Közeleg a tavasz a szivekben is?...

   Ismét virágzik a karácsonyi kaktuszom! Igen, így 2-3 hónaponként nekibuzdul. Talán ő is a tavaszt érzi, mint a kamélia a kertben. Az egész természet jó egy hónappal (ha nem többel) korábban ébredezik... Hó nélküli, esős telünk volt. Szürkeség. Legfeljebb 5-6°-ra ment le a hőmérő, 0° nagyon ritkán fordult elő. Jó lenne, ha nem fagyna le a majd száz bimbó a kaméliáról egy hirtelen visszapillantó, összevont szemöldökű, magát megbosszuló télben!
   Tegnap este összejött 15 ember a szokásos havi irodalmi estünkre, melyet egy héttel előbbre kellett hoznom az unokák iskolai szünete miatt (februárban is van két hét!), akiket épp most várok. Mivel Bálint nap nincs még messze, időm viszont nem sok maradt a készülődésre, a szerelmi lírát választottam: hozzon mindenki magával verset (vagy prózát), amelynek szívesen lett volna ihletője, esetleg megírója... 
   Természetesen, bemelegítőnek én kezdtem. Hogy, hogy nem, kezdettől fogva "Tatyjána levele" jutott eszembe elsőnek Puskin Anyeginjéből. Elejét oroszul is elolvastam (még szinte kívülről tudom!), majd az egészet francia fordításban. Elmondtam dióhéjban a kontextust, s három mondatban magát a költőt is bemutattam. Az egyik résztvevő, nyugdíjas tanítónő, meghatódva elkérte az orosz szöveget, mondván, hogy anyja orosz volt és Tatyjánának hívták... Aztán Déry Tibor "Szerelem" c. novellájából részlet következett saját fordításomban, majd kihagyhatatlanul egy Radnóti. Előbb magyarul, majd fordításomban franciául, a "Szerelmes vers"... Ezt követően átadtam a szót a többieknek, s két órán át adtuk egymásnak a stafétabotot. Utána a megrakott asztal körül még éjfél után fél egyig folyt az élénk társalgás. 
   Miután mindenki elment, összepakoltam, hogy ma délre várhassam a gyerekeket...