Keresés ebben a blogban

2023. január 28., szombat

Kis kaliber

    Nem először (és gyanítom, nem is utoljára) fogadom meg, hogy korábban fekszem le, s így korábban kelhessek. Nemsoká dél lesz, de még alig végeztem a napi "blogszemlével". Ezen a héten kétszer is "hajnalok hajnalán" keltem  -  azaz fél 8-kor, ami nem tűnik korainak, ha nem hajnalban olt valaki villanyt. Hétfőn A. barátnőmet vittem a vonathoz, csütörtökön pedig az előző napon vásárolt hűtőszekrény kiszállítóit vártam, reggel 8 és 11 h között.

 

már ki is van dekorálva
(kiállításokról hozott "magnet"-tel)
Közben kiürítettem a hűtőt, fagyasztót és kitettem a csomagokat a teraszra, ahol kb. 3-4° volt reggel. 11 h körül : senki. Hívom az ügyfélszolgálatot, Neten, telefonon, kiderül, hogy 13 h körül várhatók csak, én vagyok a lánc végén. 13 h 40' körül érnek ide, pár perc alatt lepakolnak és ugyanazzal a mozdulattal elviszik a régit, mely már jó 15 éve szolgál hűségesen, csak a fagyasztó része adta ki a lelkét. Az újat állítólag nem is kell kiengedni rendszeresen, megteszi magától is. Ennyit fejlődött a technika az előző generáció óta.

   Igy lesznek a hétköznapi, mondhatni jelentéktelen dolgokból események, állapítom meg magamban, kiskaliberű életem mércéjeként. Éjszakánként fél kettő táján hősiesen elszánom magam, hogy felmenjek a szobámba és kis olvasással álomba ringassam magam. Igenám, de előtte el kell zárnom a számítógépet, ha balsorsomra nem tettem meg még éjfél előtt. S itt esek csapdába, elkalandozok blogjaimon, a F-B oldalakon (tudvalevő, hogy a F-B-on akkor vannak a legérdekesebb, legritkább publikációk), s egyszerre csak azt veszem észre, hogy 4 óra körül jár az idő. Fenn ablakot nyitok, hogy kiszellőzzön a háló, míg a fürdőszobában időzök, s az ágyban még olvasgatok egy órácskát özönvíz előtti szokásom szerint. Majd villanyt oltok s ugyanazzal a mozdulattal bekapcsolom az éjjeliszekrényen várakozó kis rádiót, mely ébresztőként is szolgál. A folyamatos hírfolyamot hallgatom, a zene nem tud elaltatni, az emberi beszéd duruzsolása inkább : az az érzésem, hogy nem hagyom el véglegesen az élő világot, ha lehunyom a szemem. Visszavár.

   

10 megjegyzés:

  1. Szeretem én is reggel végigvenni a blogokat és a kommenteket. Eltart úgy fél 10-ig, akkor kezdődik a nap. Tisztelt férjem másképpen látja, sürget, hogy korábban menjek a fürdőszobába, hogy kikapcsolhassa a gázfűtést minél hamarabb. Pedig, elérkezik a délidő is, amikor kedvet kapok a nappali készülődéshez. Így megy ez nálunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is így történik, Klári, csak gondolom, pár órával később kezdek és főleg : NEM SÜRGET SENKI ! (ez a halálom, a sürgetés!) Ha valaki váratlanul becsönget dél előtt, könnyen pizsamában, köntösben talál. Főleg, ha elfog az "írhatnék", eltűnik körülöttem a világ is, összes órájával együtt...

      Törlés
  2. Körülöttem is eltűnik a világ, mint éppen most. Amíg ki nem sikerült tenni, kinlódtam a képpel. Most jó éjt! Holnap elbeszélni való progamunk lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elolvastam, Klári, köszönöm, tanultam tőled újat.
      Itt, Franciaországban ritka az az ún. "népies" téma, sőt, irányzat, amelyet annak idején elég jól ismert az ember a magyar irodalomból a háború előttől a kommunizmuson keresztül. Se irodalomban, se filmekben, legalábbis nagyon ritkán.
      Maga a realizmus is ritka, mert "álmodozás" (rêve) kell a közönségnek, mondván...

      Törlés
  3. "Így lesznek a hétköznapi, mondhatni jelentéktelen dolgokból események, állapítom meg magamban, kiskaliberű életem mércéjeként." - mintha én írtam volna. Már az is esemény, ha jön a futár az élelmiszerrel. A napokban épp azon filóztam, hogy lehet, csak azért rendelek hetente, mert különben nem történne semmi.
    (Ma kb. 2 órán keresztül beszélgettem a lányommal, hát ne panaszkodjak, igaz?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egyre lassabban csörgedezik az én életem is... (hacsak nem számítok) nagyobb eseménynek egy-egy esést, amely legnagyobb félelmeim közé tartozik, mert segítség nélkül - térdeim állapota miatt, hisz örülhetek, hogy talpon vagy ülve még használhatók! - már nem tudok felállni a földről!) Lassan nem ismerek magamra...

      Törlés
    2. Én sem magamra. Hová lett az a fiatal lány, aki fürge volt és vidám és télen sem fázott és szerette a nyarat?! Pedig valahol még megvan. Ott legbelül, de már csak az emlékek csalják elő... A természet is megbolondult, azért én mégis szeretem nézegetni, az megnyugtat. Idén két páratlan szám jelzi, hogy hány éve születtem, el sem hiszem! Öreg néne vagyok, pedig fejben még most is fiatal. Ha nem fájna szinte mindenem, el is felejteném azt a számot. 😄

      Törlés
    3. Borka, milyen jól megtaláltad a rám is passzoló "Pedig valahol még megvan. Ott legbelül, de már csak az emlékek csalják elő..." szavakat!... Tavaly október óta az enyém is két páratlan... de néha sikerül felfüggesztenem ezt a könyörtelen tényt!

      Törlés
  4. Amikor te elalszol én már ébredek, ámbár ma kegyes volt hozzám az álom - hatkor, ami ritka nagy ajándék. Ehhez társult a napfelkelte pazarsága. (Ma restanciám lévén 8.30-kor még "itt" lebzselek, hogy írás után még kicsit olvassak is. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, sose voltam tulajdonképpen korán fekvő - korán kelő típus, hacsak nem "muszájságból"! Amúgy elismerem, hogy ez a ritmus sokkal természetesebb, az egészség szempontjából is jobb (ez az a bizonyos "akrázia", amikor tudja az ember, mi lenne jobb számára és mégis képtelen rá...). Megragadt bennem egy kép, mely nyugodtan legelésző tehenet ábrázol az út szélén, mely egyenesen a vágóhídra vezet...
      Remélem, jól utaztál. Bizonyára örömmel tértél meg kertedhez és a Dunához.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...