Elnökválasztás

A tegnapi nap jó részét egy huzatos szavazóhelyiségben töltöttem, egy iskola tornatermében, hideg levegőt fújó klímaberendezés alatt... Kinn se volt jobb idő, a zápor kitartóan támadott félóránként, s közben fújt a hideg nyugati szél... 

A szavazókat ez sem riasztotta vissza. Reggel 8-tól este 6-ig hosszú sor kígyózott még kinn is, a szakadó esőben. Minimum háromnegyed órát kellett várakozni, mielőtt a 4 fülke valamelyikébe bejuthatott az ember, s kiválaszthatta a 10 jelölt közül a hozzá legközelebb állót, akire a következő 5 évben az ország sorsát bízná. Itt, Franciaországban De Gaulle óta ugyanis két fordulós népszavazással választják a köztársasági elnököt, így annak nyilván nemcsak dísz-szerep jut, hanem az igazi hatalom is az övé, mivel feloszlathatja a parlamentet, és új képviselőválasztásokat írhat ki. 

Sokan attól tartottak, hogy kevés lesz a szavazók száma. A közvéleménykutatók arról papoltak hónapok óta, hogy a választók nem tudnak az utolsó pillanatig  -  sőt, azon túl se  -  dönteni... Az eredmény: 80 %-ot meghaladó részvételi arány! S mindez annak ellenére, hogy az egész országban tavaszi szünet van! 

A második fordulóra már csak ketten maradnak a ringben: François Hollande, a szocialista párt jelöltje (28,6 %) és Nicolas Sarkozy, a jelenlegi államfő (27 %). A szélsőjobb 18 %-os eredménye döntő befolyással lesz a második fordulóban: kire viszik majd át a szavazatok nagy részét? S a kulisszák mögött zajló tárgyalások sem közömbösek a júniusban esedékes, szintén két fordulós parlamenti választások körül...
  Ebből is kitűnik, hogy a politika mindig érdekelt, mióta Magyarországot elhagytam... Gilbert-rel éjfél utánig néztük a választásokat követő vitákat. Mindig elmentünk szavazni, még akkor is, ha a jelöltek közül egyik sem felelt meg teljesen az ízlésünknek. Túl sokan haltak meg  -  és halnak ma is  -  a szavazati jogért...