 |
| Lucie és a mindszenti 17 kilós görögdinnye |
Azt hiszem, a boldogságról mindenkinek megvan a saját elképzelése, emlékei. Jobbik esetben aktuális állapot, életérzés, de az emlékét is elevenen fel tudjuk idézni. Ilyenkor elkerülhetetlen nosztalgia színezi. Valamiféle paradicsomi állapot (azt hiszem, a Paradicsom mítosza is ennek az emlékképnek a lecsapódása), nirvana, amely a végtelenség, a megjutalmazás fogalmával párosul. (Ki kell-e érdemelni?)
Ilyenkor felvillan bennem a gondolat, hogy mint oly sok mindennek, nem tesz-e jót a boldogságérzésnek is egy kis kontraszt? Vagyis: nem tudjuk-e jobban értékelni, ha időnként boldogtalansággal, esetleg morózus szürkeséggel váltakozik?
Ha elolvastam Frédéric Lenoir filozófiai utazását, megírom, okosabb lettem-e. Életünk egyre szaporodó évei is megérnek egy magánutat. Mire végére érünk, talán azt is megtudjuk, mit kerestünk. De akkor meg már minek?...
Nekem jó ideje támasztékul szolgál az alábbi mondat, melyet Szent Ágostonnak (354-430) tulajdonítanak:
"Le bonheur, c'est de continuer à désirer ce qu'on possède."
azaz:
"A boldogság abban áll, hogy továbbra is kívánjuk, ami a miénk."
(ford. tőlem)
kíváncsian várom majd a beszámolódat, mit "tanultál" F. Lenoir-tól a
VálaszTörlésnekem ez a kép a boldogság maga:)))annyira imádom ezeknek a kistestűeknek az ujjait, Lucie-nek is elnézem, ahogy óvatosan előretolt egy ujjával nyúl bele (csuklóig) a vízbe a dinnyéhez, édes
Szt. Ágoston mondatát sokszor, sok helyen olvashatjuk, mégse vesszük komolyan (?) :
Itt volt másfél éves Lucie, első vakációja Magyarországon a dédmamánál. Úgy érezte magát rögtön, mint hal a vízben.
TörlésBeszámoló jön (pár hét múlva)
Az értelmezőszótár definíciójától nemigen lesz az ember okosabb. A vakparádé az vakparádé. A boldogság az az érzelmi állapot, hogy vki boldog. Szerencsére feljebb megtudom, hogy boldog a sorsával, körülményeivel való megelégedés érzésétől teljesen áthatott vki.
VálaszTörlésTekintsünk el a nyolc boldogság emlegetésétől. benne van az Újszövetségben. Maradjunk a földi boldogságnál. A boldogság szerintem nem csak érzelmi megnyilvánulás, hanem egyfajta létérzés. Fizikai boldogság és a szervezet endorfintermelése összefügg. Amit Szt. Ágoston ír, igaz, Leírja az elégedett ember állapotát. Nem érzését, hanem állapotát. Lényegesnek vélem, hogy a boldogság nem a birtoklásban van, hiszen az boldog, aki megelégedett azzal, amije van. Ez lehet tehetség, kapcsolatok gazdagsága, találékonyság, barátok megbecsülése, a sorssal való elégedettség. Mindez elég illékony. Nemde?
"A boldogság szerintem nem csak érzelmi megnyilvánulás, hanem egyfajta létérzés".
TörlésMintha csak te is olvastad volna F. Lenoir konklúzióját.
Igen, az endorfin, az a bizonyos "boldogsághormon", melyet hypothalamus-unk termel. Lehet-e vajon ösztökélni egy kicsit?
Még az elején tartok.
Pl. csokoládéval, kívánt dolgok megvásárlásával. De hát ezek igencsak efemer elemek. Azt hiszem, a megoldás, nyitni a szomszédokra, munkatársakra, szolgálatot tenni nekik, szívességet, egyáltalán meglepni kedvességgel, apró figyelmességekkel másokat... Az adás-kapás paradox történések, cselekvések. közhelyszerű, hogy jobb adni, mint kapni. Szerintem mindkettő művészet, és tapintat kérdése.
VálaszTörlésIgen, sokszor megesik, hogy feszültséget, rossz közérzetet effajta "jutalommal" (édességek, kivánt dolgok) próbálunk csillapítani... A cukorszintünkről nem beszélve, azért sem hatásos, mert gyorsan elmúlik és ugyanott, hacsak nem még lejjebb találjuk magunkat... Az adás-kapás művészetében én is a gesztust, a "hozzáállást" értékelem a legtöbbre!
TörlésMegkockáztattam egy helyen, hogy a boldogság tanulható. Már zsenge gyermekkorunkban boldogok voltunk a felmenőink ajándékaitól és varázslataitól, mindenféle jó élménytől, szánkózástól, együtt énekléstől, érdekes papírszalvétától stb., de még a rossztól is, amikor végre fellélegezhettünk, mert megszűnt. Ezeket a belső lenyomatokat öreg korunkra is megőriztük, mindannyian a családból. (A kis hülyék... gondolhatja, aki akarja. Nem zavar, sőt.)
VálaszTörlésMost néztem oda, hogy Mick valami ilyesmit mondott. Ezek tanulható dolgok.
Kár, hogy olyan sokan elfelejtik, amit már egyszer megtanultak.
TörlésKlári, ezeket a varázslatos "belső lenyomatokat" én is őrzöm és ezekből (is) táplálkozom ma is, sőt, igyekszem átadni a gyerekeknek, unokáknak! Ha már nekem olyan jó útravaló volt, miért ne adjam tovább nekik is! Olyan ez, mint valami jó meleg hullám, mely körülvesz, betakar...
TörlésStali, ápolni kell őket magunkban! Mindenkinek jobb lesz tőle: annak is, aki kap, annak is aki ad belőle...
TörlésEz akkor lehetett, amikor Lucie a tyúkokat is bűvöli Mindszenten.
VálaszTörlésBoldogság? Ha valaki elképzelése szerint élheti az életét.
Igen, Éva, azon a nyáron volt! Mindent szeretett nagyon kíváncsian kipróbálni! Ma is ilyen.
TörlésTetszik nekem a te boldogság meghatározásod. Minden belefér, még a különbségeink is.
A boldogság az egy védett állapot. Olyan akár egy burok. Megvéd minket a külvilág negatív hatásaitól.
VálaszTörlésEzt a védettséget élvezik a gyerekek, a szerelmesek, gyakran a szellemi fogyatékosok is.
Azt hiszem a boldogság igazi átéléséhez szükséges, hogy a gondolatiság valamilyen szinten kikerüljön belőlünk. Elterelik a gondolatok a megélésre szánt energiákat.
A boldogság megélése teljességet kíván.
talán ezért mondta Jézus, hogy" Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Ezek az emberek semmi másra nem koncentrálnak csak a pillanat szépségére. Ép ezért hiszem hogy a boldogság élménye a pillanat megélésének a művészete.
Kedves Györgyi, "...a boldogság élménye a pillanat megélésének a művészete" Ebben nagyon megegyezik a véleményünk.
TörlésAmivel nehezen értek egyet: "Azt hiszem a boldogság igazi átéléséhez szükséges, hogy a gondolatiság valamilyen szinten kikerüljön belőlünk. Elterelik a gondolatok a megélésre szánt energiákat."
Ami engem illet, a "gondolatiság" boldoggá tesz. Még a kétségek, kérdések is. Képtelen vagyok kizárni egy percre is. Sőt, néha intenzív örömforrássá is válik!
A gondolkodással egy időben az agyunk gyakran összehasonlító elemzésbe kezd, ami a boldogság fényét kiolthatja. A "lelki szegényeken" azt hiszem a szellemi fogyatékosokat érthette. Ők a szeretetet soha sem kérdőjelezik meg, mint ahogy azzal sem foglalkoznak, hogy megéri- e szeretniük? Nem mérlegelnek nem gondolkoznak az érzelmeiken. Ettől sokkal szabadabban mernek érezni, amitől a boldogság élmény sokkal könnyebben elérhető számukra. A szellemi fogyatékosok gazdag érzelmekkel rendelkeznek sok esetben.Tehát lelkileg gazdagok. Akkor lehet, hogy igazából nem rájuk gondolt Jézus? Talán azért velük magyarázzák ezt a tanítást, mert ők azok,, akik a boldogságot mindenben igyekeznek meglelni. Mai világunkban a lelki szegénység inkább a gazdagsággal kapcsolható össze. Mi van, ha Jézus is rájuk gondolt?
TörlésBelátom, hogy túlzottan belebonyolódtam ebbe a magyarázatba, de talán érted, hogy mire gondolok?
Nálam a boldogság élményt gyakran megmérgezik az elemző gondolatok. Pl: Mindig szeretném tudni azt hogy aki szeret miért teszi? Gondolataimban megkérdőjelezem az önzetlen szeretetet, Mindig keresem kutatom a miérteket.
Elnézést kérek a hosszú beszédért!
Azt hiszem, értem, mire gondolsz. Ugyanakkor nekem a gondolkodás, tépelődés maga több elégtételt okoz, mint az öntudatlan szeretet-hullám. Sőt, megkockáztatom a megköveztetést is, amikor azt mondom, hogy a szeretet részemről nem vakon osztogatott, hanem azt szeretem, aki "szeretetreméltó"... A szánalom még nem szeretet. Sem az általanos empátia. Sem a rokonszenv vagy egyszerű jóindulat. Manapság könnyen ragasztjuk ezt a cimkét mindenre, mert jónak érezzük magunkat tőle. Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon aki feloldódik a szeretet mindenkire ráborított nagy hullámában, mennyire képes "egyéneket" szeretni?...
TörlésAkkor lehet, hogy én is a "lelki szegények" kategóriájába tartozom ilyen értelemben?... Nem is olyan egyszerű.
Ha így vesszük, akkor a szeretet nem ösztön tevékenység, hanem tudatos cselekedet. Ebben a megvilágításban az értelemé a főszerep.
TörlésEGYÉBKÉNT ÉRTELEK ÉS IGAZAT IS ADOK NEKED.
Ezek szerint a szeretet agyban dől el és nem a szívben, azaz a lélekben?
Értelmi döntés alapján dől el, hogy szeretünk- e valakit?
A szeretet megélésének is több módja van. A pszichológia el is különíti ezeket.
Erosz, egészséges és szükséges vonzalom
Filosz, tudatos szeretet
Agapé, a tökéletes szeretet. Aki ismeri és megtapasztalja az Agapét az rájön, hogy semmi más nem fontos, csak a szeretet. Ez a fajtája a szeretetnek felemészti azt aki így tud szeretni. A
/Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy a tökéletesség utáni vágy egy életen át sem teljesíthető feladatot ad. /
Borókám, szerintem legalábbis, először az agyba érkeznek az információk, a szív a vér pumpálására szolgáló izom, a lélek meg... szóval, egyéni elképzelés kérdése, amihez mindenkinek tiszteletreméltó joga van. Én legalábbis nem haragszom meg senkire azért, mert nem osztja a véleményemet... (attól függ, hogyan fejezi ki). A vonzalom és taszítás, az egyéb emóciók is az agyban dőlnek el és raktározódnak. Azt nem állítom persze, hogy lecsapódásukat nem érezzük-e egész testünkben!
TörlésA görögök egyébként szerencsések voltak a sok árnyalattal!
A pillanat megélése maga az esztétika. A lelki szegények azok, akik a maguk erejéből semmit se tehetnek. Mégsem elégedetlenek, mert Isten biztonságában tudják magukat.
VálaszTörlésGondolod, Mick, hogy a "lelki szegények" tudják, hogy isten biztonságában vannak?
TörlésEgyáltalán, kik azok a "lelki szegények"? Akik empátiára képtelenek? Akiknek nincs "erkölcsi érzéke"? Aki hitetlen?...
Bocsánat a kérdés-sorozatért, nem faggatás, de érdekel a véleményed. Mint ahogy örülök nagyon ennek az itt kibontakozott véleménycserének!
Hosszú lesz ez egyszer.
VálaszTörlésBoldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Krisztus boldogságmondásai műfajilag ismertek voltak az ókorban. Alkalmasint Arisztotelész és a zsoltárosok is élnek vele. Ezek hagyományát folytatja Jézus, de különbözik is tőlük. Hiszem és vallom, hogy Ő boldogságmondásaival kijelölte azokat a koordinátákat, melyek a földi életen túlmutatnak, és amelyek mentén haladva életünk az örök boldogságba torkollik bele.
Nem tudom, hogy létezett-e korábban boldogságkutatás, mindenesetre korunkban van, s a kutatók azt találták, hogy a boldogság és a pénz köszönőviszonyban sincsenek egymással. A pénz jó, ha van, de nélküle is boldog lehet az ember. Én, aki sok ismert futballklub mérkőzését néztem meg, az eredményesen küzdők fejéről az elemi boldogságot olvastam le, a kispadon ülő menedzserekéről pedig a végtelen szorongást, aggódást. Tegyük félre most a megfigyeléseket.
Első közelítésben ideírom a teológus Gál Ferencnek a Magyar Katolikus Lexikon I. kötetébe írt hosszú boldogság-szócikkének bevezető mondatát: „A boldogság az ember igényeinek és vágyainak maradandó teljesülése.” Feltételezésem szerint boldogok, akik (transzcendens és immanens) környezetükkel képesek tartósan harmóniában élni.
Jézus valamennyi boldogságmondása zavarba ejtő. Mind paradox állítások, mivel a világban mást tapasztalunk, mások az e világi törvények, mint az örökérvényűek. Krisztus örökérvényű igazságokat bíz hallgatóira. Mindjárt az első boldogság ilyen. Annyira mélyen szántó kijelentés, hogy megfejtése alig lehetséges annak, aki nem tapasztalta meg a lelki szegénységet, mely mélyebb a mélyszegénységnél. Teljes tehetetlenség, kiszolgáltatottság, vagy ahogyan a Wikipédia egyik mondatában találtam: „Lelki szegények azok, akik felismerték, hogy önerejükből semmit sem tudnak tenni, ami tisztázhatná őket, csak a Szentlélek erejében bízhatnak.” Vajon nem ezt éli-e meg Jézus a főtanács előtt, Pilátus előtt? Vajon nem ezt élték meg a szentek, akár mártírhalált követelt jelértékű életük, akár csupán a teljes értetlenséget környezetük részéről?
Gondolhatunk Morus Tamásra, Jeanne d’Arc-ra, s minden olyan szentre, akár kanonizálták, akár nem, akiket környezetük totálisan ellehetetlenített, s akik mégis kitartottak Istenbe vetett hitük, teljes bizalmuk és szeretetük mellett. A halállal való fenyegetések, a kilátásba helyezett válogatott kínzások ellenére. Ők azok, akik megélték teljes tehetetlenségüket.
Csakugyan a Lélek hangja szólhatott bennük, s tette lehetővé számukra, hogy mindent relativizáljanak az örök boldogság teljességének a reményében. Hittek abban, aki küldte őket, és teljes életüket kiszolgáltatták azoknak, akik előtt tanúságot tettek az egyetlen Úrról, az egyetlen mesterről, Jézus Krisztusról. Őt követték, aki – mint Pál említi – engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Köszönet, Mick, ezért a szép okfejtésért, eszmefuttatasért! Mélyen hívő ember tanúságtétele amellett, amiben egész valójával hisz, s amelyben megtalálja a boldogság ígéretét, ha máshol nem, legalább a túlvilágon... A szentlélekbeni rendíthetetlen bizalom, remény segítségével.
VálaszTörlésAki azonban nem támaszkodhat erre a mankóra, más támpontokat kell keresnie. Ha nem hisz a földöntúli életben, itt kell megtalálnia az értelmet, a célt, a boldogságot...
Ez a mondatod talán kibékiti az antinómiákat: "Feltételezésem szerint boldogok, akik (transzcendens és immanens) környezetükkel képesek tartósan harmóniában élni."
Így valahogyan. A kifejtést azért nem tudtam megúszni, mert már az elején kiderül, több ezer éves és vallásos jellegű kategória a lelki szegénység.
VálaszTörlésSok mindent kell még tanulnom, míg minden fogalommal tisztában leszek! De ugye, a jó pap is hóttig...
Törlés