Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 3., péntek

Rövid pihenő...

   Szinte csak két ajtó között írom ezt a pár sort, holnap vagy holnapután megyek újra "unokázni", a szülők szabadsága lejár.. Ez a nyár (ha egyáltalán megérdemli ezt a nevet) nemcsak a napsütéssel, hanem a pihenéssel is adósom marad. De nem baj: ilyenkor azzal vígasztalom magam, hogy az örökkévalóság amúgy is hosszú lesz, "különösen a vége felé", mint Woody Allen teszi hozzá...
   A szoba felújítását és az azt követő fárasztó rendberakást, lomtalanítást már ecseteltem. 24-én elmehettem végre a belga reptérre, ahová unokaöcsém (testvérem fia) érkezett családjával 10 napos látogatásra. 16 éve járt itt utoljára jövendőbeli feleségével, most a két gyerekkel jöttek. Igaz, 1 hónap múlva 38 éves lesz, nekem mindig az a kis szöszke aranyos kisfiú marad, aki nővérével minden nyáron odaköltözött a 3-4 hétre anyáékhoz, a nagyszülőkhöz, amíg mi is ott voltunk... 



   A szülők a nagyfiúval elmentek Párizst látni, én meg addig a 3 kislányra vigyáztam otthon. 
   Galeries La Fayette, Notre-Dame, Louvre, Opéra, Place Vendôme és megfizethetetlen ékszerészei (legalábbis ismeretségi körömben...) voltak programon. Vasárnap már mindannyian együtt baktattunk fel a Montmartre tetejére, a Sacré Coeur-től Párizs egyik legszebb kilátása tárul a szem elé. A Place du Tertre és festői között a turisták egymás lábát tapossák... Pedig annyi giccset ritkán látni egy helyen! Mintha csak az átlag turista nem érdemelne jobbat! A Montmartre régi romantikájából csak a végetérhetetlen meredek lépcsők maradtak meg, Picasso, Modigliani, Fujita rég elhamvadtak már, műveik a múzeumokat, esetleg a gyűjtőket, kereskedőket gazdagítják, nem beszélve a turisták álmairól...
Erőnkből a továbbiakban futotta még egy kis sétahajózásra a Szajnán. A képen a Pont Alexandre látható. Nehéz volt a sokszáz fényképből a válogatás. A vendégek az Eiffel-torony hősies megmászásával zárták a párizsi kalandot, mind a négyen, gyalog, a második szinttel bezárólag, éppen mielőtt megeredt volna az eső...
   Maradt még szűk 3 nap az elutazásig, amit Valenciennes-ben töltöttünk, lassan levezetve az utazás fáradalmait. Fiamék is visszajöttek még egy kis beszélgetésre Meudon-ból. Tegnap délután elvittem a vendégeket reptérre. Kiürült a ház, az eső is megtért, mintha csak erre a pár napra kegyelmezett volna meg...

27 megjegyzés:

  1. Névtelen3/8/12 19:46

    Kár,hogy a Jeanne D'Arc-szobor kimaradt. Meg még mennyi minden!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok minden kimaradt (sokkal fontosabbak is, mint Jeanne d'Arc!!!), de hogyan is lehetne másként?
      Ki vagy, kedves Névtelen?

      Törlés
  2. Éppen a napokban gondoltam rád,hogy vajon csak én nem látom a blogbejegyzésedet,vagy tényleg szünetet tartasz?
    Hááát, a lomtalanítás és lakásfelújítás sosem fog a kedvenceim közé tartozni.Maximum az utána érkező jóérzéssel vígasztalom magam.Ma is eltüntettem egy használtcikk boltban 3 zsákot.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most is csak másfél napra vagyok itt... Még egy hét, és aztán talán - ha minden jól megy! - pár hétig nem megyek sehova!
      A lomtalanítással talán soha nem végez az ember... Talán csak ha azt az elvet nem alkalmazza, hogy azzal a feltétellel hoz be valamit a házba, ha ugyanakkor egy régi tárgyat kiselejtez!

      Törlés
  3. Fura dolog, hogy ami párizsi, már önmagában értéket képvisel. Átlag turista kiakasztja a giccset, és büszkélkedik vele a barátainak, hogy látjátok, ezt a Montmartre-on vettem. Lehet, hogy a hely varázsa rombolja az ízlést?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez talán megintcsak a tárgyakhoz való viszonyunk szimbolikájával magyarázható... "Ott voltam, onnan hoztam, benne van egy darab belőle". Ráadásul az ízléses meg sokszor drágább, mint a giccs! Nekem inkább ne legyen.

      Törlés
  4. A Montmarte teteje miatt majdnem kedvet kaptam Párizshoz. Á, de nem is igazán. ::)) A La Manche az már inkább. Meg a szemerkélő eső vidéken. Innen a perzselő hőségből nagyon is vonzó. ;)
    Amúgy Woody Allennek igaza lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legtöbb helynek megvan a varázsa: attól függ legjobban, milyen körülmények között találkoztunk vele...
      Ami a szemerkélő esőt illeti, pillanatnyilag nagyon-nagyon elegem van belőle...
      Jó nyaralást a "teraszon", jégbehűtött limonádéval és egy jó könyvvel!

      Törlés
  5. Kedves Flóra! Nagyon jó volt olvasni ezt a beszámolót, mert én ímádom Párizst a sorainak köszönhetően kicsit közelebb kerülhettem újra ahhoz a helyhez, ahol a szívem egy kis darabját hagytam:-)
    A giccses képekhez annyit, hogy rengeteg ember van, rengeteg ízléssel. Mindenkinek más a szép. De ami a legfontosabb, hogy abban a felfokozott érzelmi állapotban, amit egy párizsi kirándulás jelent a maga rengeteg erős hatásával, sok emberben biztosan azt az érzést alakítja ki, hogy haza kell vinnie egy darabkát ebből a csodából.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Superwomanatwork! Köszönet a látogatásért és a bejegyzésért! Én is nagyon szertem Párizst, kár, hogy olyan fárasztó, többször is elmennék (innen csak 200 km és a gyerekek 15 percre laknak villamossal!) Néha elcsábulok nagyobb kiállítások ürügyén.
      A Place du Tertre a Montmartre-on valódi aranybánya lehet, mert minden négyzetméter drága és foggal-körömmel védett!
      Voltam nálad és nagyra értékeltem, amit a szlovák-magyar érzéseidről írsz: a mai világban, ahol annyira divat az egymás elleni uszítás, sokan megszívlelhetnék szavaidat!

      Törlés
    2. Köszönöm szépen a kedves szavakat. Az uszítás csak egy politikai fogás. Tényleges, valódi konfliktusokat soha sem éltünk meg, 60 km-re Pozsonytól. 100%ig magyar közegben élünk egy nagyközségben, magyar tannyelvű óvodákban, alap és középiskolákban tanulunk, közben pedig a szlovák nyelvet is elsajátítjuk úgy, hogy nem probléma magyarként szlovák egyetemeken osztályelsőkként végeznünk. Azt gondolom, a multikulturális környezet inkább áldás, mint átok, hiszen két nemzet mentalitását, nyelvét, hagyományait, kultúráját, gondolkodását ismerhetjük meg így. Szóval én szeretek itt élni szlovákiai magyarként, 40 percre Győrtől és Komáromtól, egy órányira Pozsonytól, két órányira Budapesttől vagy Bécstől.
      Párizs varázsához még annyit, hogy a párizsi kirándulásom szerettette meg velem a francia kultúrát, a francia stílust és magát a nyelvet is. Pár hónapja aktívan tanulok franciául, hogy legközelebb már franciául is boldoguljak ott. üdvözletem :-)

      Törlés
    3. "Azt gondolom, a multikulturális környezet inkább áldás, mint átok, hiszen két nemzet mentalitását, nyelvét, hagyományait, kultúráját, gondolkodását ismerhetjük meg így." Jól esik ilyen gondolatokat is olvasni a mai, gyűlöletre uszító világban! Szerintem is meg lehet őrizni úgy is identitásunkat, hogy a másikéval is gazdagodjunk, s nem utolsó sorban, őt is gazdagítsuk...

      Törlés
  6. Felmentetek az Eiffel második szintre gyalog? Egyszer én is, de úgy kalapált utána szívem, hogy rossz döntésnek bizonyult.:-)
    Jó volt a beszámolót olvasni, vártam már nagyon.

    VálaszTörlés
  7. Én lent maradtam!A liftnél túl hosszú volt a sor, gyalog meg épp elegem van az otthoni lépcsőkből... Még a 4 és fél éves kislány is felment a másodikig!

    VálaszTörlés
  8. A 4 és féléves még bírja, én már nem bírtam! :-)Arra is gondoltam, hogy valami rejtett, eddig ki nem derül tériszonyom is van? Össze-visszavert a szívem, alig tudtam kikeveredni belőle.
    Azóta sem, addig sem jött ez elő tériszony, szívem is rendben.
    Mégis a kondimmal lehetett( van) a baj!Az Eiffel torony is rávilágított a tényre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, nekem is főleg a súlyfelesleggel van baj! Ha arra gondolok, hogy mindkét kezemben egy-egy 6-szor másfél literes üveg pakk víznek felelne meg legalább a túlsúly cipelése fel a lépcsőn!... Szegény szívem, hogy is bírja, azt csodálom! Míg G. élt, naponta tízszer is könnyedén megfutottam a 36 fokot felfelé (ő a másodikon dolgozott)!

      Törlés
    2. Akkor nem volt súlyfeleslegem, mikor Párizsban voltam.Most már azzal is meg kellene küzdeni!:-)
      Orvos azt mondta, hogy 8 kg a súlyfeleslegem, mikor egyszer ezzel "macerált". Nem akar lemenni( ha nem teszek eleget érte)!

      Törlés
    3. Névtelen9/8/12 12:20

      Egy okos ismerősöm (mellesleg: orvos) azt találta mondani: sose tudhatod, mire lesz még jó ez a kis felesleg. Kezdem úgy érezni, igaza volt.
      stali

      Törlés
    4. Azt hiszem, a legjobb megoldás talán abban rejlik, hogy ne hagyjuk el magunkat (nehéz!), de ugyanakkor a természeten se próbáljunk erőszakot tenni...

      Törlés
  9. "...Azóta sem, addig sem jött ez elő tériszony..."
    Olyan magyartalan, furcsa a szöveg.Miután írtam, még javítottam rajta, de elküldéskor mégis benne maradt az eredeti és a javított változat is ugyanabban a mondatban. Aztán ez lett belőle.:-) Majd jobban figyelek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértettem mégis!

      Törlés
    2. Tudom, csak én szégyellem magam miatta!

      Törlés
  10. szerintem jó ez igy (is?), az a fő, hogy NEM JÖTT VISSZA, ne is jöjjön! - én mostanában küzdök ellene, és némi eredménnyel...:)azt hiszem nem szabad tulzottan tudatositani eleve, (illetve túlzott jelentőséget tulajdonitani neki)mert az is rögzitené!

    VálaszTörlés
  11. Névtelen4/8/12 17:18

    Olyan jó volt olvasni soraid Körösztanya... már alig várom a szeptember végét,hogy mi is mehessünk és találkozzunk,beszélgessünk megint.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jól tetted, hogy hagytál pár sort! Legalább tudtam, hogy itt jártál! Az Öcsikéd biztosan sokat mesél majd!
      Én is várlak benneteket!

      Törlés
  12. Névtelen9/8/12 08:15

    Jó volt itt időzni Nálad (mint ahogy ez mindig is lenni szokott:, és kicsit visszarepülni a múltba, gondolatban megint Párizs utcáin barangolni. A Montmartre-on szerintem is rémes az a "festményekkel", turistákkal,giccsel telezsúfolt tér, de nem is ez a lényeg, hanem a hangulat, az apró kis részletek, a lépcsők, lámpák, picinyke ablakok virágcsendélettel, a növénnyel befutott kőfalak. Ezek a díszletek már tényleg festőiek.
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves E.! Párizsnak is (mint sok más helynek) utánozhatatlan a hangulata, koronként változó ugyan, sok összetevőtől függ, de "hagyja magát felfedezni", csak kis türelem kell hozzá...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...