Keresés ebben a blogban

2014. február 11., kedd

Átváltozások

   Lemaradtam róla közös blogunkon... Idő híján, de méginkább ihlet híján. Tegnap váratlanul visszaköszönt a téma, miközben francia nyelvű blogomon egy csendes vasárnap reggel hangulatát ecseteltem, mely kis, semmitmondónak tűnő eseményekből tevődik össze, látszólag üres tengés-lengéssel pizsamában a számítógép előtt, az üzenetek megválaszolása és a blogok olvasása közepette. Ráérős reggelizés közben kipillantok a kertre, mely pont szemben van az asztalommal, hátam mögött a kellemes meleget árasztó radiátorral... Hét éve elmúlt, hogy ebben a luxusban részem van: nincs rohanás, csak amit önszántamból magamra veszek. Évtizedek múltán, talán életemben is először.

   Ági témaválasztása óta időnként keresgéltem, mi is az a pillanat, esemény, mely gyökeresen megváltoztatott volna engem is. Kis módosulások persze történtek az életem minden állomásán: iskola, gimnázium (bejárás), egyetem (bentlakás Szegeden), Moszkva, Leningrád, a munkakezdés Szentesen, majd Gilbert és vele az újabb állomások, immár külföldön. De soha nem egyedül! 
    Ez hát az én igazi átváltozásom! 
   Az egyedüllét nagyon viszonylagos fogalom volt számomra. Szinte nem is létezett. Mit mondjak, nem is hiányzott. 
   Azt hiszem, elég ritkán került teljes önállóságom megméretésre. Igaz, hogy egyre több döntést, teendőt kellett magamra vennem, mióta visszajöttünk Franciaországba és Gilbert betegsége miatt kíméletre szorult, hogy minden energiáját az írásnak szentelhesse. De legalább megbeszélhettük őket...
   Amíg az ember nem kerül olyan helyzetbe, hogy csak magára számíthat, nem is tudhatja, mire képes. Én sem tudtam, mennyi erő lakozik bennem. Volt alkalmam kipróbálni. Megedződni. Nem mondom, hogy minden próbát kiálltam (bizonyára tartogat még számomra belőlük az élet), mindenesetre kétségtelen, hogy eddig még nem haltam bele... 

15 megjegyzés:

  1. passzol a vasárnap reggelem, a francia blogodhoz:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem merő luxus, Kati? Nem sürget a nagy családi ebéd, a mosogatás, a porszívó, a bevásárlás, a tévén sem kell kompromisszumot elszenvedni, a sziesztában sem akadályoz senki... De mindezt EGYEDÜL, persze, akkor is, ha jólesne megosztani néha. Valamit valamiért.

      Törlés
    2. :)))
      és annyira meghitt

      és mint gyöngyszemet őrzöm-védem

      Törlés
    3. Minél jobban sikerül "megszelíditeni" az egyedüllétet, annál jobban ragaszkodunk hozzá!

      Törlés
  2. Névtelen14/2/14 06:16

    És mire részeddé válik, természetessé, beüt valami, amitől már megint az lesz szokatlan, hogy magad, uram. De csak jöjjön, ha el nem ugrunk előle! :-)
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy te fáradhatatlanul reagálsz mindannyiszor ebben az irányban, kedves Stali, és el is hiszem szívesen, hogy NEKED így a jobb! Sőt, örülök is neki. Én csak annyit mondhatok, hogy én ezzel kötöttem békét és igyekszem pozitivan szemlélni az előnyeit, ahelyett, hogy az egyedülléten sirankoznék. De azt se mondom, hogy ez jobb, vagy amaz. A jövőbe meg nem lát senki, legfeljebb sejteni lehet...

      Törlés
    2. Névtelen14/2/14 11:21

      Nem sejtettem.
      Csak úgy mondom.
      stali

      Törlés
    3. Köszönöm, hogy benéztél!

      Törlés
  3. Mindig addig vagyok erős ameddig kell! Aztán össze szoktam rogyni, ha csak egy kicsit is lazíthatok.Testi és agyi zsibbadással bambulok bele a világba, míg újra nem kell magam összeszedni. És jön az erő!
    Aztán egyszer csak megbetegszem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy Kierkegaard mondja: "Le chemin n'est pas difficile. C'est le difficile qui est le chemin."
      vagyis: "Nem az út a nehéz. Maga a nehézség az út."

      Nem a nagyfene tudásommal akartam dicsekedni, Kierkegaardtól csak ezt az egy mondatat ismerem, de sokszor kisegített...

      Olykor én is megbénulok, s ilyenkor jön a "gödör feneke" érzés, amiből ki kell mászni...
      De amíg tartani kell a vonalat, tartjuk.

      Törlés
  4. Az is próbatétel, amikor ketten vagy egyedül. Két szék között a távolság fényévekre tehető.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, Klári. Mindkettő nagy probatétel. Maga az élet is csak egy nagy próbatétel, ritka kis szünetekkel...

      Törlés
  5. Akkor inkább Karinthy F. ideája: Azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...