Éva említi gyakran eme kedvenc időtöltését üres perceiben. A tévében is láttam pár hónapja egy érdekes műsort, amelynek most már hűséges nézője vagyok heti egy alkalommal.
Három híres ember jön össze hétvégére; többnyire először találkoznak egy eldugott helyen rejtőzködő ismeretlen házban. Együtt főzik meg a vacsorát, közben a házigazda invitálására elbeszélgetnek pályájukról: hogyan jutottak fel a csúcsra, kezdve onnan, milyen volt a gyerekkoruk... S meglepetésemre legtöbben azt mesélik, hogy kiskorukban gyakran voltak egyedül, sokat unatkoztak... Utóbb jönnek rá, hogy pont ezek a látszólag üres órák mennyire kifejlesztették képzeletüket, kreativitásukat.
Sok mai szülőt látok stressz alatt görnyedni, közben csupa jószándékból teljesen betáblázza gyermeke(i) minden percét valami hasznos elfoglaltsággal, különórával, hogy minél több lehetőséget megadjon neki a kibontakozásra s a gyerek nehogy unatkozzon!... Ha más nem, a TV döngicsél fülükbe, villog szemükbe szünet nélkül, néhol már csecsemő koruktól. Holott kellenek ezek a látszólag üres percek, órák, hogy minden külső sürgetés, többé-kevésbé erőszakos inger mellőzésével épitgethessék belső világukat. Hogy megemészthessék nyugodtan a napközben őket ért hatásokat, képeket, hangokat, emóciókat...
Hozzátehetem az immár nyolcadik éve tartó tapasztalatom szerint: felnőtt korban is jót tesz!
Nekem létszükséglet az,hogy csak üljek és nézzek ki a fejemből.Képtelen vagyok állandóan toppon lenni és aktívnak.
VálaszTörlésRégesrégen olvastam valahol,valamit ezzel kapcsolatban,ez az egy mondat maradt meg bennem: hagyjam a gyerekemet csak úgy kinézni az ablakon, hagyjam ,ahogy figyeli a legördülő esőcseppeket,miközben úgy tűnik,hogy semmit nem csinál, ezek a percek létfontosságúak számára.
Érdekes,hogy ez nagyon erősen megmaradt bennem.
Néznék ilyen érdekes műsort szívesen!!!!!
Kedves Mamka, szerintem is nagyon igaza volt annak, aki ezt írta! Sokáig üldöztek azonban bennünket a felnőttek gyerekkorunkban ezekért a látszólag "lusta" percekért!
TörlésAz említett műsor szerdánként van, este 10 után kezdődik, mint a legtöbb igényesebb műsor...
újabban "slow"-nak hivják. (öregebb korban magától jön),de én olykor beleestem, túlságosan is,,fiatalon,,arra emlékszem, anyukám (aki pedig sose hajszolt engem) rám is szólt ezzel a szóval hogy "nyúlok"...ezt nagyon tudtam, de biztos szükség is volt rá,, most viszont zavar, és folyton csinálnék valamit, mert érzem , hogy kifutok az időmból. (a 24 órámból mindig, a másnapba)......
VálaszTörlésÉrdekes, Aliz, hogy említed ezt az állando tevékenységi ingert, ami mostanában engem is elfog gyakran, ezt a bizonyos sürgősségi tudatot... Néha megállok egy pillanatra és megkérdem magamtól: hova sietsz, ki hajt? Nyilván a rohanó idő tudata, s az a bizonyos összemenő szamárbőr...
Törlésegyébként valóban megtérül (később), és kreativitás forrása ..az agykontroll ezt nevezi alfa szintnek. ezen a szinten hatékonyabbak vagyunk...
VálaszTörlésBevallom, nem ismerem ezt az "alfa-szint" teóriát, de utánanézek.
TörlésLelassultam én is. Alfában töltöm a nap nagy részét. Jobb lenne, ha lennének még gyerekek velünk, de hát nincsenek.
VálaszTörlésHát igen, a gyerekek más ritmust diktálnak az embernek. Bár félholtra fáradok, de ezért szeretem, ha néha kizökkentenek a lassúbb ritmusból... Utána esik igazán jól a lelassulás...
TörlésAz alfa ihletett állapot. Ilyenkor kellene papírnak és ceruzának a közelembe lennie, de hát ébredéskor kisebb gondom is nagyobb ennél.
VálaszTörlésejnye: közelemben
TörlésEzek szerint te csak ébredés után vagy alfában, kedves Mick? Nekem a reggeli kávé után jön az ihlet!
TörlésBizony, nem rossz a belső hangokkal (és csak azokkal) kettesben maradni. Kisgyerekkorban is van ennek feladata, megtölti a fantázia, aztán változik, mikor mi tölti ki. Ahogy felgyülemlenek az emlékek, még a múlton való elmélkedés sem kizárt - bár ez állítólag haszontalan dolog. Nem vagyok biztos ebben. Öregszem. Egynek bizonyára nincs túl sok értelme, azon gondolkodni, mi lenne most, HA. Mert nem volt HA. A tények meg makacs dolgok, de adott esetben tanulságokkal szolgálhatnak.
VálaszTörlésNa, remekül elmerengtem. Akinek van kedve, üljön mellém, hallgassunk együtt!
stali
F. Lenoir könyvét olvasgattam és pont ott nyílt ki, hogy mennyire szükséges a múltba visszakalandozás, álmodozás, a boldog pillanatok intenzív újra átélése... Még akkor is, ha mindez a jelenben történik, élhető át, mintegy pozitív támpontok megtalálásához segítve bennünket.
TörlésAbban is egyetértek veled, hogy a legjobb társaság próbája, amikor valakivel jót lehet együtt hallgatni is...
Regi kor arnya fele visszamerengni mit er? Messze jovendovel komolyan vess oszve jelenkort. Hass, alkoss, gyarapits...
TörlésStali
Kedves Stali, tudod, hogy én is inkább annak híve vagyok, hogy éljünk a jelenben, s még a jövő is érdekelni tudjon bennünket (tervek). Ennek ellenére, fel tud vidítani valami kellemes emlék a múltból is...
TörlésMost jöttem haza a reggeli munkából. Elpakoltam, ami nálam volt, most pedig jár nekem egy kis bambulás. Be is ülök a kedvenc fotelembe. Jó lenne esőcseppeket bambulni, de ez most nem jön össze. Buszon, vonaton is az esőcseppes ablakon át nézek ki a fejemből legszívesebben.
VálaszTörlésÖnmagunk megtalálásának életfontosságú szükségletét írod le, Éva. Pár év óta nekem az volt az érzésem, hogy ilyenkor egy "függőleges tengely" körül próbálom összegyűjteni életem szétszóródó darabkáit... mint valami mágnes körül... (de ez megint csak egy kép)
Törlésez a kép nagyon tetszik:)
TörlésElőször franciául fogalmazódott meg: "me rassembler autour de mon axe vertical", mintegy "axis mundi" kis emberi léptékben...
Törlésóh, ez a bambulás,
VálaszTörlésszeretem
csak úgy elmélázni,amíg felforr a tej, vagy este belemerengeni a naplementébe, odafelejtődni egy kismadár énekbe, vagy gondolatban berendezni egy egész házat, de főleg, amikor SEMMIT, de semmit se csinálni, csak lenni, beleolvadba a semmibe...
és ezt főleg kettesbe,
imádom, Bogival is tudjuk, néha hosszú percekig ülünk egymás mellett, csak úgy...
és ez felnőttekkel is mérföldkő szerintem: tudunk-e SEMMIT csinálni együtt, nem szólni hosszú ideig ...- ...vagy ki érzi úgy, hogy kell beszélni, mert kínos a csönd
Katalin
(bocs, de nincs gépem)
Kedves Kati, mint a másik Katival (stali) is megállapítottuk: "ez felnőttekkel is mérföldkő szerintem: tudunk-e SEMMIT csinálni együtt", nagyon igaz! És nagyon ritka...
TörlésMindazonáltal a tejforralás közbeni mélázás többszöri tapasztalatom szerint eléggé veszélyes szokás!...
Remélem, géped nemsoká visszatér!
szerintem a "slow" az nem ugyenez, az a lassan tenni-venni
VálaszTörlésszerintem az üresjárat nem slow
én az igazi üresjáratról, a megállásról beszéltem
hát akkor legyen a "flow"! :)
Törlésde igazán "üresjárat" se,, amiről szó van...
TörlésVagyis: az üresjárat sem ÜRES, még ha lassan halad is!...
Törléspontosan! :) az űr nem üres! már József Attilánál is olvastuk, aki kiülne a nyugalom partjára, a nem üres űr egy martjára... ha Flora nem szeretné..
VálaszTörlés