Keresés ebben a blogban

2012. október 3., szerda

Újra csend...

   Tegnap este óta hirtelen újra csend szakadt a házra... Csak a telefon csörgése töri néha meg. Visszajöttem a reptérről (s még csak el se tévedtem!) és a pihenésnek meg az emlékeknek szenteltem az estét. Marad későbbre a takarítás, mosás (úgyis esik azóta is!), nomeg a sok elhalasztott teendő, amitől az október olyan túlterheltnek, ám izgalmasnak látszik máris, ha a naptáramra pillantok... Egyelőre még nem tudom, hogyan bírok majd el a sok tervezett programmal.
Az Eiffel-torony tetején, holdfénnyel...
   Unokahúgom, I. a barátjával szűk egy hetet töltött itt, amiből három napot Párizsnak szenteltünk: Gy. még nem járt Franciaországban. Csodák csodájára szép idő volt tegnap estig, mintha rejtett kívánságainkat meghallotta volna... Most már eshet, de azért ne sokáig!...
   A hétvégén fiam és menyem szállt be az idegenvezetésbe, én meg a lányokra ügyeltem inkább otthon: mindenkinek jobb megoldás volt ez így! Én már úgyis lejártam kissé a lábaimat Valenciennes-ben, nomeg a Montmartre tetején, a Sacré Coeur alatt!...
   Az idő mindig szűkre szabott, hogy kibeszélgethessük magunkat! Évenként találkozunk ugyan, amikor Magyarországon vagyunk. Csak akkor döbben meg az ember, amikor az éveket számolja: I. elmúlt negyven, az öccse sincs messze... Gyerekeik fejünkre nőnek... Hiába vannak még mindig előttem kisgyerekként, amint fiunk társaságában a francia szavakkal ismerkednek, ő meg magyarul tanul tőlük játék közben...
    

12 megjegyzés:

  1. Jó újra itt tudni téged család után a másik körödben: vagyis velünk.:-)
    Egyébként jó idegenvezetősködni, mert ha csak úgy magad kirándulgatnál, az nem lenne olyan jó, sőt, talán meg sem tennéd.
    Milyen októberi programjaid lesznek? Mondhatnál belőlük párat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy, Éva! Októberi programjaimból? Egy irodalmi est nálam, amire még el kell olvasnom a most megjelent könyvet, melynek szerzőjét bemutatom; orosz-francia tolmácsolás egy konferencián (emberi jogok területén, szerencsére csak 1 nap), a novemberi tárlatra készülés 5 képpel, születésnapok a hónap végén (Alice és én) nálam s végül 1 hetes őszi szünet az unokáknak Valenciennes-ben... Csak a nagyobbakat mondom...

      Törlés
    2. Sűrű bizony, de így jó!

      Törlés
    3. Ha fárasztónak tűnik is már előre, akkor is jobban szeretem, mintha azon kellene tépelődnöm, hogy vajon mivel töltsem el a hátralevő időt...

      Törlés
  2. Névtelen3/10/12 21:58

    Nagyon jól éreztük magunkat nálad-veled a családdal Körösztanya,sajnos nagyon hamar vissza kellett térni a "magyar valóságba"..

    VálaszTörlés
  3. Remélhető, hogy lesz időd beszámolni mindegyikről külön-külön. (Tolmácskodni uhh, de nem szerettem.)Mikor lesz nálatok az őszi szünet? Mindenszentek környékén?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megpróbálok időt szakítani a beszámolókra is! (a 3 személyre szabott darab csontvázát is fel kell öltöztetnem, ha lehet, január végéig, s még csak az alapgondolat van meg!...)
      Az őszi szünet 2 hetes, okt. utolsó és nov. első hete. Ebből egyet lennének itt a lányok, amíg anyjuk Svájcba "száll ki".
      Én imádtam tolmácsolni (olyan változatos témákban, mint az energiagazdálkodás, gyógyszerészképzés, fémipar...) francia-orosz nyelven. Igaz, hogy a szókincsem elég gyenge volt eredetileg ezekben a témákban, de belejöttem közben. Némelyik 2 hétig is eltartott... Megérdemelne egy külön bejegyzést...

      Törlés
  4. Rengeteg mindenre van energiád! Az őszi szünet itt is erre az időszakra esik, lesz mit csinálni a nagyiknak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy tényleg úgy tűnik, hogy rengeteg mindenre... Bennem mégis elégedetlenség van: Gilbert idejében sokszor ennyi volt, kétharmad részét "lefaragtam" a teendőimnek! Bele kell nyugodnom lassan, hogy azóta a hetedik évet taposom, "lefelé a lejtőn" (egy régi film címét kölcsönvéve)...
      A szünetet várom, unokázásra!

      Törlés
  5. Jó megfigyelés, különösen, ha a saját állapotaimra gondolok. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Saját magunk megfigyeléséből néha érdekes tanulságok derülnek ki!
      Most várok nagy izgalommal egy pár napja megjelent könyvet egy Boris Cyrulnik nevű híres neuropsychiátertől, amelyből talán sokmindent meg fogok érteni önmagamat illetően is... (ő az a bizonyos "résilience" fogalmának kitalálója: hogyan lehet kezdeti trauma után felépíteni magunkat. Saját sorsából, elfogott, elárvult kis zsidógyerek példájából indul ki. Már több könyvét olvastam.)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...