Egyhetes nyaralás

   Az elmúlt napok a tengerparton teltek... Pihenésnek éppen nem lehetett őket nevezni, két eleven unoka társaságában, akik néha össze is marakodtak. Olyankor a kisebbik csíp, harap, hogy a 2 és fél év különbséget pótolja. 

De nem ezek a futó epizódok uralták a hangulatot. A víz csodás csillámló hullámaiban ugrándozni, a 3-4 m magas "dünére" egyszuszra felfutni s a másik oldalon fenéken lecsúszni vég nélkül: órák hosszat nem tudtak betelni vele! S nagymamák felváltva ügyeltek, mert az áramlat észrevétlenül befelé sodorhatta őket: jelezte a narancsszínű zászló is. S csak csodáltuk: hogy bírják ennyi fáradhatatlan energiával!

  Hazatérve csúcsforgalom a fürdőszobában: míg egyikünk a homokot sikálta a legintimebb helyekről is, a hosszú hajakat samponozta, öblögette, majd a lapátnyi homokot söpörte fel a csempéről, a másik a vacsorát készítette. Este  rövid játék, kártya, puzzle, majd mese és alvás. S végre úgy 10 óra tájban egy kis nyugalom az idősebb generáció számára is... S csak 3 kg-t adtam le a hét alatt...

Lehet-e a boldogságnak irodalma?

   Ezt a kérdést tette fel a "Lire" ("Olvasni") c. irodalmi folyóirat egyik számának nyári dossziéja. Nyilván a strandra, kikapcsolódásra vágyó leendő olvasókat nem akarta felforgatóbb élményekkel nyugtalanítani. Néhány írót is megkérdezett, említenének-e könyveket, mely boldoggá tette őket. Nem megrázta, lelkük mélyéig felkavarta, hanem a boldogság szárnyain magasba röppentette őket...

   "Les gens heureux n'ont pas d'histoire"  -  "a boldog embereknek nincs történetük", azazhogy nincs mit mondani róluk... Érdemes-e egyáltalán témaként kezelni őket (igaz, Móricz megírt egyet, de annak sem volt fenékig tejföl az élete, s éppen ennek ellenére... Igy lett az antitézisből tézis.), hiszen amúgy is csak azokat a vonatokat kell említeni, amelyek késnek, esetleg kisiklanak... Ha menetrend szerint közlekednek, nem téma.

   Elgondolkodtam saját könyvélményeimen. Van-e benne olyan boldogság-könyv, melyre ma is nosztalgiával gondolok, amelytől még egy kicsit jobban lehet az életet szeretni?... Ilyenkor mindig elsőként ugrik be a "Tüskevár". Van ennél sokkal nagyobb fajsúlyú regény, még az ifjúsági irodalom mércéjével mérve is. De nekem pont ez maradt meg, többszöri elovasás után is, a "Kincskereső kisködmön" meg a "Pál utcai fiúk" szomszédságában, szorosan az "Egri csillagok"-hoz símulva. Érzem a nyári berek hangulatát, a békazenét és a szúnyogcsípéseket, a kamaszkor részegítő szabadságvágyát, melyet számomra is a természettel való mély találkozás elégített ki leginkább, senki által nem sürgetve, miközben Iduska néném tehenét őriztem a piriti vakációk alatt, jó ötven évvel ezelőtt...

Kis nyári szünet következik!

Mindenkinek boldog és szép nyarat!

Szezonvége

   Olyan szezonvége hangulat van... Ismerőseim egy része csomagol, egyesek meg már el is utaztak. A gazdasági válság érezteti hatását: mindenki rövidebb időre megy el, olcsóbb helyekre, esetleg rokonokhoz (a pénzhiány, mint a rokoni szálak szorosabbra fonó katalizátora?...), esetleg sehova. Otthon is jó, ha az évközbeni rohanás nem teszi lehetővé, hogy kicsit otthon érezzük magunkat saját házunkban.

   Egy év alatt ötször voltam Magyarországon. Mindig rohanva, mindig a legrosszabbaktól rettegve, az utazást jóformán ki sem pihenve, s mégis a bűntudat súlya alatt görnyedve, hogy nem tettem eleget... Talán ezért sincs kedvem kimozdulni, s az ideális nyár abban állna számomra, hogy lassított ritmusban, semmi és senki által nem sürgetve, természetesen a nap jótékony és állandó sugarai által melengetve azt tegyek, amihez a pillanat diktálta vágy ad kedvet... Mintegy összerakjam a szétgurult puzzle darabjait... Ilyenkor mindig Kormos kutyánk úszik be az emlékeimbe (az asszociáció meglehetősen merész lesz!): ha valami baja volt, mindig elbújt, egyedül kúrálta magát, s csak akkor került megint elő, amikor már senkire nem kellett szorulnia...

   

Szombat este meghívtam vacsorára Muriel és Richarda barátnéimat. A kertben este tízig világos van, az apéritif után viszont az ebédlőbe húzódtunk trécselni éjfél után fél kettőig. Mondanom sem kell, hogy a mosogatás megvárt másnap reggelig. Annál is inkább, mert egy másik jó barátnőm, Evelyne születésnapjára voltam hivatalos vasárnap déltől, innen 20 km-nyire. Most töltötte a hetvenediket, és hogy könnyebb legyen átlépni ezt a dekádot, három lányuk, vagy tíz unokájuk példásan megszervezte az ünnepséget. 70 év  -  70 meghívott! A nagy árnyas kertben terítettek, Evelyne egyik asztaltól a másikhoz ült egész délután, hogy mindenkivel válthasson néhány kedves szót. Este 6 óra felé jöttem haza, de az ünneplés még javában tartott!

Test és szellem kölcsönhatásáról

   Ismert dolog, hogy test és szellem szoros kölcsönhatásban állnak egymással, és manapság az óriási léptekkel haladó agykutatás  állandó információcserét mutat ki közöttük. A múlt héten került kezembe a "Science et Avenir" ("Tudomány és Jövő") c. folyóirat, melyben egész cikksorozat foglalja össze a tudatos meditáció jótékony hatásait a testre. Sőt, a neurológia területén a 1990-es évek óta végzett kutatások kimutatják, hogy nemcsak a testünknek tesznek jót, hanem az agy működését és struktúráját is képesek módosítani.
   Melyek azok a területek, ahol ez a hatás legbiztosabben kimutatható?
* magas vérnyomás (a nem túl súlyos esetben! különben inkább gyógyszer ajánlott): a szív- és érrendszerre is kedvezően hat
* fokozza a szervezet védekező készségét: 8 hetes meditációs program után megvizsgálták az influenza-elleni védőoltást kapottak két csoportját. A meditáló csoport szervezetében több ellenannyagot találtak, mint a kontroll-csoportban, mely nem vett részt a meditációs programban.

*lassítja az öregedés folyamatát: elősegíti a telomér nevű enzim működését, mely a DNS szál végződéseit kijavítja, ezáltal a sejt osztódóképességét növeli. Vagyis: lassabban öregednek el sejtjeink...

*csökkenti a stressz hatát, mely tartósan szorongást, depressziót is okozhat. Növeli a nitrogén-monoxid (NO) termelését, az endorfin és dopamin nevű neurotranszmitterek kiválasztását, melyek kellemes közérzetet keltenek.

* a fájdalom érzését is lehet a tudatos meditációval csökkenteni (migrén, hátfájás, egyes rákbetegségek esetében) néha hatásosabbnak mutatkozik, mint a klasszikus fájdalomcsillapítók.

A program 8 hétre oszlik meg, a napi gyakorlat 30 percig tart. Itt, Franciaországban egyre több egyetem iktatja be az orvosképzésbe.

Alice másfél évesen

Lucie másfél éves

Készül a gofri tésztája, nálam

Mindszenten

"Liber mortis"

   A 639 oldalas könyvvé összeállított napló utolsó bejegyzése 1990. február vége. Szabó Magda kisebb-nagyobb kihagyásokkal 8 év óta írta, füzetekbe, papírcetlikre, mikor mi akadt a keze ügyébe, hogy a feltörő gondolatokat, érzéseket rögzítse. Igaz, író volt, mintegy a munkájához tartozott ez a rögzítési kényszer.

   A napló valami más. Nagyon személyes, sokkal inkább, mint bármely próza, de még vers is, mert ez utóbbi formába öntése már maga is "mise à distance", vagyis bizonyos távolság megteremtését igényli. "Amellett, hogy a naplóírás lelki-szellemi szükséglet volt számára, irodalmi igénnyel (és áthúzások, javítások nélkül) vetette papírra a mondatokat: alkotott" mondja Tasi Géza az előszóban.

   Ismerős nekem ez a "belső kényszer", anélkül persze, hogy bármilyen összehasonlításra vetemednék az író Szabó Magdával. Mit is ír erről Sylvain Tesson a "Szibéria erdeiben" ("Dans les forêts de Sibérie", tudomásom szerint még nincs magyarra fordítva) című napló-regényében?

"Jécris un journal intime pour lutter contre l'oubli, offrir un supplétif à la mémoire. Si l'on ne tient pas le greffe de ses faits et gestes, à quoi bon vivre: les heures coulent, chaque jour s'efface et le néant triomphe. Le journal intime, opération commando menée contre  l'absurde. J'archive les heures qui passent. Tenir un journal féconde l'existence."

"Azért írok naplót, hogy a felvegyem a harcot a felejtés ellen, hogy tartalékként szolgáljon az emlékezet számára. Ha nem jegyezzük fel naponta a velünk és általunk történt dolgokat, minek is élni: az órák elfolynak, a napok elmosódnak és győz a megsemmisülés. A napló afféle kommandó-akció az abszurditás ellen. Mintegy "levéltárolom" a múló órákat. A naplóírás megtermékenyíti a létezést." (ford. T. R.)

Megint csak meszire kanyarodtam eredeti szándékomtól... Pedig csak Szabó Magda "Liber Mortis"-ának két utolsó rövid bejegyzését akartam ide írni:

1990. február 26.
Ma nyolc éve haltál meg. Én meg Veled együtt. Nyugodjunk békében. Túlvilági ajándékul azt add nekem, hogy visszasegítesz a szakmai kötélre, ahonnan a Creusa befejezése után levetettem magam. Be kell fejeznem a tanulmánykötetet. Ott a Vörösmarty tanulmány feliben-harmadában.

27. 
Szakad a jeges eső.

Igen. Július 7-e van. Éppolyan gyönyörűen süt a nap, mint 7 éve, amikor Gilbert meghalt kora reggel.

Éva kérdései

Kezdem magam vállalni...

Miért is válaszol az ember egy kérdés-sorozatra? Mert jó alkalom, hogy egy kicsit megállapodjunk: hol is állunk tulajdonképpen? Nomeg a kérdések feltevőjéről is sokat elárul...

1. Mi volt a legutóbbi olvasmányélményed?
Grecsó Krisztián: "Mellettem elférsz"

2. Jegyzetelsz olvasás közben, aláhúzol-e bármit az olvasott könyvekben? Használod később a jegyzeteid?
Nem mindig, de előfordul. Attól függ, milyen célú az olvasás (későbbi cikk)

3. Ki tudod-e várni a nézeteltéréseid rendezésére alkalmasabb időpontot, ha éppen a vita hevében az még nem az?
Legjobb még frissiben rendezni, eloltani a kezdődő tűzvészt, megakadályozni, hogy elmérgesedjen a helyzet.

4. Melyik a kedvenc illatod, fűződik-e kellemes/ kellemetlen emlék hozzá?
Az egyetlen luxus, amelyet megengedek magamnak: évente egy-két igazi parfum ("Ysatis" de Givenchy és "Flower" by Kenzo)

5. Megvan még a szülői ház?
Igen, árva pár hónap óta... Megvan, de meddig?...

6. Melyik filmet néznéd meg ma este, ha választhatnál?
Sok van... Talán egy olyasmit, mint a "Sur la route de Madison"...

7. Szívesen találkozol a blogos társakkal, vagy a blogvilág nyújtotta lehetőségek között 
ápolod a kapcsolatokat inkább, személyes találkozások nélkül?
Nem sok lehetőségem van távolabbi blogos társakkal találkozni, de egynéhánnyal szívesen találkoznék a valóságban is.

8. Írtál-e valaha naplót? Rejtegetted vagy publikus volt?Úgy értem nem dőltél rögtön kardodba, ha megtalálta valaki?:-D
Naplót csak G. halála után kezdtem írni: most már létfontosságú. Bárki elolvashatja, vállalom magam...

9. Mit tanulnál meg szívesen a következő évben vagy korábban?
Talán angolul... 

10. Hány kisebb lámpa, gyertya van a nappalidban a központi mennyezetin kívül?
Egy nagyobb álló- és egy kisebb lámpa és sok gyertya, de mindig elfelejtem őket meggyújtani...

11. Melyik az a verssor, amit most azonnal idézni tudnál?
"Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz..."
S az egész "Szeptember végén"...

Mozgalmas hétvége

   A vasárnapot szinte "használhatatlan" állapotban töltöttem a kanapémon. Pedig még a nap is kimerészkedett délutánra a felhők mögül, ami általában a kertbe vonz, mint a mágnes. Három kávé után álltam csak meg a lábamon. Azazhogy ültem meg a számítógép előtt két skype erejéig...

   Összejött a sok stressz meg fáradtság, pedig még a teendők nagy részével nem végeztem. Igy van, amikor minden ránk vár, s állandóan későbbre halasztott tennivalóba botlik az ember. Egyszerre csak a gépezet felmondja a szolgálatot és pihenést kíván. Ilyenkor meg lehet próbálni az ellenkezést, de övé az utolsó szó. Kímélni kell, ha használni akarjuk még egy kicsit...

   Nem panaszkodom, ami rám vár, azt szabad akaratomból vettem a nyakamba. Néha felteszem magamnak a kérdést, milyen lenne az életem, ha megszabadulnék egy-két elkötelezettségtől. Azt hiszem, rosszabb lenne. Szegényebb lennék sok ösztönző színnel, gondolattal. Magába zárkózott, lassanként megkeseredett vagy kialudt szívű öregasszony lenne belőlem. Van előttem elég ilyen riasztó példa, hogy azonnal erőt vegyek magamon mindenfajta csábító szabadulás ellen.

a többség nő, bár akad egy-két férfi résztvevő is, akik nem látszanak a képen

   Vegyük például a péntek estét: megtörtént a "szezon" utolsó irodalmi estje nálam. Mivel még egy hétig nagyon elfoglal a mitológikus halál és ujjászületés témája, azt kértem a résztvevőktől, hogy mindenki hozzon magával felolvasásra, ismertetésre egy kedvenc könyvet, írást, amit esetleg még egy lakatlan szigetre is magával vinne. Lehet azonban friss olvasmányélményről is szó, melyet szeretne megosztani a többiekkel.

  Tudnivaló, hogy egy csoportban mindig vannak, akik könnyedén szót kérnek, míg másokat gúzsba köt a bátortalanság, s attól tartva, hogy nem lesznek a helyzet magaslatán, megelégszenek mások figyelmes hallgatásával, meghúzódva a háttér puha fészkében... Péntek este mindenki felolvasott valamit! A bátortalanoknak kellett egy kis biztatás, de végül boldogan átadták ők is magukat a szereplésnek, mintegy ajándékként átnyújtva a többieknek megindító olvasmányélményeiket. A szokásosnak kétszeresére nyúlt a felolvasás, de senki nem vette észre az idő múlását. Két új jövevénnyel gazdagodott a csapat, akik azt mondták, visszajönnek szeptemberben!