Beleolvasgatok Illyés: Kháron ladikján c. könyvébe, mint már annyiszor, megunhatatlanul. Különösen mióta betelt rajtam a hatvanadik. Mintha csak szoktatnám magam az öregedés gondolatához, ami vészesen közeledik, holott azelőtt beláthatatlan messzeségbe veszett... Körülöttem élő nagyszülők, szomszédok örökkévalónak tűntek kőbe vésett változatlanságukban, s velem is a saját örökkévalóságom illúzióját hitették el...
 |
| 60. születésnapomon, majd 5 évvel ezelőtt! fiam (és az egész család - menyem szülei is) társaságában egy vendéglőben |
Fél évvel a hatvanadik születésnapom előtt eddig ismeretlen aggodalom vett erőt rajtam, s levezetésére szokásom szerint elárasztottam nyavalygásommal jóakaratú ismerőseimet. Addig ugyanis szinte észrevétlenül szeltem át a tizes évek hágóit, semmi magaslati szívdobogást sem érezve magamon: az 50. semmivel sem volt rémítőbb, mint a 40., sőt a 30. sem tűnt olyan távolinak... Mentem csak előre, mondhatni felfelé... Akkor hirtelen úgy éreztem, fenn vagyok a csúcson, s lenéztem. Nem kellett volna, de muszáj volt. Megszédültem. Innen már csak lefelé a lejtőn... Feltűnt előttem a következő tizes: 70... Majd a következő: 80... Hiszen ez csak 20 év távolság! Visszafelé semmi különbség, de előre pillantva!... Ráadásul megjelent lelki szemeim előtt egy addig zárt kiskapu, ami ezúttal résnyire megnyílt...
Ne aggódj majd elmúlik ez is! Az ismeretlentől mindig megijedünk kicsit. A résre nyílt ajtó egyre tágabb lesz. Így beleláthatsz. Rá jössz majd, hogy nincs mitől félni.
VálaszTörlésNálam az 5o. váltott ki hasonló érzéseket.
Ma már élvezem azt ami megadatik. Ajándék mindennap és az élet is. Ez az időskor bónusza. A bölcsesség és az élet más szintű örömeinek csodálata.
Másnapra - hála alapvetően optimista természetemnek - már kissé túltettem magam rajta: nem voltam immár "öreg ötvenes", hanem "fiatal hatvanas"... De ezen is túl vagyok pár éve... Igyekszem megfelelő filozófiát kovácsolni hozzá.
TörlésFlora, ezzel én is pontosan így vagyok. És egyelőre nem tudom, mikorra lehet megbékélni vele.
VálaszTörlésMint Györgyinek írtam, igyekszem elhessegetni az efféle gondolatokat, mondván, hogy örüljünk a mának, lesz még rosszabb is!... (nem is olyan biztos, hogy ez vigasztaló...)
TörlésIsten éltessen!
VálaszTörlésÉn úgy vagyok vele, hogy az elméletet még csak-csak értem hogy minek hogy kell lennie, hogy mi vár rám,, de a gyakorlatban már többször megbukik a tudás.
Ha jól érzem nem aktuális az "Isten éltessen", mint szülinapi jókívánság. Egyébként meg soha nem árt, úgy hogy akkor is Isten éltessen, ha most nem mint születésnaposnak mondom!:-)))
TörlésKedves Éva, az én hibám, azt hittem, világos mindenkinek, amit írtam, ez gyakori elliptikus hibám! Végül is csak okt. közepe táján lesz esedékes a születésnapom, az is a 65. lesz (még így leírva is nehezen hiszem!) Azt akartam leírni, hogy mikor legyintett meg először ez a metafizikus szorongás... Most még egyelőre lassan csúszok a lejtőn...
TörlésA jókívánság mindig jólesik, köszönöm!
TörlésÉrthetően írtad, a közölnivalód is érthető, én voltam figyelmetlen.
Törléscsak látószög kérdése, innen, a 70. küszöbéről a 60. ifjúkor (volt):)
VálaszTörlésa fotód nézve is ezt látom: csupa elevenség és élet... élj soká, és ne gondolj semmiféle ajtóra... éljünk, amig élünk! (mint a mesezárlatokban: ...boldogan, mig.....:))
A 65. küszöbén én se vagyok már olyan ifjú hatvanas... Igyekszem nem pislogni az ajtó irányába, de akkor is tudom, hogy egyre közeledik... A fényképen - Gilbert halála utáni évben - még kerestem az új támpontokat...
TörlésFura, mert valahogy még most sem érdekel.
VálaszTörlésA súlypontok eltolódnak, más életfunkciók lesznek a fontossági sorrend egyes grádicsain, na és???
Végül is: amíg élünk.
stali
Neked van igazad. Van, aki szeretett volna öreg lenni (öcsém, férjem), de nem lett hatvan sem...
TörlésA véges és a végtelen ... Innen oda, onnan ide, nem könnyű az átjutás.
VálaszTörlésÉn óvodás koromban egyszer végigsírtam egy délutánt, amikor rájöttem, hogy egyszer én is meghalok. Azóta, csak néha jut eszembe. ::))
Te még olyan fiatal vagy!... Emlékszem, nagyon utáltam és nem is értettem igazán, amikor hasonló, kis irigységgel vegyes kioktatásokat hallottam fiatal koromban. Most meg elérem azt a kiváltságot, hogy én is magamra haragíthatom így az ifjú nemzedékeket!
TörlésDehogy haragítasz! Már én sem vagyok olyan fiatal, mint amilyen inkább lennék. (Boldog húszas évek!) A családom apai ágon igen rövid életű emberekből állt, anyai ágon kicsit jobb a helyzet, de lássuk be, lassan én is ott vagyok, hogy kétszer ennyit már nemigen fogok élni.
TörlésEzért mondtam az óvodás kort, mindegy hány éves az ember, egy idő után nem lehet úgy tenni, mintha az elmúlás csak mások problémája volna.
Az elmúlásunk tudatosulása (és többé-kevésbé tudatos aggodalma) kezdődik a nosztalgiával...
Törlés:) Akkor, ezek szerint, már kicsinek is nosztalgikus voltam. ;)
TörlésPersze, igazad van. Nekem ebben az öregedésben tudod, mi a legfurcsább? Sosem gondoltam korábban, hogy lesz majd olyan, amikor a testem nem azt csinálja, mint amit kértem tőle. Ez elég lehangoló tud lenni. :::)))
Én a testemnek csak azt a jónéhány kiló többletet hányom fel, bár kezdi benyújtani a sok kisebb-nagyobb számlát, hogy teljesen ne felejtsem el pl, amikor 16 évesen kificamítottam a jobb bokámat és nem mentem vele orvoshoz... Vagy éveken át a sorozatos térdrehullásokat, a baloldalon... Stb, stb... Van ennek valami szimbolikusan kisilabizálható oka?...
TörlésÓ, biztosan van, aki meg tudja fejteni az okokat.
Törlés:-))))
stali
isten éltessen, nagyon jó ez a képed:))
VálaszTörlésha van képed egy 10-est simán letagadhatnál:)))))))))
de milyen aranyos ez: félévvel a küszöb előtt már aggodalmaskodni?, aztán fél évig utána mi lesz??
egyébként nekem úgy tűnik, minél több van mögöttem, annál gyorsabban telik-múlik az idő:) megfigyeltem az unokámnál, a "holnap" az olyan messzi van neki, mintha azt mondanánk "soha". Ezzel szemben én meg felkelek reggel, és alig kezdek bele valamiben máris dél van, mire belelendülnék, már este van...a napok, hetek úgy elrohannak: még most figyelgettem a bimbózó természetet, és már őszi faleveleket görget a szél
most mond, nem igaz, még most volt a hatvan, és mire megint idenézek, már 65!!:)))
TörlésPont így történt!!!
TörlésKedves Katalin (rosszul kattintottam, a válasz helyett a megjegyzésre), akkor most már csak 5-öt, tagadhatnék le...
VálaszTörlésA 6O-at megelőző félévben úgy éreztem magam, mint az ugráshoz készülő rúdugró: csak toporog, csak méregeti, nem meri magát rászánni, de tudja, hogy a kiszabott másodpercek fogynak...
Az idő felgyorsulását illető megérzéseiddel teljesen egyetértek. Ezért szeretnék valami maradandót létrehozni, legalábbis annak illúzióját...
Neked is - mint Illyés Gyulának - vannak a "céduláid" (mondhatni lenyomatoknak,életed megélt tapasztalatainak) amiket jó lenne megőrizni, és maradandónak itt hagyni
Törlésmajd
egykor
nekem is hasonlóan...
sokszor eszembe jut, mit tudok adni az unokámnak...
Igen, többszáz oldal "cédulám" van, s még csak pár éve kezdtem... Csakhogy az Illyéséi maradandóak...
TörlésIgen, egy darabig azt gondoljuk, milyen jó lenne átadni a tudást és a tapasztalatot a gyerekeknek meg az unokáknak. Ennek sokféle formáját kitaláljuk, alkalmazzuk. Eljön egy idő, amikor már nem fontos. Miért? Mert fokozatosan bizonyossá válik, hogy nem kell nekik, csak udvariasságból hallgatnak meg, olvasnak el.
VálaszTörlésKívánom, kedves Flora, hogy a te esetedben ne így legyen.
akimoto, szerencsésnek érzem magam. Az egyik már/még kérdez, holott elhaladta a huszadikat tavaly.
TörlésKedves Akimoto, talán képes leszek alkalmazkodni hozzájuk, a kérelemhez, ha kell, az elhallgatáshoz, ha arra lesz igény... Majd mesélek magamnak, remélve, hogy a leírt szó nehezebben vész el...
TörlésKedves Névtelen! Nézőpont kérdése. Én szintén szerencsésnek érzem magam.
VálaszTörlésEz az, Flora. Könnyű szívvel írom én is a magamét, éppen úgy, ahogy mondod. :)
VálaszTörlésMilyen jólesik, ha valaki pontosan tudja, mire gondol az ember...
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés