(...) Mi adott erőt édesapámnak, hogy bírja ezt a roppant nehéz életet? Hogy bírjon minden reggel felkelni s vígan indulni az útra, a gyűjtő útra, mint a fecske? Mért érezte, hogy soha egy pillanatra sincs felszabadítva a kötelezettség alól, hogy ezt a raj népet eltartsa s pénzt kerítsen, ha a föld alól is, hogy ezek meg ne haljanak éhen? Ezt nem lehet törvénybe iktatni. Ezt nem lehet kiszabni az államnak, kötelességül, hogy minden apa kötelezve van minden gyerekét elégséges élelemmel ellátni, ruházni, lakás, taníttatás stb., stb... Nálunk az apámban a naponta szükséges áramot ez a kis áramtermő telep termette ki: az, hogy együtt voltunk, s annyi kis szív segített dobogni. Valóban a gyermekek szíve ugyanúgy kitermelte az apa s az anya munkaerejét, mint valamennyiöknek az életben való hitét és a boldogságát.
A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. (...)in Móricz Zsigmond: "Életem regénye" Gabo Kiadó, Budapest 2006
Most néztem a Duna tévén az Árvácskát... nem tudom hanyadszorra, pedig nem akartam, de nem lehetett nem nézni...
VálaszTörlésÉn a Naplóját olvasgatom újabban...
TörlésSzóval Te is? Nem akartam,időm semmi, dolog rengeteg, de én is néztem, csak véletlenül odakapcsolva, nem tudtam szabadulni magam se. És persze: nem is tudom, hanyadszorra. Tökéletes színészi alakítás a kis Csöre, teljesen elfeledteti, hogy nem igazi Árvácska.
Törlésrhumel
Szinte vágnak rajtam az ilyen és az ehhez hasonló történetek és a szegénység, a kiszolgáltatottság nyomasztó mértéke.
VálaszTörlésA jól kibőgőm magam( abbahagyhatatlan, hüppögős) felszabadító, katartikus érzése önt el, ha Árvácskát látom.
Most nem láttam a filmet.
Egyébként meg nincs sebnyalogatás, hanem dolog van a családban, felelősség, erő, törvény sincs rá, "csak" belülről jön!
"A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. (...)"
Ez most nagyon elgondolkoztat. Most éppen nagyon-nagyon.
Igen, olyan egyszerűen, olyan magától értetődően fogalmazza meg a boldogság érzését, hogy azt gondolja az ember: minek is bonyolítani, amikor ott van kéznyújtásnyira?...
Törlés