Keresés ebben a blogban

2013. március 26., kedd

A szépség érzékelése az agyban

   Nemrégiben olvastam a "Science" (Tudomány) c. francia tudományos népszerűsítő folyóiratban egy cikket Delphine Lorin-Etuy tollából (még akkor is, ha nyilván billentyűkkel pötyögtette...). Azt fejtegette, mi történik az agyban a "szép" megpillantásakor; egyáltalán, milyen mechanizmusok játszódnak le egy műalkotás láttán. A modern technika ugyanis képes az agyat tanulmányozni egyenesben, működés közben is.
   Többen kérték, hogy ültessem át francia nyelven íródott blogbejegyzésemet magyarra is. Kicsit nehéz lesz a neurológiai szakszavak magyar megfelelőjét megtalálnom, ugyanis magyar szókincsem kialakulásakor ezek a területek még messze álltak tőlem. Keresgéltem egy kicsit az Interneten.
   A torontói egyetem kutatói rájöttek, hogy a "szép" felismerésére agyunk kétszer annyi időt fordít (4''), mint a neki nem tetszőjére (2"), sőt, férfiak és nők nem egyformán reagálnak pl. egy szép festmény megpillantásakor. A nők esetében mindkét agy-félteke működésbe lép, míg a férfiak megelégszenenk a jobboldalival... A kutatók a hosszú időn át kialakult munkamegosztás történelmi-kulturális hatásaival magyarázzák e neurológiai különbség lecsapódását.
   A szép lehet egy virág, egy táj vagy egy emberi arc is, azonban kitűnt, hogy az agy nem egyformán reagál a természet vagy a műalkotás szépségére! Az utóbbi esetében az agyműködés bonyolultabbá válik, mivel a homloklebeny kéregállománya (az értelem székhelye) is működésbe lép: a néző agya megpróbálja kisilabizálni az alkotási folyamat titkait. 

   Ha valami tetszik, agyunk hosszabb időt szentel ennek megállapítására, mintha feljebb csavarná a villanyt, míg ellenkező esetben hamarabb leoltja, mintha nem érné meg az energiát...
   A helyzet bonyolódik, amikor arra a megállapításra jutunk, hogy "elismerem, hogy óriási horderejű a művész, de nem az én esetem, nem érzem közel magamhoz, mondjuk ki: nem szeretem". Velem is sokszor előfordult már, mint bárkivel, pl. amikor Picasso, Rubens vagy Matisse képeit nézem (a lista messze nem végleges!). Amikor viszont Rembrandt, Schiele vagy Vermeer (és még sok más!) képeivel volt óriási és megrázóan kiváltságos élményem szembesülni "élőben", a "szépség" felismerése olyan emocionális telítődéssel párosult, amely nemcsak a "cortex frontal", hanem az amigdala (amygdale) mélyen eldugott, limbikus régióit is megmozgatja, sőt, rezonanciát teremt közöttük! Picasso, Rubens láttán  a agykérgi fejlett szubjektív rendszerek és az insula (sziget) lép működésbe: ez az a bizonyos "objektív, tárgyilagos szépség"  -  megítélésem az értelemre, ismeretekre támaszkodik elsősorban, de mellőzi az érzelmeket  -  , míg pl. egy Klimt láttán az érzelmi töltés egészen az archaikus, tudalatti élményekig vezet vissza az amigdala révén! Ekkor beszélünk "szubjektív szépségről".
   Folytathatnám még a sort esztétikai ítéleteink kulturális, történelmi jellegével és ennek agyi  mozgósításával, de nem akarok még jobban kimeríteni senkit sem. Remélem, nem voltam túl hermetikus... 

35 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni a szépségről folytatott tudományos esszét. Azon mosolyogtam, hogy miközben a festők neveit olvastam azonnal a saját élményeimmel hasonlítottam össze a szerző által leírtakat. Egyedül Klimtről éreztünk a szerzővel egyformán. Részemről Picasso, Rubens, Matisse képei emocionálisan hatnak rám. Annyira, hogy gyakran libabőrös leszek az érzelmi élménytől. Előfordul, hogy sírok, vagy órákig nézem őket és nem tudok szabadulni az általuk kiváltott csodás érzések impulzív hatásától.
    Rembrant, Schiele és Vermeer képei látva tisztelgek racionálisan a szépség előtt, de nem igazán élem meg.
    Egy biztos, hogy a férfiak valóban más élményként élik meg a szépet mi mi nők. Nem jobban, nem rosszabbul egyszerűen csak máshogyan. Az írásod olvasva végre kiderült, hogy mitől van ez így. Sokat tanultam megint.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Györgyi, a szerző, vagyis szerénységem szubjektív választásairól van szó, vállalom őket! Mosolyogtam különbségeink láttán: énbelőlem pl. Degas pasztelljei vagy Redon , Schiele esetleg Nicolas de Staël képei váltottak ki ugynolyan "órákig ácsorgós, libabőrös" reakciót!

      Törlés
  2. Dehogy kimerítő! Nagyon is érdekes.. (Férfiagy, női agy, egyszer utánaolvastam más vonatkozásban.) Az agyműködés még mindig nincs teljesen kikutatva, de azért használjuk (mármint az agyunkat). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, rettentően izgalmas terület! S a kutatás majdhogynem gyerekcipőben jár!
      A témát messze nem merítettem ki. Pl. jó lenne elgondolkodni az "ízlésről" is, mennyiben lehet jó vagy rossz, mi ennek a mércéje... Azt már gyanítani lehet, hogy a környezet és a nevelés kulturális hatásán kívül az "amigdala" jelentős szerepet játszik egyéni ízlésünk kialakulásában, de azt nem mondja meg, mitől "ízléses" vagy "ízléstelen" valami...

      Törlés
  3. Flora, így kapásból azt mondanám, hogy az ízlés alapvetően kulturális jelenség minden összetevőjével együtt. Amigdalája mindenkinek van Afrikától a Csukcs-földig, jó ízlése vagy rossz ízlése szintén. :) Vagyis: mivel tud azonosulni, és mivel nem. Jaja, tekeredik a kígyó, rétes akar lenni... :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eddig rendben, de mitől "jó" vagy "rossz" egy ízlés? Mivel mérjük?

      Törlés
    2. talán a "természet"-tel. Hiszen a természet sose lehet "izléstelen"!

      Törlés
    3. Valóban. Viszont az ábrázolása... Teszem azt, vörös naplemente, csörgedező patakban szürcsölő őzike...
      Mitől lesz giccs valami, és akinek tetszik, miért "nincs jó ízlése"?...

      Törlés
    4. én nem a tájképekről ill. a természet ábrázolásáról beszéltem! hanem a természetről, magáról!!!még ha azt is mondjuk a valóságban egy napnyugtára, hogy mint egy giccs - ha lefestenénk - mégse az!!!(a záró modatodat mot olvastam hozzá csak... igen ez a kérdés!De a természet sose lehet giccses!!!!Ott a különbség.Mindig. És nem is kicsi... Mert a természet más is , mint kép illetve látvány - persze... mindjárt hozok ide egy idézetet Ken Wilbertől... (esetleg egy napnyugtás Maros fotómmal illusztrálva!(linken):

      Törlés
    5. "Előfordul, hogy valaki hosszasan nézi a naplementét, és egyszercsak a Világlélekkel egyesül, mintegy semmivé foszlik, és eggyé válik az egész természettel. És ez rendben is van. Csakhogy ennek az intuiciónak forrása nem a természet. (...) ennek a szépségnek a természet nem a forrása, hanem éppenséggel a rendeltetési helye. Forrása a transzcendens Szellem, amelynek a természet csupán a kisugárzása.

      Ezért, ha a természetben járva képes vagy arra, hogy elengedd az önös ragaszkodást, és egy pillanatra úgy állj ott, mint a tudatosság tisztása - a természet különösen sok alkalmat nyújt az ilyen élményekre, - akkor megtörténhet, hogy erre a nyilt tisztásra, hirtelen beáramlik a Világlélek hatalma és dicsősége, s egy rövid időre szinte agyonsúlyt a szépség és a varázslat; a lélegzetelállító szépség, amely egycsapásra eltünteti az énedet, új fénybe burkolja a lemenő napot, s a természetet kimondhatatlanul elevenné varázsolja"
      http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/07/27/vissza_a_Maroshoz/

      Törlés
    6. Aliz, a cikkben az agyi mechanizmusokról volt főleg szó, tehát nem annyira arról, hogy a természet lehet-e giccses, vagy nem, hanem arról, hogy különböző agyi területek aktiválódnak attól függően, hogy a természet vagy a műalkotás szépségében gyönyörködünk-e...
      Ami pedig a "világlelket" illeti, megintcsak más agyi processzus játszódhat le. Utánanézek, mert évekkel ezelőtt röviden hallottam már hasonló egzaltáns állapotról.

      Törlés
    7. igen, a cikkben arról, de én a kommentekhez is bátorkodtam hozzászólni, ott viszont erről...(is)...
      amúgy ,e nem hiszem, hogy az agykutatók fogják megfejteni a rejtélyt!
      és azt se , hogy csakis az agyi "mechanizmusokban " a válasz...
      a transzcendensciáról nem is beszélve...
      (a mérhetetlent nem lehet semmiféle mérleggel mérni - bár állitólag a léleknek is van súlya:)
      és a tükör sose azonos azzal, amit mutat... (csak tükröz - pesze az se kevés!)

      Törlés
    8. Igen, a kommentek főleg a szépség fogalmához szóltak hozzá... Valószínűleg nem voltam elég világos, de a téma nem egyszerű!
      Ami a transzcendenciát illeti, számomra nagyon ingoványos talaj... Sokmindent lehet vele mondatni. Éppen ezért szeretek többnyire tudományos magyarázatra támaszkodni, az legalább szilárdnak tűnik, amíg meg nem dől.
      Azonnal hozzáteszem, hogy természetesen ez nem értékítélet, hanem egyéni hozzáállás részemről.

      Törlés
    9. igen, rögötn rájöttem, emlékeztem, h ilyen a transzcendenciához fűződő (nem)viszonyod:) csakhogy a tudomány ezt nem zárja ki, (mint ahogy a természet se a természet"fölöttit" - mert része!)illetve épp ott tud továbbvinni ahol a tudomány már nem tudja megtenni a következő lépést(azt hiszem, Einstein mondott valami ilyet) ha előbb eszembe jut a vélekedésed, nem terhellek a korábbi kommentemmel.:(

      Törlés
    10. de ugye azt tudod, hogy a legújabb kvantumfizikai "tudományos" eredmények ugyanoda jutottak, mint az ősi "misztikus"nak mondott keleti filozófiák?:)

      Törlés
  4. Az appercipiálás szubjektív. Van köze az agyhoz, és részben felkutatásra vár. Hogy mi a mechanizmusa a szép befogadásának, feltehetőleg ezer összetevője van, melyek egymással is alkalmi vagy tartós kapcsolatban állanak. Hadd hozzak ide egy másik szempontot, az alkotó művész megfogalmazását a művésziről. Váli Dezső vallja, hogy „a jó mű egy pillanat erejéig felvillanthatja Isten köpenyének a szegélyét”.
    Ezekre mondom én, hogy élményt adnak, szemben azokkal, amelyek a mester biztos kezével készültek, mégis valamiért (nekem) üresek. Alighanem ez személyenként változó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, ami "élményt ad", nyilván az idézi fel az "amigdala" mélyére süllyesztett egyéni emócióink tudatos vagy tudat alatti emlékeit, akár megfogalmazható, akár csak érezhető formában...
      Ami Váli Dezső megfogalmazását illeti, azon túl, hogy egyéni szemléletre utal, mégis megvillant valamit, amit a nem vallásos személyek is átéreznek, csak másképp fogalmaznak meg: magam a léttel való adekváció érzésének nevezném... A lét pedig, a fizikai törvényeken túl is titokzatos... Hogy mi történik ilyenkor tekervényeinkben, még sokminden nem derült ki...

      Törlés
  5. Úgy érzem, közelebb jutottunk. Mindenkinek joga van a maga szemlélete szerint jónak vagy rossznak minősíteni valami nézni, hallgatni vagy olvasnivalót, a viseletet és a viselkedést is beleéértve. (Már megint tekeredek. Abbahagyom.)
    Bővebben: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=480&tip=0

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet a linkért, Klári. Igen, kicsit közelebb jutottunk...

      Törlés
  6. milyen "okos" az agyunk (persze az a dolga:), hogy annak szán több időt, ami szép, vagyis annak, ami "megéri"... sajnos sokmindennel már nem vagyunk igy... (mikor belebonyolodunk a problémáinkba és túlgondolkodjuk akár)(aliz)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pl. A rossz híreket négyszer több embernek mondjuk el, mint a jót. Ezért aztán a tömegkommunikációs eszközök és a bulvárlapok szinte kizárólag a szennyet tolmácsolják.
      Alig érthető.

      Törlés
    2. Gondolom, a kultúra, a nevelés által háttérbe szorított alpári ösztöneink követik el az izgató transzgressziókat ilyenkor...

      Törlés
  7. ...bár, jut eszembe a régi Kant-i szállóige:"szép,ami érdek(!) nélkül tetszik"!:)

    VálaszTörlés
  8. eleve szubjektiv fogalom - a szépség is - mint szinte minden, voltaképp...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehetséges, általános értelemben. A cikkben ezt a megkülönböztetést használta a szerző ("beauté objective" : tudatommal elismerem, de emóció nem párosul hozzá - ld. én és Picasso , valamint "beauté subjective" : megmozgatja tudatos vagy tudatalatti emócióinkat is - ld. én és Vermeer) ennek a kétféle percepciónak a magyarázatára...

      Törlés
    2. mint Petőfi a zordon Kárpátokat?... csodálta, de nem szerette...
      de én azt hiszem, ritkán tartjuk szépnek, ami nekünk nem tetszik - persze, ez nem jelenti azt, hogy igazunk is van ebben) csak hogy "izlések és pofonok különbözők" (hogy profán és ne tudományos legyek...!:)

      Törlés
    3. Igen, azt hiszem, pont, mint Petőfi a zordon Kárpátokat!

      Törlés
  9. Jaj, de jó volt olvasni itt, megint. Az "alapszöveget" is, meg a kommenteket.Köszönet érte. Egyébként jó vicc, hogy kinézve az ablakon afféle csodálatos,szemet gyönyörködtető, (festményként igazi giccs lehetne:)))tájat látok: havas háztetőket, a hó súlya alatt különös formájú fenyőket, fehér szikrát szóró bokrokat, meseszép faágakat hóval borítottan. Mégsem vagyok képes azt mondani erre a látványra, hogy szép - mert mindehhez a Stille Nacht illene zenei aláfestésnek. Nem a nyuszi ül a fűben.
    No de tényleg, mi az, ami szép. És kinek? És mikor, milyen helyzetben, állapotban, hangulatban. Itt is ugyanazok a kláriféle tekeredések igazak, mint egy versnél, könyvnél, filmnél? Nem?
    Az amigdala vajon hogy változik, ha változik az életünk során? Miért lesz egy évekkel ezelőtt félredobott könyv a legkedvesebb regényünk? És miért nem lesz soha valami szép, ami másoknak meg nagyon is az?
    Nekem ez nagyon tetszik. Hogy annyifélék vagyunk, és sokszor olyan kiismerhetetlen, láthatatlan okok miatt:)
    Hogy giccs, ponyva, érték és értékesség kinek mit is jelent. Hogy azért milyen öröm is rálelni azonosságokra, azonos ízlésre. Vagy épp elfogadni a másokét, a tőlünk eltérőt.
    Elnézést a hosszú fecsegésért.
    Egyébként meg: Csontváryt látni, az is ámulatba ejtő. Legalább annyira, mint a végtelen tenger kékje.:) Nekem. Világlélek- talán valami efféle érzet. Csak engem nem súlyt a szépsége, derűs nyugalommal tölt el. Ki mire vágyik, ki mit vár a Széptől....:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az amigdala egy bizonyos "tárolóhely", ahol emócióinkat raktározzuk el nap mint nap. (Ezért magától értetődően az emlékezetben is nagy szerepe van, de ez már messzire vezetne...) Talán ez magyarázza, hogy életünk során változhat az ízlésünk, hisz a referenciák is gazdagodnak, változnak...
      Csontváry csodálatakor a homloklebeny kéregállománya is működésbe jön, nemcsak a retina, a cortex visuel és a cortex préfrontal, valamint a kellemes emóciók vezetékei, mint a tenger esetében...

      Törlés
  10. Az amygdala-kutatás olyan új, hogy nincs is magyar szakszó rá. Két rövidet jegyzek meg: 1. Az egyik japán számítógép-fejlesztő az ötödik generációs gépeknél kiszállt a kutatásból. Annyira bonyolult, mondta, hogy már nem tudom követni. Inkább megírom visszaemlékezéseimet. 2. Amikor szédülni kezdtem (utóbb kiderült magas vérnyomás okozta) elküldtek az idegorvoshoz, aki azt mondta. Hm. Maga szédül? Nézze, ha egy zsiráf szédül, lefekszik a homokba, s vélhetőleg többé nem is kel fel. Mi, emberek felkelünk és keressük a szédülés okát. Jelenleg legalább 10 000 okot ismerünk, amitől az ember szédülhet.
    Hát mi tagadás, elég szédületesek vagyunk.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te is szédülsz? épp most jöttem az orvostól. elég gyakori - azt mondja. Nem kell forgatni a fejem! :) (megvan a gyógymód:)

      Törlés
    2. Az "amygdale" (mandula) francia szó, mely ebből ered, ugyanaz, mint az a mandula, mely a torkunkban van. Amit megeszünk, az viszont "amande"...

      "Hát mi tagadás, elég szédületesek vagyunk." Ebben 100%-ig egyetértek veled, Mick.

      Törlés
  11. Ez az a téma, ami foglakoztat. Megfogalmazni nehéz a szépséget, mert amint megteszem, már nem ugyanaz, mintha csak pusztán érzékelném, és hagynám, hogy hasson.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nehéz megfogalmazni, éppen ezért kerestem a szintén izgalmas "mi is történik az agyban?" témát. Azt legalább a scanner és az IRM kimutatja...
      A filozófusok, esztéták még nem jutottak dűlőre...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...