Mióta franciák között élek - sőt, francia állampolgár is vagyok immár 1976. óta - november 11-e ünnepnapnak számít. Azelőtt nem volt mit ünnepelni rajta, hiszen a vesztesek nem ünnepelnek… Legfeljebb a versailles-i szerződés fájdalma nyilallott fel, de az sem hivatalosan. November eleje a Nagy Októberi Forradalomé volt, s iskolás fejjel felötlött bennünk: akkor miért "októberi"?…
Férjem Észak-Franciaországban született. Egymást követik errefelé a katonai temetők, még az akkori ellenségekéi is ápoltak. Mindkét világháborúból kijutott nagyon, de az első különösen mély nyomot hagyott, hiszen négy évig Belgium és Franciaország területén ún. állóháború volt. Milliószámra követelt áldozatot az életük virágjában levő fiatalokból. Kimeríthetetlen ihletője irodalomnak, filmeknek. Nemzeti, európai tragédia.
Gilbert-rel néha eszünkbe jutott, hogy nagyapáink ellenségek voltak… Kis történelmi fantázia-játék (uchronia) segítségével akár meg sem születhettünk volna, ha véletlenül szembe találták volna magukat egy szuronyos kirohanás során, ahol az öldöklés kötelező hősies feladat volt…
 |
| a "Chemin des Dames" frontvonala Még a fák sem... |
Ez utóbbi Laon-hoz (a család fészke) csupán 20 km-nyire van. Szép, költői nevét még a 18. sz-ban kapta, ugyanis XV. Lajos két lánya, Adélaïde és Victoire ezen az úton jártak látogatóba volt udvarhölgyük vidéki kastélyába Párizsból (ez alkalomból lett kikövezve a 20 km-nyi kis útszakasz). A fennsík Julius César óta fontos stratégiai hely volt, Napoleon is fontos és véres csatát vívott itt meg.
Anselme szelíd, finomlelkű kertész volt a háború előtt. Utána is szívesen menekült a virágai közé. A háború 4 évéről soha nem mesélt. Egy november 11-én a család együtt nézte a televízió megemlékezését. Anselme csendben ült a kanapén, s szeméből patakokban folyt a könny...
Anselme szelíd, finomlelkű kertész volt a háború előtt. Utána is szívesen menekült a virágai közé. A háború 4 évéről soha nem mesélt. Egy november 11-én a család együtt nézte a televízió megemlékezését. Anselme csendben ült a kanapén, s szeméből patakokban folyt a könny...
Elgondolkoztat írásod, mert hasonló cipő kicsit a miénk is. Francia vejem igen szép lelkű, értelmmiségi férfi. Tőle és lányomtól van négy francia-magyar unokánk. nagyon szeretem őt, de trianon tragédiája számára érthetetlen. egyszer el kellene menni körbe Mo körül, hogy elbeszélgessen az ottani magyarokkal. Meglepődne. De hát nekem is csak statisztikai és történelmi adat az elesettek milliói. Micsoda földrész a mienk, és micsoda világ a mienk?
VálaszTörlésLáthatatlan érdekek rángatják tisztességes emberek százmillióit, milliárdjait. És ez a sokaság vérzik el, ez a sokaság könnyezi meg az eseményeket. Olyan értelmetlen minden háború.
Igen, Mick, ezt írtam én is ma francia nyelvű megemlékezésként, ami rímel a te utolsó bekezdésedre:
Törlés"Les légendes familiales ont également ancré en moi la leçon que le petit peuple chair à canon choisit rarement son ennemi : des forces "supérieures" décident de son sort et lui dictent qui il faut égorger ou par qui se faire égorger par malheur... Mes anciens ont unanimement insisté : leur seul souci a été de rentrer chez eux le plus tôt, le plus indemnes possible, avec le sentiment que ceux d'en face souffraient des mêmes maux...
Alors, en ce jour de commémoration, je m'incline devant toutes les victimes des tueries orchestrées au nom des intérêts qui, la plupart du temps, échappent largement à ceux qui en sont les premières victimes impuissantes…" (vagis: "a családi legendák mélyen belém ültették a leckét, miszerint az ágyútöltelék-nép ritkán választja ellenségét önmaga: felsőbb erők döntenek sorsáról, s diktálják, hogy kit kell leszúrnia, estleg szerencsétlenségére ki vágja majd el a nyakát… Őseim egyhangúlag tanúsították, hogy legfőbb gondjuk az volt, minél előbb épségben hazajussanak, azzal az érzéssel, hogy a szemben állók ugyanabban a bajban szenvedtek…
Ezért hát az emlékezet e napján fejet hajtok a tömegmészárlások mindenkori áldozatai előtt, kik oly "magasabb érdekek" miatt pusztultak el, melyekhez lényegében vajmi kevés közük volt…")
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönöm ezt a beszámolót! Lehet tőled tanulni.
VálaszTörlésÉn Martinnal a kuruc-labanc viszonyunkat szoktam emlegetni, a monarchiásat is, és mikor egyszer kérdezte, hogy okt.-6-i emlékműnél miért égnek a gyertyák, akkor azt is elmagyaráztam neki.
Nem mintha zokon vette volna, nem is szántam annak, de a tény az tény, a történelem megtermi az ellenségeket, aztán elmúlik az is, de valami szálka mégis megmarad. Lásd Trianon. Ő nem is nagyon érti, hogy ez miért fáj még mindig sokaknak, emlegeti a történelmet, az ezzel járó veszteségeket, meg hogy most itt az unió. Ő így látja a világot, olyan világpolgár-féle.
Igen, nekem is mondogatta Gilbert, hogy nem visszállítani kellene a határokat, hanem egyenesen eltörölni… Nincs messze tőle, amit én is gondolok.
TörlésApósom ellenállóként harcolt a németek ellen. A háború után mégis elsők között szervezett testvérvárosi kapcsolatot egy német város és Laon között.
Jól gondolta az apósod!
TörlésMindamellett nagy hazaszerető maradt...
TörlésLegendák szólnak arról, hogy a legény kiment a lövészárokból (mert talált egy kaszát) aratni az ellensége területen. Nem lőttek rá.
VálaszTörlésMáshol meg: Átment este az ellenséges legényekhez, és cigarettával kínálta őket. Másnap aztán folyt tovább a golyózápor az árkok között.
Nem köztük volt a hézag. De mindig buli volt hadifelszerelést gyártani, eladni, kilőni, újra gyártani, eladni.
Igen, ők tudták, hogy egy bajban szenvednek… Franciaországban több mint 700 személyt kivégeztek, mert megtagadta az értelmetlen öldöklést a fronton, sárban, hidegben, tetvesen, évek óta lövészárokban, néhány méterért, oda-vissza...
TörlésAnselme csendben ült a kanapén, s szeméből patakokban folyt a könny...
VálaszTörlésTalán az előzőek miatt. Ritkán szoktunk sírni. Megrázó, amikor egy férfi sír.
Igen. Mert soha nem beszélt a négy éves öldöklésekről. A "szó bennakadt", s valahol ki kellett jönnie, 50 év múltán...
Törlés