakukkfüves mézet a téli légcsőhurutok megelőzésére... Sajnos, a hazatérés este az esőben, a zsúfolt autópályán már messze nem volt olyan kellemes!
   Lucie nálam lesz az őszi szünet alatt egy hétig, s az említett teendőket jó lenne addigra befejezni, mert nem akarom a tv elé ülteni, hogy azalatt nyugodtan végezhessem dolgaimat. Egyelőre a stressz jobban fáraszt, mint maga a munka...

26 megjegyzés:

  1. Nur langsam, langsam... Érdemes átgondolni, hogy van-e a programok között elhagyható. A stressz alattomosan támad.
    Ilyenek jutnak eszembe: „Ej, ráérünk arra még”.
    „Nem hajt a tatár.”
    Végül a Hofi-féle: „Próbálj meg lazítani...”
    Érdemes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mick, igazad van - elvileg... Van-e elhagyható? Még nem is mondtam mindet!...

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Tudom, hogy sokat vállalsz, de Mick már elmondta előttem a véleményem. Mondjuk azon nevettem, hogy: "Nem hajt a tatár."
    Dehogy nem!:-)Éppen hogy ő hajt, te ezt úgyis érted!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))) Lehet is jót nevetni ezen. Csak sajna ettől még Floránknak kevésbé lesz stresszes a helyzete. Bár... A nevetés lazít.
      rhumel

      Törlés
    2. Kedves Éva, éppenséggel hajt, az igaz... De én az egyenletes ritmusban terhelést jól bírom, csak a torlódást meg a sürgetést NEM!

      Törlés
    3. Mick részére: hogy ne maradjanak homályban a célzások: a vezetéknevem éppen Tatár...

      Törlés
    4. @rhumel: igen, a nevetés jót tesz, élek is vele, amint lehet, bár egyedül néha kicsit groteszk...

      Törlés
    5. Igen, Mick számára csak így érthető, és nem valami cinizmus, együtt nem érzés részemről. A vezetékneved tudásával tudtam csak ezt a pár sort leírni fent!

      Törlés
    6. Gondoltam, hogy nem akartad felfedni, de mivel kezdek hozzászokni a nyilvánossághoz, nameg a Face-Book miatt is, egyre kevésbé ismeretlen...

      Törlés
    7. Igen, nem akartam felfedni, és így kellemetlen helyzetbe kerültem, mint érzéketlen, más baján nevető valaki. Mivel neked szántam azt a kommentet, tudtam, hogy te úgyis érted. Persze, hogy más is olvassa, de ezt be kellett vállalnom!:-)
      Köszönöm, hogy megnyugtattál, hogy nem túl nagy gond neked, hogy a helyzet tisztázása érdekében felfedted a vezetékneved, mert most egy kicsit az zavart, hogy erre rákényszerítettelek.
      Jaj, egy kis poén mennyi következménnyel jár, de ahogy látom helyreáll most már.
      Egyébként aggódom érted én is, és most még többet gondolok rád. Remélem egy kis pihenés helyrehozza, ha lesz rá alkalmad.
      Írta mindezt ezt egy szintén alacsony várnyomású, akinek egy kiugrás szintén ijedtséggel, kisebbfajta pánikkal járt, ami ugye nem kedvez a vérnyomás levitelének. Még gyógyszerem sem volt rá.:-)
      Szeretettel: Éva

      Törlés
    8. Semmi probléma, kedves Éva. Bár 2009-ben még meglehetősen újdonság volt a blog - a francia nyelvűt 2008-ban kezdtem - nem akartam csak úgy, álarc nélkül kiállni a világ elé. Az 1 éve kezdett F-B-on viszont már vállalom magam.
      Visszatérve a vérnyomásra: anya, mióta az eszem tudom, magas vérnyomásról szed gyógyszert. Én apától 110, 120-ast örököltem... Ha néha még lejjebb esett, gyógyszert kellett rá szedni, mert egyszer - számomra teljesen váratlanul elájultam... Akkor tudtam meg, mennyi a vérnyomásom...

      Törlés
  4. Ismerős ez a "mérleges" dolog a siettetéses stressz összezsúfolódott tennivalók, megoldásra váró feladatok idején. Mint Mérleg, teljesen átérzem, hogy is vagy mostanság. Csak vigyázat a kiugró magas vérnyomással. (Nekem is alacsony, de párszor már átéltem ilyesmit, nem tesz jót, még kisebbfajta ijedtséggel is jár.)
    De bevallom, elolvasva a bejegyzésedet az Érted való aggódás után, látva micsoda szép, érdekes és különleges dolgok várnak Rád, bizony ez jutott eszembe:"Deine Sorge möcht' ich haben." Bocsánat, ez nem volt illendő...De hát picinyt azért irigyellek is,ugye nem baj?:) /A Lucie-vel töltendő hétért leginkáb:)))/
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is inkább alacsony szokott lenni, arról volt gyógyszerem évekkel ezelőtt...
      :"Deine Sorge möcht' ich haben." - elhiszem, kedves E. Azért nem könnyű bármiről is letenni, és azt sem egyszerű megérteni, elfogadni, hogy 5-6 éve még ennek is a sokszorosát bírtuk...

      Törlés
  5. Be kell látni, hogy az évek előrehaladtával az ember fokozatosan lelassul. Ehhez kellene szabni a vállalásokat is. "Noch dazu" biztos, hogy mindennel elkészülsz időre, csak nem a munka belső, csendes élvezete, hanem a kötelességtudás kényszere irányít. Lucie-nek a tévén kívül ki fogsz találni valami egyedül végzendő játékos feladatot, előre látom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves vagy, Akimoto. Tényleg nehéz elfogadni a lelassulást: mindig arra gondolok: talán elkényelmesedtem... Ezért nem tudom szűkebbre szabni a vállalásokat, nameg azért sem, mert olyan érdekesen izgalmasak! Félig-meddig felkészülve pedig nem érezném jól magam...
      Lucie-t hímezni akarom tanítani, esetleg kötni... Újabban kedvenc játéka lett, hogy levelezzünk...

      Törlés
  6. A kulcsszó megfejtése után tanácsom így módosul: Ne hajtsd magad! A munkák megkeresnek, s annyit vállalj, amennyit erőnléted megenged. Ez a luxus megengedhető. Bár tapasztalatom szerint két félék ebből a szempontból az emberek. Az egyik fajta élvezi a jelent szépségeivel, kihívásaival együtt, a másikat a kitűzött célok éltetik.
    Nem vagyunk - hála Istennek - egyformák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mick, maga a bölcsesség beszél belőled! Ráadásul itt az ellentmondás: kevesen szeretik nálam jobban az idejüket vesztegetni ("buller" mondja a francia argo, melyet te is ismersz), és ugyancsak kevesen éreznek emiatt annyi lelkiismeretfurdalást!...
      De: pl. még a nyár elején valaki megkérdezte, lenne-e kedvem részt venni egy konferencián (dec. elején, Párizsban), mely a már általam taglalt "laïcité" körül forog, részemről az egyházi és világi hatalom magyarországi viszonyának alakulására a kommunizmustól napjainkig... Meggondolatkanul igent mondtam, mert a téma érdekel, mondván, legalább utána kell majd néznem egy kicsit... S most vészesen közeledik a határidő...
      Ez egyben segélykiáltás is: ha valaki ismer az interneten 1-2 hasznos címet... Keresni fogom én is...

      Törlés
    2. Sétálni,biciklizni,piacra járni,keveset írni,zenét hallgatni,pár gramm pálinkát inni!

      Törlés
    3. Biciklizni nem szeretek (még a szobain sem), úgy érzem, időpocsékolás... A "keveset írni" megfelel... A pálinka nem hiányzik. Szomorú a kép, nemde?...

      Törlés
  7. Aha, szóval onnan jöttél meg. És milyen volt a tolmácsolás? Én azt nagyon utálom. A héten nekem is kellett, de aki nincs tolmácshoz szokva, az csak mondja, és mondja végeérhetetlenül a barokkos körmondatokat. Jobban szeretem azt mondani, amit én gondolok. (Arról nem is beszélve, hogy ez egy tanulható, tanulandó szakma. De ezt a főnököm nem érti.)
    Csoportos tárlat, ünneplés, irodalmi kör... :) Szerintem a mérlegeknek kell a heverés hason. ::)) De nem okoskodok, te tudod. Én mindenesetre alig várom, hogy legyen pár nap, amikor a magam kedvére tegyem, amit tehetek. ;) Vigyázz magadra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, többször írtam már neked jó tanácsként, hogy ne vállalj túl sokat... Aztán meg csak panaszkodik az ember! De mindig okosabb, ha a másikról van szó, beismerem. A Mérleg egyik alaptulajdonsága, hogy inkább keresztre feszítteti magát, de nehezen tud nemet mondani...
      A tolmácsolást én igen szerettem, éppen most készülök róla írni egy kis bejegyzést...
      Te is töltődj fel, néha egyensúlyba kell kerülnie a Mérlegnek, úgyis mindig azt keresi a tétova ingadozásával...

      Törlés
    2. Igaz, igaz. Ingadozunk, de előtte gyorsan felfeszülünk a keresztre. ;)

      Törlés
    3. Kérdés, hogy nem szeretjük-e valahol mélyen egy kicsit azt "keresztre feszülést"?...

      Törlés
    4. Á, dehogy. :::)))

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...