Keresés ebben a blogban

2012. április 17., kedd

"Énmárka"...

   Akimoto egyik bejegyzése arra a linkre utal, melyben nyugati edzett marketing-tanácsadók az "énmárka" kidolgozásáhz nyújtanak becses segítséget. Megnéztem, mi a kukac lehet az az "énmárka". Új világ, új társadalmi és életforma a neologizmusok táptalaja. Mindenesetre jobb, ha egy (majdnem) magyar szót próbál a fordító barkácsolni, mintha a kész angolt honosítaná meg a kicsit rebellis magyar nyelvben, hiszen a sznobok amúgy is előszeretettel küszöbölik ki anyanyelvüket egy angol, amerikai kifejezés javára, még ha van is jól bevált anyanyelvi megfelelője. (Igy van ez a francia sznobok között is!)
   A lényeg az, hogy az említett egész könyv arról szól, miként kell magunkat leghatásosabben piacra dobni, árusítani. Ezt pedig a "komonizmusban" (ahogy nagyanyám mondta) nem tanították meg velünk. A háború utáni nemzedékek a munkanélküliség fogalmát csak könyvekből ismerték. Nemcsak hogy mindenkinek jutott munka, hanem még munkakönyv is, melyet bármikor ellenőrizhetett a "hatóság" (milyen érdekes szó, ha boncolgatjuk az etimológiáját!), hogy vajon nem "munkakerülő" egyénnel van-e dolga... Igy aztán nem volt olyan nagy gond az elhelyezkedés maga, legfeljebb a munkabér vagy a munkakörülmények...

   3 évig dolgoztam Magyarországon tanárként. Pályám íve előre meg volt rajzolva, egyetem után várt az állás Szentesen. Nem kellett "árulnom magam". Nem is tudtam, hogyan kell. Sőt, azt is megtanultuk az iskolában, hogy ez valami rettenetesen megalázó, már-már a prostitúcióval határos dolog volt abban az átkos kapitalizmusban... A komunizmus nagy egyenlőségesdi játékában nemhogy rossz szemmel nézték a vállalkozói hajlamot, hanem még gondosan le is nyesték a kiálló fejeket...
   Ennek meg is szenvedtem aztán a hatását, mihelyt elhagytam Magyarországot és munkát próbáltam találni! Senki sem szaladt utánam az ajánlatokkal, bizony nekem kellett "árulni" magamat, előnyeimet hangsúlyozni meglehetősen dinamikus lelkesedéssel. Nem csoda, hogy az amúgy is inkább túlzott szerénységre hajlamos, inkább rejtőzködő, mint "magamutogató" egyéniségem rettentően megszenvedte ezt a tortúrát! Máig is képes vagyok százszor inkább másokért kiállni, mint magamat "eladni". S azt hiszem, nem is leszek képes immár gyökeresen megváltozni...
   

10 megjegyzés:

  1. Flora, meg kellene változni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attól tartok, kedves Akimoto, hogy nem a világ idomul majd hozzám...

      Törlés
  2. Az énmárkával szembeállítom Szent Ignác véleményét.
    Az ember arra van teremtve, hogy
    Istent, a mi Urunkat
    dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki,
    és ezáltal lelkét üdvözítse.

    Minden egyéb a föld színén
    az emberért van teremtve,
    és azért, hogy segítse őt a cél elérésében,
    amire teremtve van.

    Ebből következik, hogy
    az embernek ezeket
    annyira kell felhasználnia,
    amennyire céljai elérésében segítik,
    és annyira kell megválnia tőlük,
    amennyire akadályozzák abban.
    Vajon az énmárka miben segít?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mick! Az idézeted első mondata meghatározza az ember célját. A többi pedig ennek elérését. Minden milyen egyszerűnek tűnik a hívő számára! De mit tegyen, aki nem az? Nyilván máshol kell a célját megtalálnia, mint ahogy az eléréséhez vezető utat is... Izgalmas út, mivel minden rá van bízva!... Szerintem a könyvben taglalt "énmárka" (csak az ismertetőt és kb. az első olvasható 10 oldalt ismerem) csak használati utasítás arra, hogyan idomítsuk egyéniségünket a mai globalizált világhoz, ahol az ember is csak ugyanolyan árucikk mint J. A. "mosópora"... Lényeg, hogy "eladható" legyen, világosan kifejtik a szerzők, hogy pl. a "lojalitás", "hűség" idejétmúlt, elavult fogalmak...

      Törlés
  3. A „hogyan idomítsuk egyéniségünket a mai globalizált világhoz” nekem a politikailag korrekt viselkedési szabályokat idézi. Szerintem az ember ennél milliószor több. Be kell tájolnia magát génöröksége, tanult műveltsége, követett modelljei és az értékekre vonatkozó olthatatlan vágya szerint. Első helyen ilyenek állnak: megbocsátó szeretet („Csacsi öreg medvém” in Micimackó), mások tőlem különbözőségének elfogadása, empátia, hajlandóság a tevékeny segítségadásra, az esztétikai szépre nyitás, a természetben lévő mérhetetlen kincsek felfedezése és hasonlók.
    Visszatérve kommented utolsó mondatára: szerintem a szerzők alaposan tévednek, amikor az örök értékeket kétségbe vonják.
    Nem akartam mást, mint megmutatni egy másik lehetőséget.
    Szeretettel:
    mick

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen (azt hiszem, a blogbejegyzésemből is kiderül...), magam sem tudok már ebbe az úfajta világba "beilleszkedni", az említett divatjamúlt értékeket csakúgy sutba dobni. Mondjuk, nekem már nem életbevágó a bőrömet a vásárra vinni, hogy éhen ne haljak (legalábbis remélem!), ha kevéssel is beérem...
      Az általad felsorolt értékek szerint élni vagy luxus annak, aki megteheti, vagy az választja, aki elfogadja a "vivre d'amour et d'eau fraîche" jelszavát. Sajnos. S még csak az elején tartunk.

      Törlés
  4. Próbálom felfogni Nyugat divatos(?) látásmódját, de nyugtalanítónak vélem mint tendenciát. Abban reménykedem, hogy létünkkel mindnyájan formáljuk a jelent és a jövőt. Egy kicsit úgy is alakul, ahogy mi megéljük, röviden: Hatással vagyunk rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A liberalizmussal kissé "elszaladt a ló", az igaz, a mindenekfölötti profit javára. De lesz talán még kutyára dér! Ha megérem, ha nem...

      Törlés
  5. Szívből kívánom mindnyájunk érdekében az emberibb világot!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...