Keresés ebben a blogban

2013. január 27., vasárnap

Januárvég...

   Ma reggel óta mintha engedne egy kicsit a tél jeges szorítása... Testünkön, lelkünkön egyaránt. Tudom, hogy visszatér még tavaszig: a mérges sárkány megcsóválja farkát és visszavág tehetetlen dühében, hogy jónéhány hónapra át kell a helyét adnia! Addig is felengedünk egy kicsit, akárcsak a járdákra fagyott hó...
   Sokszor eszembe jut ilyenkor a téli napforduló... Szeretem ezt a december 21-i napot, amkor a rómaiak a kétarcú Janus isten (Janus Bifrons) napját ünnepelték: egyik arca a múlt, másik a jövő felé néz. Közöttük a jelen, alig észrevehető villanás. 
   A téli napforduló az év legrövidebb napja. Egyben innen indul azonnal útjára az új remény is: másnap már egy perccel több lesz a fény! Talán el kell érnünk a mélypontot nekünk is, hogy újra felküzdhessük magunkat a felszínre. A nap hívására...
    

7 megjegyzés:

  1. A tél szorítása nálunk még kicsit sem enged. Mégis valahol érezzük a tavasz közeledtét, mert hírnöke a világosság egyre hosszabban időzik erre felé. Ettől aztán a hangulatunk is jobb kezd lenni.
    Bár én még nagyon a mackóbarlangom mélyén ejtőzöm. Annyira fázom, hogy az orromat sincs kedvem kidugni.
    :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Visszajön még bizonyára, nem hiszek a csalóka manővereknek! De meg kell ragadni mindent, ami feltölthet egy kis energiával. Itt eltűnt a hó, a jég egy éjszaka alatt.

      Törlés
  2. Igen. Csak a mélyből lehet elindulni felfelé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint amikor az ember felrugaszkodik a medence mélyéről, egy perccel a vízbefúlás előtt...

      Törlés
  3. Nálunk meg újra esik, egész nap, megállás nélkül. Ki kell lapátolni magunkat a kapuig.
    Világos van, ilyenkor a mély se annyira sötét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a mély is világosodik, kedves Akimoto.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...