Keresés ebben a blogban

2013. január 15., kedd

Márai Sándor: Részlet az 1949-es Naplóból

  
Fellapozom Márai Sándor "Naplójának 1949-es kötetét. Veszélyes lépés, csapda, amelytől lehetetlen szabadulni. Pedig még rengeteg dolog vár rám ma: kinyomtatni és testreszabva megírni vagy 33 képeslapot, elküldeni Jean-Pierre-nek a havi kis szöveget, melyre pont 1 éve kért fel s melyet azóta is hűségesen publikál, elzarándokolni a boltba s megkísérelni az internet wifi működtetését a laptopon is... Ez utóbbi kevésbé fontos, de ettől ódzkodok legjobban: csodálom azokat, akik rögtön eligazodnak a technika dzsungelében, félszóból is e titkok mélyére hatolnak... 
Máraiból akarok erőt meríteni.


1949. december 31.
Az év utolsó napjai egyikén nem árt kiselejtezni lelkünkből is az évközben felgyűlt hulladékot, babonákat, kényszerneurotikus félelmi berögződéseket, az év szutykát kisöpörni... A félelem a lélek alján megmarad  -  de az élet a felgyülemlett lelki szemét nélkül emberibb, egyszerűbb.

   J'ai vécu*, csakugyan? Mindenestől talán több és más is volt ez az év, mint a puszta létezés ideje. De ami valóban "történt" az én számomra, nem "velem" és nem a világban történt, hanem bennem. Ha minden nagyon szerencsésen történik tovább, talán írok még egy-két könyvet, verset... De az ifjúságnak, a férfikornak vége. Ötvenéves vagyok, kezdődik az öregség.
Még lehet és talán lesz is sok minden, az öregség nagyon összetett valami. Mindenesetre így ér, koldusszegényen, anyanyelv nélkül, minden nélkül. Ez talán jó is. Lehet, hogy ilyen állapotban könnyebb felkészülni az öregségre és a halálra.

   Az embereken nem lehet "segíteni". De el lehet viselni őket. Ehhez sok tapasztalás kell. És emberfeletti türelem. És humor. Nem volt könnyű eddig sem. De most már talán egy árnyalattal könnyebb lesz.

* J'ai vécu = éltem (fr. a  szövegben)

A teljes NAPLÓ, Márai Sándor 1949. VI. kötet, Helikon 2008.

28 megjegyzés:

  1. Hiányzik a napsütés. Ilyenkor szürke a világ kinnt is, bennt is. Ilyenkor mindenki egy kicsit Márai.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére létezik a "luminoterápia"... Meg az emberi kapcsolatok!
      Érezze jól magát ezen a blogon.

      Törlés
    2. Ha eljön az idő, átadhatjuk magunkat bűntudat nélkül a céltalanság örömének s akkor már a külső fény sem olyan fontos, de még azok a fránya emberi kapcsolatok sem.

      Törlés
    3. Cél talán elég sokáig lesz még, kedves Joachim...

      Törlés
  2. Remélem a halál még odébb van! Az öregség olyan mint bármely más korunk. Először szokatlan, félünk tőle lázadunk ellene. Aztán szép csendesen magunkra húzzuk, mint egy meleg kabátot és megtanuljuk élvezni az előnyeit és elviselni a hátrányait.
    Mire eljutunk a halálhoz már egészen pontosan tudjuk, hogy érdemes volt- e megszületnünk , élnünk és elfogadjuk, hogy azt út végéhez értünk.
    De addig?
    :o)
    Rengeteg öröm, lehetőség, munka és móka vár még ránk!
    Most egy kicsit képzeletben ott ültem melletted és élveztem, ahogy beszélgetünk mindezekről a számunkra oly fontos dolgokról.
    Máraisan, ráérősen teát kortyolgatva , a semmibe révedősen.
    Valahogy így képzeltem el.
    Ölellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak szoktatom magam egyelőre. Márai szövege az 1949-es Napló vége, mintegy számvetés. rengeteg gondolatot felvet, s érdekes módon mindenki az öregséget ragadta ki belőle...
      Köszönöm a teát, kedves Györgyi.

      Törlés
  3. Sokat foglalkozol ezzel a témával, én még félek tőle. Tudom, hogy attól még közeledik, de még hárítok. Ha nem is teljesen, de kívülállóként kezelem magam, ami önbecsapás.Nem akarok nagyon elébe menni a dolgoknak. Gondolom pár év múlva eljön számomra is a felkészülés és az akkori jelen megélése, olvasmányok beszerzése is, melyek segítenek, melyekből tanulhatok, melyekben "sorstársakra" lelek.
    Márai naplóját olvastam, egyszer elejétől végig akarom az összes kötete. Annyi minden vár még rám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva, Te is az öregség gondolatát ragadtad ki a szövegből: igaz, az utóbbi időben sokat rágódok rajta, mintegy óvatosan közelítve, hogy időben megszokjam... Talán neked van igazad, és nem kellene "elébe menni". Ebben nyilván közrejátszik korkülönbségünk, a te még aktív voltad, nomeg - talán főképpen - 84 éves anyám állapota, amely rohamosan romlik, és a magamét vetíti elém...
      De engem a következő gondolatok ragadtak meg legjobban: "A félelem a lélek alján megmarad - de az élet a felgyülemlett lelki szemét nélkül emberibb, egyszerűbb." "...ami valóban "történt" az én számomra, nem "velem" és nem a világban történt, hanem bennem." Valamint az utolsó bekezdés...

      Törlés
    2. Az öregedésben benne van a fizikai is és a léleké is.
      A lelket a sok lelki szemét öregíti valóban, de ha megvan a tapasztalatokból leszűrt bölcsesség- melyeket a múló évek adhatnak-akkor jöhet a "takarítás", ami bizonyára abból áll, hogy megtanulnunk szelektálni( jelen befogadása) és elengedni( múlt) dolgokat.Felismerjük az említett humort és a türelmet.A türelemben fejlődtem, a humorom olykor fanyar.
      A bölcsesség segítheti a test öregedését is megfelelően kezelni.
      Bennünk történik minden, igen.Egyfajta szűrő, háló vagyunk, melyben fennakadnak dolgok, és át is juthatnak.Évek során változik a szűrő és a háló.Más-más akad fenn és távozik.
      A mostani szűrőm jobban tetszik, minta a fiatalkorim. De akkor az kellett.

      Törlés
    3. Átolvasva semmi újat nem mondtam, amit nem tudunk, de most erre vagyok képes!:-)

      Törlés
    4. Többé-kevésbé bevallott célunk - legalábbis az enyém - nagy íróktól kölcsönzött idézetekkel a gondolatébresztés magamban és a csere másokkal. A lecsapódás egyéni s pont ez benne az érdekes. Kis építőkövek, melyekből felépül valami, amelyben meghúzhatjuk magunkat, mint a 3 kismalac...

      Törlés
  4. Márai. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni.”
    Márai megfutotta a magáét.
    De az öregkor magányát nem volt képes elviselni, feltehetően különféle betegségek is kínozták. Nyugodjon békében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elég borongós volt a természete, azt hiszem, de a végén, 80 éven túl, amikor felesége, fia kihalt mellőle, egyedül Amerikában, nem volt kedve, ereje tovább húzni és vette kalapját, élve utolsó és alapvető egyéni szabadságával... Megértem.

      Törlés
    2. pedig épp akkor hivták "haza", de MÁR hiába...:(

      Törlés
  5. A "kényszerneurotikus félelmi berögződések" talán kellettek neki ahhoz, hogy írni tudjon. Különben ő mondta, hogy meg lehet próbálni elviselni az embereket. Kiváltképpen, ha írni akar róluk - mondom én.
    Azt, hogy végül szabad akart lenni, megértem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban izgalmas, kit mi ragad meg e pár sorból! Téged pl. az, hogy miből is meríthető az írói ihlet, nomeg az, hogyan lehet elviselni embertársainkat. Én pl. nehezen elégszem meg a ma divatos "mindent arányosan betakaró nagy szeretet" gondolatával, mely megváltja majd a világot... Inkább egyéneket szeretek, lehetőleg minél többet... Igaz, Krisztus sem vagyok...

      Törlés
    2. nekem nagyon nem tetszett , mikor először olvastam a naplóját, az, hogy mennyire keményen, elitélően szól embertársairól (a "nagyokról" is!olyor kemyényen és igaztalanul), ettől nem lehetett neki se könnyebb...
      később ez már nem volt olyan feltűnő... (vagy én szoktam hozzá, vagy később ő szokott le róla...)Azt hiszem, meglágyul az ember...idővel.. Illetve tényleg sikerült neki az emberek elviselése...végül is. Hát az se könnyű, sokszor, de nics más választásunk!

      Törlés
    3. Soha be nem gyógyuló sebként viselte...

      Törlés
  6. Ó, ez a szeretés-dolog. Úgy érzem én is, több szó esik róla, mint amennyi a gyakorlatban megvalósul belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha az az érzésem, hogy ha csak úgy általánosan mindenkit szeretek, úgy konkrétan talán annál kevesebbet...

      Törlés
    2. azt hiszem, Stendhal mondta, hogy sokkal könnyebb az emberiséget szeretni, mint az egyes embert:) (azt hiszem ez az elmélet és a gyakorlat különbsége)

      Törlés
    3. Én inkább az utóbbit választom, mert nem odázza el a lényeget...

      Törlés
  7. Talán túl van csépelve a "szeretet" szó. A nagy vallások valóban az irgalomról, az együttérzésről szólnak, nem arról hogy mindenkit "szeressünk". Les gens savants appellent ca "empathie" (magyarul "empátia") mais les francais ont un joli mot: la compassion (du latin "compassio" qui signifie "souffrir avec"). Ca m`étonnerait que le Christ ait "aimé" les marchands du temple, la compassion par contre n`empeche pas de botter le cul de son prochain quand nécessaire.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van a magyarban is erre szó: "együttérzés"...

      Törlés
  8. Minden szó túl van csépelve.
    Aki meleg, az homoszex., aki hideg, az frigid, aki langyos azt az Úr kiköpi a szájából.
    Persze ez sem új: Írj le öt sort és felakasztatlak - több évszázados.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban lehetőleg ne csépeljünk, hanem töltsük meg őket pontos tartalommal. Ahogy a francia mondja: "Appelons un chat - un chat." Azaz hívjuk a macskát macskának...

      Törlés
  9. Nem adok közvetlen linket, mert nagyon hosszú, azt meg nem tudom, hogy a blogspot tűri-e a linkrövidítést.
    Szóval:
    http://pim.hu/object.e08a8a25-48bc-4b30-be04-a37eed9373f2.ivy
    Visszaút az időben
    és ott: Öregkor

    (Talán lesz, akit megszólít...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Feltettem, főleg anyámra gondolva...
      Köszönet, Gabi.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...