Hideg van kinn, még havazott is péntek este. Legjobb ilyenkor a melegen, sokszor a képernyő előtt meditálni a világban zajló számtalan megrázó hírről. Korunk a szélsebes információ-özön kora. A föld legtávolabbi pontján végbemenő kisebb-nagyobb katasztrófa (kérdés: mitől "kisebb"? Akinek fejére omlott egyetlen háza, annak ez a legnagyobb!) azonnal szemünk előtt terem, szóban, képben egyaránt. Empátiás készségünk állandóan mozgósítva, akárcsak a vele járó bűntudatkeltés: vajon teszek-e eleget másokért, hogy mintegy megérdemeljem saját, ingatag boldogságomat?…
Évtizedekig megtiltottam magamnak az öröm érzésének maradéktalan átélését. Azonnal elém rebbent anya örökös panasza, kielégíthetetlen boldogtalansága, mint a szigorúan rám szegezett ujj: "mi jogon lehetnél te boldog, amikor valaki (miattad) szenved? Meg is fogadtam, hogy soha nem fogom éreztetni a gyerekekkel hangulatom ingadozásait, apró-cseprő gondjaimat, amíg csak lehet, megpróbálok egyedül szembenézni velük. Természetesen, komolyabb esetben számíthatunk egymásra. De ne legyen benne a finoman adagolt, ám világosan érezhető, lappangó szemrehányás: EGYEDÜL HAGYSZ! Nem szólok bele - még közvetetten sem - választásaikba, az életük az övék! Legfeljebb velük örülök, mert az mindenkinek jólesik. Részemről az lehet a legnagyobb segítség, ha tisztelem bennük a bizalmamat teljes mértékben kiérdemlő önálló felnőtteket!
Bárcsak sokan gondolkoznának így! A vádló ujj rám is mutat, pedig itt vagyok a közelében. Nehéz azon segíteni, aki maga nem akar boldog lenni. A boldogtalanság is sugárzik, és lelki zsarolás formájában él, ha lehet így mondani:így ölt testet.
VálaszTörlés"Nehéz azon segíteni, aki maga nem akar boldog lenni." Nem akar, vagy nem tud… Akarat vagy vele született képesség kérdése? Talán mind a kettő. Manapság sokan kinevezik magukat afféle "boldogság-trénereknek". Miért ne, ha tudnak valamit lendíteni a dolgon.
TörlésCsak azt nem bírom, ha valaki valósággal (félig-meddig tudatosan) élvezi a bűntudatkeltés szadizmusát...
Egyszer megígérted, hogy lefényképezed a kerámiáidat. Ők azok?
VálaszTörlésIgen, ők azok, bár hiányzik a képről majdnem fele… Ezek itt állnak az íróasztal polcán, csak fel kell pillantanom rájuk.
TörlésJópofa kerámiák. Az az embertípus is köztük van, amelyik elgondolkodik rajta, vajon lehet-e őt szeretni?
TörlésSzegeden vettem őket a Képcsarnoknál, éveken át, mint ajádékot "anya részéről"… Rám bízta, válasszak, amit akarok, bár észrevettem, hogy neki nem tetszettek. Ilyenkor óvatosan csak ennyit mondott: "Rózsikám, biztosan tetszik neked…?"
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésGúnyrajzai hasonlítanak ezekre a figurákra. :)
TörlésNéhányat igen.
TörlésAnya megjegyzését meghatónak találtam, nem akart megbántani, de mégis kikívánkozott belőle… S ami kikívánkozott, az általában ki is jött. Igy szoktam meg gyerekkoromban az őszinteséget és máig is jobban szeretem, ha tudom, "hányadán állok valakivel"...
ne itélkezzünk! - azt hiszem, ez is fontos. (se szülőként, se gyerekként - s ez valójában mindegy is- éppen melyik minőségben)
TörlésEgyetértek. S igyekszem nem itélkezni...
Törlés"soha nem fogom éreztetni a gyerekekkel hangulatom ingadozásait, apró-cseprő gondjaimat, amíg csak lehet, megpróbálok egyedül szembenézni velük" mennyi ész, és tapintat kell ehhez, intelligens bizalom, és tisztelet. (más semmi:)))
VálaszTörlésazok a kis kerámiák nagyon Vertel Andreásak, bájosak:)
Igen, nem ok nélkül Vertel Andreások! Sajnos az idén bezárt Szegeden az a bolt, ahol lehetett kapni. Igaz, nincs már hely itthon…
TörlésNagyon kedves vagy hozzám, Katalin, az én "eszem, tapintatom, tiszteletem, stb." a gyerekek iránt végül is anyának köszönhető: ő mutatta meg, hogyan ne, milyen a mindent elárasztó, de gúzsbakötő szeretet… (innen a bűntudat is, mert az ember soha nem tud megfelelni, legfeljebb élete árán…)
Mennyire bölcs vagy. Türelmed és ésszerűséged követendő példát mutat. Igazi mérleg vagy. Szeretem a benned rejlő bölcsességet.
VálaszTörlésMa gondolkoztam el azon, hogy a valódi neved és a választott mennyire hasonló és mégis más. A rózsa kevélysége és szúróssága egyáltalán nincs meg benned. A flóra sokkal jobban illik hozzád. Ő volt a virágok istennője. Elegánssága minden mozzanatodban fellelhető. Ez a név sokkal inkább illik hozzád.
A kerámiáid annyira kedvesek. Harmonikus színeik megnyugtathatnak mikor rájuk nézel. Változatos hangulataik az élet sokszínűségét hirdetik. Jó rájuk nézni.
Hát most megint túláradó voltam. Megint hoztam a magam tüzes nyilas formáját.
:-)
Györgyi, szeretem a túláradó Nyilasokat! (fiam kétszeresen is az, bár az érzelmek szavakba öntése terén nem áradó!) Jó, hogy "tüzes formád" nem hagy el!
TörlésTudod, az elismerést mindig nagyon nehezen tudom elfogadni. Persze, örülök neki, de legszívesebben elbújnék egy egérlyukba is!… (a számom a 7-es…)
Tény - s már sokat elmélkedtem rajta, hogy nem érzem magam jól a keresztnevemen… Sok oka van.
A Florát viszont én választottam magamnak álnévként, talán mert akkoriban olvastam Illyésné Flóra könyvét és tetszett az egyénisége. (azért is, mert francia blogomhoz kellett, és franciául is ugyanúgy ejtik és írják)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés