Kinyitottam Márai Napló-jának 1949-es kötetét. Az elején. Nápoly, az élete végéig tartó, az őt Amerikáig sodró emigráció kezdete. Megírta már tépelődéseit, a nehéz választást hazája és az életét jelentő írói hivatás között, melyet csak ilyen nagy áldozat árán tudott követni.
Elképzelem a mintegy megszállottan, fáradhatatlanul teleírt sokszáz, sokezer oldalt a környezete számára hermetikus nyelven, anélkül, hogy igazi olvasóihoz eljuthatott volna… Csak anyanyelvén tud író lenni, mondta. Akkor is, ha csak halála után bontakozhatott ki Magyarországon a Márai-kultusz…
(…) Rettenetesen nehéz ez. Még ha szűcs lennék vagy pék, akkor is nehéz lenne. De magyar író vagyok, ebben a helyzetben, ez talán mindennél nehezebb.
Akik otthon maradtak, másképp pusztulnak el. Mind ártatlanok, akik nem tudnak mozdulni. Nem ártatlanok, akiknek módjuk lenne vállalni ezt a nagy áldozatot és elmenni, az áldozat árán, amely, igaz, irtózatos! - mert nem bírják lelkiismeretükkel egyeztetni, hogy szemtanúi, akár hallgatólagos segítői legyenek annak, ami otthon történik. A kenyér, az állás, mondják sápítozva és szemforgatva. Hát igen, mind otthagytuk a kenyeret, akik eljöttünk. Néhányan még többet is otthagytunk. És nem volt feltétlenül szükséges, hogy mindent otthagyjunk, ami az életünknek még tartalmat, keretet adott. Mégis eljöttünk. Van egy pillanat, amikor minden ember, aki nem hozza meg a tiltakozás áldozatát, bűnrészes lesz egy gaztettben, s valamilyen kényelmes kifogással megmarad otthon cinkosnak.
Kilencmillió ember természetesen nem mehet el. De a politikus, az író, a művész, a pedagógus felelős. (…)
„aki nem hozza meg a tiltakozás áldozatát, bűnrészes lesz egy gaztettben, s valamilyen kényelmes kifogással megmarad otthon cinkosnak. Kilencmillió ember természetesen nem mehet el. De a politikus, az író, a művész, a pedagógus felelős.” Márai megpróbál felelni saját kérdésére. Pedig nincs jó válasz. Ki mondaná meg, hogy Einstein tette-e jól, hogy elhagyta Németországot Hitler miatt, vagy W. Heisenberg, aki maradt, és a kutatások késleltetésével megakadályozta, hogy Németország fejlessze ki az atombombát?
VálaszTörlésMég azt se tudjuk, munkánkkal jót vagy rosszat teszünk az embereknek. A C-vitamin felfedezéséért büszke Szent-Györgyi prof. elkeseredve vette tudomásul, hogy az U-Bootok használják skorbutellenes szerét, hogy tovább lent tartózkodhassanak a tengerszint alatt.
Igazad van, Mick. Nincs egyértelműen használható jó válasz. Én Márai vívódásait akartam ecsetelni, amelyet a "Föld, föld!"-ben olyan részletesen megírt; számára az írás volt minden, és amikor véglegessé vált 1949 után, hogy nem publikálhat "behódolás" nélkül, akkor döntött az elmenés mellett.
Törlés