Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 28., kedd

Nemes Nagy Ágnes: Madár


Nemes Nagy Ágnes: Madár

Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.

12 megjegyzés:

  1. Nem ismertem...
    Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem tömöségét, még szikár szigorúságát is... Mindig az jut eszembe róla: működő vulkán a jég alatt...

      Törlés
  2. Milyen súlyos ez a vers. Nagyon gyönyörű!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Súlyos és gyönyörű, ahogy mondod!

      Törlés
  3. Jól van a szíved?
    Ez jutott elsőként eszembe erről a versről. Aggódom érted, bár szeretném azt hinni, hogy fölöslegesen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy jól van-e a szívem? Remélem, de nem tudom... Mindenkinek vannak alattomos szorongásai...
      Köszönöm, hogy aggódtál értem egy kicsit, kedves Györgyi.

      Törlés
  4. hm...
    nekem a holló... (is)(Poé)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "Holló" talán melankolikusabb, nincs benne annyi közvetlen fájdalom...
      Melyik fordítást szereted legjobban (Tóth Á., Babits, Kosztolányi, stb.)? Én a Tóth Árpádét, megvallom.
      Érdekes módon Baudelaire csaknem prózában fordította, a szöveghez közelebb, de elvesztek a rímek, Mallarméval ellentétben.

      Törlés
  5. Az ilyen versre mondja az ember - olyan fájón gyönyörűséges...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szinte félelmetesen szép...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...