Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 13., hétfő

Visszatérés, ha nem is "örök"...

ezt a strandot a hét végére úgy kell elképzelni, hogy feketéllett a napozó, fürdőző tömegtől

   Egy egész hét a Somme folyó öblénél (Baie de Somme), a La Manche partján... A másik nagymamával vigyáztunk a két unokára. Luxus baby-sitting, két gyerekre két nagymama, de mi is reméltünk egy kis napsütést. Lett is, de csak csütörtöktől szombattal bezárólag, gyakran erős széllel enyhítve... A tenger azért mégiscsak tenger, varázslatos, színében állandóan a fénnyel játszadozó. Főleg az Atlanti óceán partján, ahol ritka a Földközi-tengernél megszokott  tiszta kék ég, mint valami víz fölé feszített vászon. Az üdülőhelyeknek gyakran a homokdünék között szorítottak helyet. Fort-Mahon, Saint-Valery, Touquet-Paris plage szívünkhöz nőtt városkáit az angolok hozták divatba több mint száz éve, amikor egy kis meleget keresve átrándultak nyaranta a La Manche túlsó oldalára...
   Azért barnultunk egy kicsit, hogy mégis legyen egy kis nyoma az idei nyárnak...
   Gondoltam Zé-re, amikor a tengerre néző kis erkélyeket elnéztem: pár hetet szívesen eltöltenék itt nyáron, szemben a tengerrel, olvasgatva, írogatva, szemlélődve... Ihlet biztosítva.

29 megjegyzés:

  1. Szép, hosszan nézegetnék itt én is. Leginkább az ezüstös színeket, de még mást is.
    Úgy szeretném, hogy minden mást kikapcsolhatnék magamból, ami ebben a lazulós tevékenységemben megzavarhatna.
    Vagy úgy jó, ha vinném azt is magammal, mert nem a távolság változtat meg, de hagynám, hogy hasson- ha "akar"- a más környezet?
    Nem állni ellent, nem mindenáron hatni.
    Zé nekem is most eszembe jutott!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nem állni ellent, nem mindenáron hatni"... Azt hiszem, ez a jobbik megoldás, hiszen sokszor a hiábavaló ellenállásban őröljük fel életerőnket - mondják a sztoikus bölcsek...

      Törlés
  2. irányitott meditációkban van ilyen formula, hogy "képzeld magad kedvenc pihenőhelyedre", én ilyenkor mindig a tengerparton vagyok (Nizzában):), mint valaha, '964-ben, valóságosan is....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy ha mégegyszer elmennél ma pl., megölnéd az emlék varázsát, amihez még annyi más is tartozott...

      Törlés
    2. egészen biztos, ez egy különleges emlék a számomra, de már akkor is úgy éltem át (azaz meg) mint A JELEN EMLÉKÉT!:)és épp ezért nagyon is belémivódott. S az a kép már múlhatatlan.(Arról nem is beszélve, hogy első pillanattól úgy éreztem magam ott, mint aki nem először..., már minden ismerős volt valahonnan, tudtam, merre kell menjek...s főleg, hogy hol a tenger...mert már bennem volt korábbról is valahogy...("óceánélmény"?))

      Törlés
    3. Talán érdemes lenne mégegyszer szembesülnöd ezzel a meghatározó élménnyel...

      Törlés
    4. ez az u. "óceánélmény" független a külső tájtól)(belül van:)

      Törlés
    5. akkor meg konkrét tenger nélkül is felidézhető (duplán:))

      Törlés
    6. Az igaz. Akinek gazdag a belső világa, hosszú időre ellátja táplálékkal... Ez volt a "Szibériai erdők" ("Dans les forêts de Sibérie") tanulsága is: nem muszáj feltétlenül visszavonulni egy Bajkál-tó parti halászkunyhóba fél évre ahhoz, hogy belső szabadságunkkal találkára induljunk...

      Törlés
  3. Gyerekekkel vízparton nagyon jó lenni. :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon hiányzik a tenger!!!!Sosem tudnám megunni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes módon én csak a partról szeretem! Hajón átkeléskor elfog az iszony a rengeteg, végeláthatatlan víztömegtől...

      Törlés
    2. Túl messzire én se merészkedem, bennem is van egy ősfélelem a félelmetes víztömegtől,a mélységtől. Ha választani lehet,akkor inkább a part.:)

      Törlés
    3. Igazad van: talán ősfélelemlakozik bennünk! Szerencsére Columbusban, Marco Poloban, Vasco da Gamaban nem volt meg!

      Törlés
    4. nekem annyiféle fóbiám van (pontosabban lett!), de a vizben , a tengerben is , mindig sokkal nagyobb biztonságban éreztem/érzem magam, mint a szárazföldön, mondhatni épphogy ŐSbiztonságban, mintha az lenne az alapközeg(em), de hát - ha belegondolunk - nem az?!!:)

      Törlés
    5. De igen! Több viszonyban is onnan indultunk. Csakhogy én pl. nagyon eltávolodtam tőle... Ebben gondolom része volt annak az állandó féltésnek, amelyben a Tisza partján részesültünk gyerekkorunkban. Nomeg az évi áradások, az örvények, az évenkénti vízbe fúltak... A Tisza félelmetes is tud lenni, pedig még csak nem is a tenger!...

      Törlés
    6. én a Maros partján nőttem fel szinte...a vizben... magamtól tanultam meg úszni, csak megmutatták anyuék tempózn, hogy kell, ők nagyokat úsztak le mindig , engem a sekélyben hagytak.. (anyu úszóbajnok is volt ifjú korában)...a Maros is veszélyes folyó , de tudtuk, hol az,(hol örvényes), és arrafelé (a hid felé) sose mentünk.. fontos volt, hogy csak a strandterületIG, és inkább feljebbről úsztunk le, (én sokszor még át is úsztam (később) a folyót (meg vissza)(ennek azért már nem orült anyukám, bár fiatalkorában ő is...), de szigoruan betartottam a strandhatárt... (egyszer, vihar előtt, Nizzában is, úgy "trombitálták" ki a htalmas hullámok közül, addigra már mindenki kimenekült a viharossá váló tengerből, én, botor, meg élveztem... (ki érti ezt)

      Törlés
    7. Mint hal a vízben... S a víz szimbolikája is érdekes.

      Törlés
  5. EGYEDÜL HALLGATNI TENGER MORMOLÁSÁT. MEGUNHATATLAN.

    VálaszTörlés
  6. ::)) Milyen kedves, hogy eszetekbe jutottam. Neked is, Évának is.
    Rég nem láttam a tengert, és hiányzik. Az erkély is, bár azt még nem láttam.
    Flóra, talán egyszer majd adódik alkalom, hogy üljünk egymás mellett, és nézzük a tengert. Ezt nem lehet előre tudni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki tudja!... Kár, hogy nekem nincs erkélyem, csak kertem, az is kicsi. De megoldható!

      Törlés
  7. :::))) A kert az néha tenger.

    VálaszTörlés
  8. jók ezek a kis képes négyzetek a posztok alatt, rákattintva éveket lehet ugrani, és ilyen gyöngyszemet találni, mint egy tengerparti strand
    imádom a vizet: partról nézve, és emberméretűben benne lenni (akár naplementével szemben beúszni a CSENDES Balatonba egy forró nap után)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Véletlen találtam rá a kommentedre, Kati! Köszönöm.
      Én is nagyon szeretem a tengerpartot (rajta hajókázni már kevésbé - van emlékeimben egy-két Földközi-tengeri átkelés Algériába, Rodoszra, nagyon felforgatta a bensőmet!...)
      Viszont emlékszem egy éjféli fürdőzésre a langyos Balatonban - isteni volt!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...