Nemes Nagy Ágnes: Madár
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
Florám...
VálaszTörlésNagyon szeretem N.N. Á-t!
TörlésNem ismertem...
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
Szeretem tömöségét, még szikár szigorúságát is... Mindig az jut eszembe róla: működő vulkán a jég alatt...
TörlésMilyen súlyos ez a vers. Nagyon gyönyörű!
VálaszTörlésSúlyos és gyönyörű, ahogy mondod!
TörlésJól van a szíved?
VálaszTörlésEz jutott elsőként eszembe erről a versről. Aggódom érted, bár szeretném azt hinni, hogy fölöslegesen!
Hogy jól van-e a szívem? Remélem, de nem tudom... Mindenkinek vannak alattomos szorongásai...
TörlésKöszönöm, hogy aggódtál értem egy kicsit, kedves Györgyi.
hm...
VálaszTörlésnekem a holló... (is)(Poé)
A "Holló" talán melankolikusabb, nincs benne annyi közvetlen fájdalom...
TörlésMelyik fordítást szereted legjobban (Tóth Á., Babits, Kosztolányi, stb.)? Én a Tóth Árpádét, megvallom.
Érdekes módon Baudelaire csaknem prózában fordította, a szöveghez közelebb, de elvesztek a rímek, Mallarméval ellentétben.
Az ilyen versre mondja az ember - olyan fájón gyönyörűséges...
VálaszTörlésSzinte félelmetesen szép...
Törlés