Mint már írtam róla közös blogunkban is, oroszt tanítottam fiúgimnáziumban. Könnyű elképzelni, hogy arab országban vegyes osztályokról szó sem lehetett. Kamasz "fiaimmal" sokat beszélgettem, amellett hogy az orosz nyelv szépségei iránt is igyekeztem fogékonyságot éleszteni bennük. Bevallom, ez utóbbi volt a nehezebb!
Alig 10 évvel voltam náluk idősebb. Érdekelt annyira más életmódjuk, gondolkodásuk. Néha hoztak kóstolót anyjuk sütötte süteményekből, ami mindig meghatott. Vetítettem nekik diafelvételeket a Szovjetúnióról, verseket, meséket tanítottam velük, magnóra véve hangjukat... Még talán meg is van a kazetta valahol, ha túlélte a számos költözést... Még Berlinbe költözésünk után is írt néhányuk 2-3 évig...
Egyikük nagy titokban verseket írt (franciául), és egyszer csak félszegen megmutatta, ami óriási bizalom jele volt. Még ma is magam előtt látom a magas, sovány, majd 18 éves fiút, hullámos, szemébe hulló, hollófekete hajával. Mintha mindig valami ellen lázadozott volna és azt hiszem, ez is volt az igazság. Majdnem 10 testvére közül ő volt a legidősebb, anyja éppen halódott a sok szüléstől... Nagy szemei könnybelábadtak, amikor említette. Egyszer megkérdeztem, milyennek szeretné felnőttként az életét, azt mondta: 1-2 gyerek, nem több, és főleg egy szoba, ahol egyedül lehet.
Egy tanárnak igazi emlékkönyv az élete. Minden oldalán egy- egy tanítvány emléke elevenedik meg.
VálaszTörlésSajnos, csak 5 évig gyakorolhattam, de némelyikkel ma is van kapcsolatom...
TörlésMilyen vágyak! Mindig az kell, ami nincs! Nekem is eszembe jut egy-egy tanítványról, hogy mi lehet vele. De eltűntek a látókörömből,talán most a facebook korában megtalálgatók lennének. Sajnos nem keresem őket, itt vannak az újak...
VálaszTörlésAmikor Magyarországra megyek, 1-2-vel "élőben" is találkozom... Nekem,sajnos, újak nem jöttek...
TörlésIgaz, itt még 7 évig tanítottam oroszt felnőtteknek, de csak úgy, szívességből, hogy ki ne jöjjek teljesen a gyakorlatból!
Néha jobb nem tudni róluk. Nyáron találkozón voltam, a legérdekesebb, akitől sokat vártam, agydaganatban halt meg néhány éve. Aki telefonon hívott többször is saját kertjébe, egy autista unokával bajlódik. A fiúk közül az egyik, kerékpáron jött, kicsit billegve, lábát le-letéve, három hónappal a tali után halt meg. Most az autistás nagyival beszélgetünk mindig csak borús dogokról. A tanítvány ilyen, ha megöregszik.
VálaszTörlésA találkozók nekem is hosszantartó traumát okoznak, bár mostanában el se nagyon tudok menni innen olyankor.
TörlésGondolom, tulajdonképpen saját magamon viselhetem nehezen az idő múlását, ami a többieken visszatükröződik...
Az idő múlása hihetetlen és megszokhatatlan. Csak elfogadni lehet, kell is. Amikor én 28 voltam, unokatesóm 37. Máig emlékszem rá, hogy elcsodálkoztam rajta, „hogy milyen öreg”. Minap 66 leszek. Az élet fintora, hogy ő megmaradt 63-nak (RIP). Vigasztalásul ideírom, amit emlegetni szoktam: „Örökké élünk, csak közben egy kicsit meghalunk.”
VálaszTörlésMagamról írtam ezeket. Ti fiatalok vagytok.
Ne hidd, hogy én olyan sokkal! (csak kettővel!) Azért élni hagy!
TörlésNagyon helyes, Mick. Egyáltalán nem érzem magam annyi idősnek, amennyi vagyok, sőt. Flora, itt a háziasszony, szintén csak képzelődik.
VálaszTörlésTalán én sem... Azért lepődök meg mindig a hallatán! Nomeg az egyre szűkülő horizonton...
TörlésHuhh, két hét múlva lesz az 50 éves általános iskolai osztálytalálkozónk :(
VálaszTörlésSzegény osztályfőnökünk, vajon felkészült a csalódásokra? (Persze, fel, hiszen már két évvel ezelőtt is találkoztunk. Viszont két év hosszú idő...)
Már észrevettem néhányszor, hogy ilyenkor némelyik tanárunk változott a lgkevesebbet... Mintha csak megállt volna felettük az idő. A tanárnak nehezebb elfogadni talán, hogy a diákjai "hozzáöregedtek"...
TörlésAzon a bizonyos két évvel ezelőtti találkozón többen nem ismerték meg a volt osztályfőnöknőnket, találgatták, hogy melyik osztálytárs lehet. Igaz, mindössze 8-9 évvel idősebb nálunk.
VálaszTörlésIgen, hozzájuk öregszünk...
VálaszTörlésMilyen szép ez a történet a fekete hajú fiúról. :)
VálaszTörlésIgyekezett oroszból is, miközben ragozásokkal, feltételes módokkal és egyebekkel kínoztam őket... Igyekeztem viszont a tablettát cukormázzal bevonni...
TörlésElnézést az itt tartózkodóktól, de erre a blogra keveredtem, és egy szívességet szeretnék kérni.
VálaszTörlésAz "Algériai napok" című filmnek a végén van egy idézet amit szeretnék megérteni:
"Celui qui passe à côté de la plus belle histoire de sa vie n'aura que l'âge de ses regrets et tous les soupirs du monde ne sauraient bercer son âme..."
Ha valaki lefordítaná hálás lennék.
Dániel
Futtából kb. így: "Aki elmegy élete legszebb története (kalandja) mellett, az mindig késő bánatával lesz egyidős és a világ minden sóhaja se tudja majd elringatni a lelkét..."
TörlésIdézet Yasmina Khadra (neve ellenére férfi) algériai író regényéből: "Ce que le jour doit à la nuit" (Amivel a nappal az éjszakának tartozik), nem tudom, megjelent-e magyarul...
Köszönöm :)
Törlés