Megértem Györgyi tépelődéseit! Nagyon tudunk kötődni a megszokott házhoz, mely évekig életterünk volt, legbensőbb érzelmeink, örömeink, határtalan szenvedéseink tanúja. Mintha csak a falak magukba szívták volna ezeket a jótevő vagy káros energiahullámokat. Egyes, magukat médiumi adottságokkal felruházó ismerőseim kőkeményen hisznek benne. Volt, aki megállt az ajtóban, mondván, hogy a befelé vezető folyosó annyira "belakott" (habité) mindenféle láthatatlan jelenléttel, hogy sajnálja, de képtelen átlépni a küszöböt. (Állítólag ő maga is ilyen nagy, kísértetekkel teli házban él, de már megszokta a sajátjait…) Mondanom se kell, hogy ilyenkor igyekszem nem mosolyogni, nehogy megsértsem meggyőződéseikben őket. Végül is mindenkinek joga van abban hinni, amiben akar. Esetleg semmiben sem.
Szerény véleményem szerint ezek a "kísértetek" legfeljebb emlékeinket népesítik be. S ha ránézek egy tárgyra, egy szobasarokra, felidézik a hozzájuk kötődő élményt, fájdalmat, vagy boldogságot. Ilyen értelemben nagyon is elevenen őrzik a nyomokat.
Ha költözni kell, akkor életünk egy darabjától búcsúzunk. Az elmúlás is ránk kacsint. Az itt eltöltött évek, melyek visszavonhatatlanul elmentek. Az új korszak, mely még ismeretlen örömöket, tragédiákat rejteget, fiatal koromban pezsdítő új lehetőségként jelentkezett. Ma már tudom, hogy állomás (esetleg végállomás) a lassan lefelé lejtő úton, még akkor is, ha lesznek benne boldog pillanatok…
Rengetegszer költöztem életemben, sokszor még egyik országból másikba is. A fáradságot, költséget leszámítva, izgalmas kalandként, megújulási lehetőségként éltem át, mintegy rugalmassági teszt gyanánt, hogy képes vagyok-e még alkalmazkodni az újhoz, nem kezdtem-e megkövesedni a régi szokásokban.
Most újra felmerül konkrétan a költözés gondolata, mely egyszer-kétszer kísértett már. A nagy ház a fűtési számlák egyre dagadóbb összegeivel, a takarítás mindig fárasztóbb tornájával a három szinten, az állandóan jelentkező javítgatások, melyek egy részét valaha még én is elvégeztem, ma már viszont nehezebben szánom rá magam a létramászásra, egyedül, a három és fél méteres plafonig… Pedig néha muszáj.
Na és a kert… Eljön az idő, amikor magamnak szinte lehetetlen lesz rendben tartani, akármilyen kicsi is. Hiányozni fog nagyon, s egy balkon nehezen pótolja majd...
Költözni nem könnyű. Még úgy sem, hogy az embernek gyakorlata van benne, hát még ha évtizedek óta él egy helyen. Ilyenkor mindig Erdős Pálra gondolok.
VálaszTörlésPláne a Mérleg, ugyebár, aki mindig ellentétes érzelmek között ingadozik s nehezen billen erre vagy arra az oldalra!
TörlésFélek az ezzel járó fáradságtól is...
miért? mit mondott? ő volt a tévé ügyvédje...?
TörlésÉn mint lakásban élő mondhatom, hogy megvan az előnye is. Aztán persze néha házról kertről álmodom...Ügyintézni én sem szeretek, mármint ami egy eladással vagy vétellel járhat. Egyszerűen nem nekem való.
VálaszTörlésÉva, életem nagyobbik részében lakásban laktam, kivéve a szülői házat…
TörlésAz ügyintézésről még hallani is fárasztó - na és rendkívül költséges!
A jogi buktatókat sem látom át, ezért inkább ügyvéddel csináltatok mindent, még ha plusz költséggel is jár. Minden "ilyen" dolog kizökkent önmagamból, és nehezen találok vissza. Régen költöztem, nem tudom, hogy viselném!
TörlésAmikor minden 2. il. 6. évben költöztünk egyik országból a másikba, egyik lakásból másikba, mintegy benne voltunk a rutinban, afféle készenlétben. De 22 év egy helyen! Ráadásul annyival több a vállamon...
TörlésRózsa! Köszönöm, hogy érzed a lélekrezdüléseimet és kedvességeddel erőt sugárzol a távolból is.
VálaszTörlésMinden egyes mondatod igaz rám is, amit a saját okaid kapcsán felsoroltál. Kívánom , hogy Neked minél később kelljen ezt átélned!
Eddig 10-szer költöztem, de még egyik sem viselt meg annyira mint ez a mostani.
Igen, Györgyi, olvasgatom tépelődéseidet, amikor a kettő közötti állapot olyan megviselő… De te legalább támaszkodhatsz ebben egy felbecsülhetetlen támaszra!…
TörlésTovábbra is csak nagyon nehezen tudok blogodhoz férni, csak olvasni, de azt megteszem...
Rózsa !
TörlésKérlek írjad meg, hogy mit ír ki a rendszer! Eddig mindig beengedett nem értem, hogy most miért nem?
Talán ha leírod rájövök, vagy mások segítenek nekünk, hogy hogyan orvosolhatnánk a hibát.
"Buddyhost® proxy buddyhost.info" - ez a "cookies" jelenik meg, angolul, amivel nem megyek sokra, és innen nem szabadulok, csak úgy, ha elhagyom a blogodat! S érdekes módon csak a te blogoddal teszi ezt velem… Lehet, hogy ha megérteném az angol szöveget, megtudnám oldani...
TörlésŐszinte leszek. Fogalmam sincs, hogy sikeres voltam- e a hibaelhárításban, de megpróbáltam. Ha sikerül kommentelned örömmel fogom tapasztalni. Ha nem, akkor SOS segítségre lenne szükségem attól, aki ért hozzá!
Törlésnekem is a kert hiányzik leginkább a régi családi házból...:( nomeg az emlékek, de azt visszük úgyis magunkkal, magunkban...
VálaszTörlésIgen, visszük… De nálam gyakran kötődnek konkrét "hordozókhoz"…
TörlésA kert pedig gyakran a magánnyal való megbékélésem tanúja. Talán mert azóta több időm jut rá...