Több blogon is olvasom a tiporgást: "nem tudom, hogy is kezdjek hozzá..." "szinte kényszerítem magam az írásra...", esetleg: "kedvem volna ugyan, de nincs témám..." esetleg ez utóbbi fordítottja. Akár én is írhattam volna ezeket a mondatokat!
Gondolom, amolyan tél közepi fáradtság lecsapódásáról van szó. Igaz, itt egyelőre még nem is volt igazi tél (nem mintha hiányozna!). Már harmadik napja süt százágra a nap reggeltől estig, nem is hiszünk a szemünknek! Állítólag estefelére megjön az eső, akkor bezzeg eltart majd hetekig...
Eddig még többnyire bevált az orvosság: elővettem a "könyök alól" valamelyik, önmagában izgalmas tervemet, amely mindig felélesztette az életkedvemet. Most meg csak erőtlenül fanyalgok felettük, kerülgetem őket, s vérszegény fásultsággal leomlok a kanapéra... Kimerült volna a hét éve csaknem töretlen energiám, melyet néha babonásan Gilbert túlvilági segítségének könyveltem el?... Esetleg az embertelenül nehéz 2012-13-as év megpróbáltatásai csapódnak le? Pedig szinte hajamnál fogva igyekeztem magam a víz felett tartani... Lehet, hogy pont ezért jött meg a számla.
Nagyon nehezen viselem pedig az állandó panaszkodást, amivel ezt a blogot terhelem már hónapok óta. Néha erőt vettem magamon, hogy optimistább hangú bejegyzéseket is kifacsarjak a klaviatúrából, de valahogy látszott rajtuk az erőlködés. Én legalábbis éreztem. Nem szeretném, ha végül is valami siralomvölgyére hasonlítana, ami tudvalevőleg igen lapos ott a mélyben. Semmi kapaszkodó.
Meglehetősen irtózom attól, hogy sajnáltassam magamat. Az igazi szenvedések némák. Tudom nagyon jól, hogy sok-sok embernek ezerszer több oka van a csüggedésre. Megvettem egy mai francia filozófus nagy sikerű könyvét: a boldogság fogalmát vizsgálja az évezredek folyamán. Ezért a vizsgálódásért érdekel, mert különben nem nagyon bírom sok mai "guru" jól jövedelmező, önelégült tanácsait...
Olvasgass. Én meg jól megölelgetlek, meg mondok Neked bölcsességeket. Jó?
VálaszTörlésstali
Jó lesz, kedves Stali, mikor jössz?...
TörlésSzívemből szóltál. Ma úgy látszik nagyon hasonló hangulatról írtunk.
VálaszTörlésTalán a tél vége, vagy csak egyszerűen a körülöttünk lévő világ depressziója teszi a hangulatunkat fásulttá! Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy öregszünk és egyre nehezebb a pozitív gondolatainkat a felszínen tartani.
Azonban belőled mindig árad a kiegyensúlyozottság.
Törekszem valóban az egyensúlyra (mint minden Mérleg, aki ad magára valamit!). Életelemem, s ha nagyon meginog, akkor meg is betegszem néha. Az előbb sikerült újra nekiülnöm a darabomnak...
Törlésmegint tanultam tőled egy "új" szót: a tiporgás az gondolom a tipródás. és a toporgás kevercse
VálaszTörlésnekem is pont most lett tele az unalomig ismétlődő problémákkal a mindenem, és dühömben valami harci módszer után ácsingózok
Kati, az Alföld délkeleti részén "tiporogtunk", dunántúli rokonaimnál "tipródtunk"...
TörlésMeglátogatom a blogodat, hátha ragad rám valami harciasabb állag...
:DDDDD
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAkartam egy szép kis "emoji"-t, de valami kiismerhetetlen dolog lett belőle. Ezért töröltem.
TörlésUgyanígy érzek, pedig én most a kedvenc évszakomban didergek és csúszkálok. :-) Tehát nálam nem az időjárástól függ a blogírásra való kedv vagy a hiánya, mert most nagyon elememben kellene lennem. Egyébként ma végigvigyorogtam a napot annak ellenére, hogy egy éles jégdarabbal elvágtam a kezem is. Mikor leülök a gép elé, valami ötlet mindig előjön, de nagyon unalmasnak érzem magam. Ezt nem panaszként írom, nincsenek nagy témáim, de ez így is volt, így is lesz, a magam kis világát bogarászgatom oda-vissza. Ez van, ez vagyok én.
VálaszTörlésÉva, "kis világodban bogarászás" a jelek szerint sokakat vonz a blogodra! Megvan a "maga kis zenéje"... Az őszinteség vonz, azt nem lehet színlelni. A választás meg szabad...
Törlés