Arthur Rubinstein, az élet szerelmese
Ma este az Arte tévécsatornáján egy Arthur Rubinstein (1887-1982) portrét sugároznak majd. Az előzetesből ez a két mondata ragadott meg: Vannak emberek, akik szinte sugározzák magukból az életörömöt, mint valami rádium-darabka, mely veszedelmesen megfertőzi a körülötte élőket... Pedig ha pl. Rubinstein hosszú életét nézzük, két világháborút, zsidóellenes őrületet élt meg, melyben egész lengyel családja odaveszett, s élete végére megvakult..."Az életet tudni kell feltétel nélkül szeretni. (...) Ami engem illet, egész életemben az örökkévalóság pillanatait gyűjtögettem." (ford. tőlem, szabadon)("Il faut savoir aimer la vie sans conditions. (...) J'ai été toute ma vie un collectionneur de moments d'éternité.") De nem is folytatom tovább a fejtegetést, éppen most mondtam Aliznál, hogy mennyire bosszantanak néha a manapság oly divatossá vált bölcselkedők könyvei, melyek elárasztanak bennünket moralizáló tanácsaikkal, esetleg sziruposan misztikus példabeszédeikkel (Coelho, Eric Emmanuel Scmitt stb. Úgy tűnik, magyarok is vannak páran, őket nem említem, olvasatlanul)... Sőt, mitöbb, néha azon kapom magam, hogy bennem is felüti a fejét eme hajlam. El kellene rajta gondolkodni egy kicsit, mi az oka a jelenségnek. Öregszünk és mindenáron át akarjuk adni életünk tanulságait, még akkor is, ha esetleg senki sem kér belőle? Vagy pedig van rá kereslet, mint ahogy e modern "prédikátorok" sikere is bizonyítja, mert az emberek annyira támpont nélkül szenvednek a mai kemény individualizmus világában?...Mindez még csak egy reflexió félénk kezdete...
én most (inkább) Rubinsteinre reflektálok. És a nagymamámra. Ő is zongoraművész volt (Berlinben végzett zeneakadémiát), s ha nem is lett olyan hires, mint R.) (fiait nevelte, majd zongorát és éneket tanitott), de ő is az életével ill.lényével sugározta a "bölcsességet"...(nem mint az emlitett "moralizáló" könyvek) Ő is elvesztette egyik fiát (az én apámat) a háborúban, aztán tőlünk (egyetlen unokájától) távol élt,megvakult, és/de élete végéig a zongora, a zene jelentett neki sokmindent, és igazi nagymama ("mamajám") tudott lenni a távoli Hollandiából is, levelezés útján is. Mert áradt belőle a szeretet.(minden fényképen jóságosan mosolyog!)... Úgy emlékszem, ő is kedvelte Rubinsteint...
VálaszTörlésSajnálom, hogy a tévéműsort Rubinsteinről nem tudom megnézni...de öröm felidézni is derűs, mozgékony alakját, zongorajáték közben...
Kíváncsian várom, bár láttam már vele egész esti műsort is, zenével és interjúkkal. Igen, ő nem szentenciázott, hanem "sugárzott"...
Törlésnaja, de azért zenével könnyebb is, (mint iróknak , akiknek eszközük a szó)
Törlés...rajzzal is!:)
TörlésJe réagis au nom de Rubinstein, non pas à l'article ni aux commentaires que ma langue m'empêche d'entendre, pour dire, Chère Flora, que le premier disque que je me suis acheté, j'avais 17 ans, était de Rubinstein, les valses de Chopin, ce visage était sur la pochette en fond rouge. Avant lui, je n'avais jamais écouté de musique classique. Cela est resté gravé dans ma mémoire comme une découverte de vie extraordinaire et une porte d'entrée sur l'éternité !
TörlésOui, il est considéré avant tout, comme un grand interprète de Chopin. Bonne entrée!
TörlésA pohárban utolsó csepp után önigazolásként, vagy valóban évek tapasztalatai kristályosodnak ki bennünk, és fogalmaztatják meg a bölcsességeinket? Az első tagmondat csak akkor érthető, ha valaki benne él...
VálaszTörlésHa nem felszínes, szívesem olvasom másét is.Szirupot nem bírom. Másnak terhére nem akarok lenni az "élettapasztalataimmal".
Huhh, ez is egy elgondolkodtató kérdés.
Pedig nem sokra megyünk a " bölcsesség" átadásával, és olykor terhünkre is van, ha kapjuk. Hiába megfontolandó, csak akkor a mienk, ha átéljük.
Addig olvasmány, és még akár tetszhet is, de nem szívódik fel bennünk igazi tudásként.
"Hiába megfontolandó, csak akkor a mienk, ha átéljük". Milyen igaz, Éva!
VálaszTörlésA "félénk kezdet" bátrabb folytatást ígér.
VálaszTörlésSzámítok rátok is, hogy összehordjuk " kalákába' " az építőanyagot...
Törlés