Tegnap este vacsorára voltam hivatalos. Kilencen ültünk az asztal körül, mind többé-kevésbé közeli ismerős, barát, 40 és 70 között. Három házaspár és három magányos nő. A sok téma között szerepelt az Internet-függés problémája is.
A társalgás nagy iramban folyt, politika, vakációs emlékek, olvasott vagy olvasandó könyvek, gyerekkori történetek, ételek-italok (a franciáknál elmaradhatatlan téma) stb., mintegy rutinos bizalommal, mivel évek óta összeszokott társaságról volt szó.
Úgy tizenegy és éjfél között fészkelődni kezdtem, titkon az órámra is pillantottam. Még csak a desszertnél tartottunk és én már a nappali csendes, meghitt sarka után kezdtem sóvárogni, ahol a képernyő várt rám, hogy egy pillantást vethessek a megvilágosuló ablakra. Mi ez, ha nem addikció? El is követtem azonnal a "comming out"-omat. Igen, bevallottam kis aggodalommal, hogy internetes ismerőseim pihentetőbbek, mert csak akkor vesznek igénybe, ha én is akarom, szó és szemrehányás nélkül megvárnak, ha nem érek rá... Sőt, ha csalódtunk egymásban, pszichodráma nélkül magunkra csukhatjuk az ajtót. Tűrik (több-kevesebb türelemmel), hogy végigmorfondírozzam magam itt-ott zavaros eszmefuttatásaimon. Sőt, még biztatnak is kedvesen, hogy továbbmenjek haszontalan kedvteléseimben...
Igen, azt hiszem, igaza van Évának, amikor azt írja, hogy "a blogosok nagy része önmagát adja", ha kiadni nem is akarja mindegyik teljesen. S ez talán írásban, egyedül a képernyő, mint valami tükör előtt, valamivel könnyebb... Annál is inkább, mert ez a tükör ritkán görbe...
Éppen most írtam megjegyzéseket az előző bejegyzésemhez erről vagy hasonló témáról.Igen, nagyon nagy előnye a blogos kapcsolatoknak, hogy akkor veszem igénybe, amikor én akarom.
VálaszTörlésEzért is veszem azt is természetesnek, hogy ha valaki "csak" olvas és nem ír mindig. Ha éppen ahhoz van kedve és ideje ám legyen. Nem erőltetem a viszontválaszokat, látogatásokat. Én tényleg a blogírás ezen előnyeit akarom kihasználni. Semmi kötelezettség. Részemről meg is van, de a különböző igények okozhatnak problémákat(?), általában lelkiismeretfurdalást.De túl kell rajta lépnek, mert az már egy erős megfelelni vágyás kényszere, amit szintén nem akarok.
Nem tudok szétszakadni és nem is akarok. Jó így a 4 fal között egy most éppen kiválasztottal " beszélgetni".:-)
Itt és most, és nem okoz gondot, hogy most befejezzem az írást, és levigyem a szemetet, majd hajat mossak.:-)))
Utána lehet, hogy visszajövök.
És igen, önmagukat adja a legtöbb blogos. Én pl. kínosan ügyelek rá. Legfeljebb nem mindenről szólok, mert van magánügy. De amit leírok, az úgy van.Viszont volt amikor kilógott a lóláb. Talán egyszer vettem észre ellentmondást, ha egyáltalán igazam volt, de szerintem igen.Ő ügye...
Na, megyek, vár a munka!
Vannak pontatlanságok a szövegben, pl. alany, állítmány egyeztetésének hiánya, elütés... Elnézést, mikor átfutom elküldés előtt nem veszem észre. Bezzeg utána!:-)
TörlésAzt hiszem, kedves Éva, hogy a te viszonyod a blogvilághoz a szabadsághoz való egyéni erős kötődésed tükre is... S ez is könnyebb ebben a virtuális közegben.
TörlésBelém látsz!:-)Erős a kötődésem a szabadsághoz. Mondhatnám nagyon is függetlenségre vágyó típus vagyok a való életben is.Súrlódásokat éppen ez okoz az életemben.
TörlésÉn pedig "érzelmi függő" típustól jutottam el az "egyéni szabadság foggal-körömmel" állapotáig... Ingajárás?...
Törlésippeg ilyesmit akartam megfogalmazni Évánál előbb,
VálaszTörléspontosan erre gondoltam,
de hogy tükör-e,
talán igen, mert fennhagytam a megjegyzési lehetőséget (szóellenőrzés nélkül:)) és bizony érdekel a véleménye mindenkinek, szeretem (figyelembe veszem)
és változtat is rajtam ez a "tükör"...
Változtat, alakít, többet, mint valaha hittem volna. Megmaradok önmagam és mégis sok minden elgondolkodtat.Nem vagyok ellene a formálódásomnak sem.Továbbá megvan bennem az elfogadás. Eddig is, de a blogolás nagyon megtanít arra, hogy sokan sokféleképpen látjuk a világot.
TörlésMost már tényleg megyek dolgomra, mert nagyon itt ragadtam a szgép előtt.:-)
Elgondolkodtató be- és megjegyzések is vannak. Ugyanakkor valóban a tolerancia iskolája is.
TörlésA tükröt (ami így "ritkán görbe") arra is értettem, hogy legtöbb bejegyzés jóindulatú, sőt kellemesen hízelgő az önbizalomnak, hiszen ha nem tetszik, minek szóljak hozzá, mi jogon dorongolnám le a kedves virtuális ismerőst?...
Az író és olvasó kapcsolata, hat, éspedig nemcsak egy irányban. Ha belép a blogomba valaki, virtuális viszony keletkezik közöttünk. Amit írtam, ahhoz hozzászólhat, egyetérthet, sőt megdicsérhet, de kritizálhat is,hangsúlyoztathatja tőlem eltérő véleményét, akár cikizhet is. Többnyire nem is tudatosan. Még mielőtt hozzáfogok a fogalmazáshoz, számolnom kell vele, hogy olvasóim lesznek, akik elhatározásuk szerint megformálják és le is ír(hat)ják véleményüket.Ezekkel számolva valamiféleképpen „viselkedni” kezdek.
VálaszTörlésAz előzőek miatt nekem a blogot író és olvasó, továbbmegyek: a blogokat kölcsönösen írók-olvasók ugyanúgy csiszolják egymást, mint a folyóparton a kavicsok. Egyikük tán keményebb ásvány, másikuk kevéssé az,de valamilyen kölcsönhatás bizonyára mindig jellemzi viszonyukat.
"a blogokat kölcsönösen írók-olvasók ugyanúgy csiszolják egymást, mint a folyóparton a kavicsok". Találó kép, kedves Mick. Ilyenek a jól működő öreg házasságok is...
TörlésA vészcsengő ott szólal meg, amikor "ezekkel számolva valamiféleképpen „viselkedni” kezdek"... Vagyis: nem adjuk-e fel egy kicsit önmagunkat, hogy a valódi vagy képzelt elvárásoknak megfeleljünk? Néha felteszem magamnak a kérdést.
Flora, éppen ettől a "viselkedéstől" félek... Rendszeresen önvizsgálatot tartok, és van úgy,hogy ki kell másznom a csapdából. De nagyon figyelek, hogy önmagam maradjak.Micsoda feladatokat ad a blogvilág! Még ezt is, de erre az mondom, hogy: szerencsére.
TörlésMick, szeretem, ha valaki nemcsak egyetért velem.Mert valahogy ez a jellemző inkább.
TörlésAmire még figyelni kell a kulturált hangnem. Öncélú piszkálódást, a bunkóság határát súroló megjegyzéseket nem szeretem. Szerencsére itt nincs is részem ebben. Máshol volt, és bántott. Mert az ilyen típus szép szóból nem ért, és tovább provokál. Arra a szintre pedig nem megyek le, pedig eljátszottam már a gondolattal, hogy a cél érdekében csak az lenne a hasznos. De nem fontos a győzelem velük szemben. Elfogadható stílusban leírom a véleményem, aztán részemről csend.Ha nem így tettem, mindig megbántam.
@Éva: nekem is sokszor eszembe jut! Azt hiszem, ugyanez fenyegeti a sikeressé váló alkotókat is (írókat, zenészeket, festőket stb.): a siker kellemes, ragaszkoni szeretnének hozzá nyilván és azt kezdenek adni, ami "bevált"... Holott a "hűség önmagunkhoz" talán abban nyilvánul meg legjobban, ha állandóan mérlegre tesszük a tegnapot, hogy megtehessük a következő lépést...
TörlésTürelmes műfaj a blog, abszolút egyetértek. Nekem még kényelmetlen a Mick által említett csiszolódás. Jóleső, bár furcsa, hogy valaki reagál a leírtakra. Még nem szoktam teljesen meg, hogy a blog nyilvános, az olvassa, aki akarja. Jó, ezt persze már az elején mondták nekem, csak el szoktam felejteni. :)
VálaszTörlés"Jóleső, bár furcsa, hogy valaki reagál a leírtakra"... Én pedig pont azért kezdtem blogot írni, hogy hátha kihalásszák tengerbe dobott palackomat...
TörlésNekem egyetlen problémám van a blogolásommal. Észrevehető, hogy mióta ezt csinálom távolság teremtődik a mindennapi életem és a blogos világom között. Néha sajnálom az időt a kinti világ embereire. nyűgös leszek tőlük és már már türelmetlen. A blognak kedvez az exhibicionizmus, ami viszont elszigeteli az embert az élettől. Azt veszem szre magamon, hogy emiatt torzul bennem a világ dolgainak megítélése. Álmodozóbb lettem. Itt olyan helyekre kattintok, ami a szépség iránti igényemet kielégíti. A világ közben változik és sajna nem ebbe az irányba.
VálaszTörlésA nyaralásunk alatt szembesültem ezzel a leginkább. Döbbenten tapasztaltam, hogy egy általános közegben fajlagosan mennyire megnőtt az unalmas emberek száma. Hihetetlen meglepetésként ért ez a kijózanító valóság. Védetté tett ez ellen az unalom ellen a blog. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a virtuális világ így szakadékot teremthet bennünk a való világgal szemben.
Györgyi, egyetértek a szakadékkal, de mivel tudatában vagyunk ennek, nem lehet nagy baj belőle.Úgy értem, van hova menekülni a való világból, mikor már nagyon elég belőle. Mert bizony elég gyakori ez a helyzet.
TörlésIgaz, a való világban is mehetünk egy nyugodtabb való világba, de itt ez egy egy kattintás. És ez előny!
Aki mindenképpen morgolódni akar még tovább a való világ után is, itt azt is megteheti. Szóval, széles a választék. :-)Vegyük ez pozitívumnak.
Éva!
TörlésIsmersz. Mindig igyekszem megkeresni a dolgok több oldalról való megközelítését. A blog ebben meglehetősen sokoldalú. Tán pont ettől olyan jó és érdekes!
Bizony!:-)
Törlés@Györgyi: megkönnyebbültem, hogy nemcsak nekem vannak efféle érzéseim. Finom megfigyelés! Egyszer - évekkel ezelőtt - olvastam arról a nyugtalanító jelenségről japán fiatalok között, hogy olyannyira cyber-függővé váltak, hogy már szinte szó szerint bezárkóztak a "valódi világ" elől... Ők a játékok világába menekültek. Engem ez nem fenyeget, de akárcsak te, én is "döbbenten tapasztaltam, hogy egy általános közegben fajlagosan mennyire megnőtt az unalmas emberek száma"... S már nehezebb elviselnem, mint azelőtt...
Törlés@Éva: legyünk résen, ha pozitívan is!
TörlésAz a gyanúm, a valódi világban nehezebb hasonlóan hangolt társakra találni, mint a blogvilágban.
VálaszTörlésMindenesetre a blogvilágban szinte végtelen a választék... Bár nem mindegyikből lesz közeli.
TörlésA túl sok társ felszínes kapcsolatokat hozhat létre. Nem is erőltetem!:-)
TörlésArra viszont nem árt nagyon odafigyelni, hogy azt a néhány valódi társat, akik mellénk rendeltettek, ne mellőzük. Mert nagyon nehéz rájuk akadni! A neten "könnyebb" rokonlelkeket találni, néha közelebb vannak a gondolataik, mint a fizikailag jelenlévő barátok, de azért egy simogatás, egy időben vállra tett kéz csodáját tőlük kaphatjuk meg.
VálaszTörlésIgazad van, Betti, az igazi társ, barát nagyon ritka. Ami engem illet, már csak emlék...
TörlésJósnőnél jártál?
TörlésSose tudhatjuk!
De valóban ritka adomány a sorsunkban.
stali
Nem kell ahhoz jósnő, kedves Stali.
TörlésHu, nagyon jó a téma, köszönöm, hogy írhatok.
VálaszTörlésTalán azért is vált kedvelt "kommunikációs" formává a blogozás, mert a többi forma kiürült, pontosabban : forma nélkülivé válnak a társadalmi kapcsolatok. Nem paradoxon, hogy a blogolás, vagyis az írásos forma mindenki spontaneitását fékezi, és ezért akarva-akaratlanul esztétikusabb.
Bocsánat a nyakatekert okoskodásért, mentségemre : jól esett leírnom. Merciii.
Kedves "barika", érdekes pontot vetsz fel az írásbeliséget említve. Valóban, leírva meggondolhatjuk egy kicsit a mondandónkat. Néha nem is olyan rossz ötlet a spontaneitás bizonyos megnyilvánulásait fékezni... Ráadásul mégegyszer elolvashatjuk, mielőtt szélnek eresztenénk! Az esztétika sem megvetnivaló érv!
TörlésAz is szerepet játszhat, hogy a blog irója és olvasója között nem feszít a hierarchia, ami igencsak megmérgezi a kapcsolatainkat.
TörlésHa hierarchia nincs is, másfajta "függőség" kialakulhat (pl. elismerésre, szeretetre való éhség gyors kielégülése, esetleg ingyenes agresszivitás levezetése stb.) amelytől néha nehezebb szabadulni.
TörlésDe betyár pontosan megfogalmaztad! Az összes zárójelesed - ide értve a stb-t is - ül. Még akkor is, ha nem én jöttem rá elsőként.
Törlésstali
Köszönöm, kedves Stali. Máris kielégítettél egyfajta "éhséget"...
Törlés