Már megint kiütött rajtam a prokrasztináció... Gyönyörű napsütésben enyhe, majd 20°-os időben van részünk már egy jó hete. Több, egyre sürgősebb teendő nyomaszt, anélkül, hogy hozzáfognék. Kerülgetem, mint macska a forró kását. Ha még kihasználnám az alkalmat egy-egy hosszú sétára, biztosan jót tennék az egészségemnek is. Ehelyett mi van? Bentről nézegetem a ragyogó kék eget.
Mentségemre legyen mondva (nagy jóindulattal, mellyel általában magam iránt viseltetek, ha ürügyet kell találnom), az uralkodó anticiklon, a szél hiánya nagyon lenyomta ránk a légszennyeződés fedelét. A napokban elmerészkedtem gyalog a sarki pékhez, zsebkendőt tartva az az orrom, szám elé, hogy probáljam kicsit megszűrni a láthatatlan és ártalmas mikro-részecskéket, melyeket főleg a Diesel-motoros autók bocsájtanak ki, de azóta is köhécselek az irritáló ízes-bűzös levegőtől, amely még a szememet is csípte... A napi szellőztetést se tudtam mindig elvégezni: kintről vastagon jött be a szennyezett levegő. Párizsban az Eiffel-tornyot fátyolszerű köd tüntette el "fényes" nappal. Állítólag hajaztuk Pekinget...
Most már tényleg el kell kezdenem a készülődést a csoportos kiállításra, mely május végén lesz és 5-6 új képpel kell előállni. Előtte pedig Arras-ban (innen 70-80 km) lenne egy egyéni, úgy kb. 15 db képpel, melyek egy részét a falaim lemeztelenítése árán össze tudom toborozni, s ha lesz időm, egy-kettővel meg is toldanám, csak hogy megújuljak egy kicsit... Egy ideje az írás annyira bekebelezett, hogy a rajzolás teljesen háttérbe szorult. A rutinos kapirgálás egy idő után nyomasztóvá válik, az embernek szüksége van újabb kihívásokra, ha lehet, ismeretlen területek feltárására önmagában és a környező világban.
Hogy érezze, nem halt még meg teljesen.
igen, legjobb ellenszer az alkotás...de te igazán nem panaszkodhatsz e téren (se)!
VálaszTörlésTényleg nem panaszkodhatok, Aliz! Csak a hétköznapi teendők, gondok is rám várnak, de ugyebár tudjuk, hogy nem érkeztünk el a Nirvana langyos érájába (ahova meg nem is vágyom tulajdonképpen: halálosan unalmas lehet vágyak nélkül élni!...)
Törlésaz. mármint a vágytalanság ki is zárja szerintem a (jó) életet...(jut eszembe, vmég fiatal koromban kérdezte meg valaki (öregebb nálam), hogy én örökké akarok élni?! Szerencsére azt válaszoltam, hogy csak addig, mig vannak vágyaim. (de akor még nem is hittem volna, hogy azok valaha is elfogyhatnak... hát... ha el nem is, de azért csökkenhetnek, úgy tűnik... hogy már kétszer annyi idős vagyok, mint mikor ez a párbeszéd lezajlott)
Törlésegy k lemaradt...de akkor továbbszövök...:tán nem is a vágyak fogynak, hanem a teljrsitésükhöz az energiáink: :(
Törlés"...csak addig (élni), mig vannak vágyaim" Tetszik nekem is ez a program! És valóban, az energia fogy el hamarabb, mint maguk a vágyak!
Törlésmeg is dicsért érte ("jó válasz"! ), aki pedig provokative kérdezte, amit...Sokszor eszembejut, ahogy érzem a szükülést...és vigyázok, h maradjanak elegendők a vágyakból. (afféle fogyó szamárbőr?) Meg arra is..., , hogy ne haljon meg az ember halála előtt...(erre is még fiatalabban gondoltam!)
TörlésNekem is kedvenc metafórám a "szamárbőr", nomeg a homokóra... Sőt, az az érzésem, hogy minél kevesebb homok marad felül, annál gyorsabban folyik le...
TörlésAmi a vágyakat illeti, mihelyt kialszanak, nincs messze a depresszió sem, s az már egy kisebbfajta halál...
Dehogy halt meg. Engedd szabadon minden kepesseged!
VálaszTörlésStali
Csak néha a tetszhalál állapotában leledzik... Szabadságra áhítozom mindig, ugyanakkor szabadon tehetetlenül lebegek a térben...
TörlésValószínűleg, csak hibernálódtál kicsit a télben. Mindjárt jön a felmelegedés a fény és akkor kihajtanak az alkotás szunnyadó magjai.
VálaszTörlésMég egy pici türelem. A rosszkedv is a fény megjelenésétől elszáll.
Igen. A fényre vágyom, nagyon. Neked is kívánom, Györgyi!
TörlésHát igen, azt tényleg jó lenne érezni. Nekem mostanában nemigen sikerül és bár gondolati szinten gyötrődöm emiatt, tenni még nem tudtam ellene.
VálaszTörlésTalán a motiváció hibádzik, Ági. Kérdés pedig az, hogy mi is táplálja azt a bizonyos motivációt?...
TörlésHát igen, az hibádzik. Motivációt pedig nem lehet művileg előállítani, mert úgy nem ér semmit, ez a baj.
TörlésÁgi, hozzám legtöbbször valami vagy valaki kivülről adja meg a motivációt! Hozzáteszem, hogy jobban működik, mintha valaki a közvetlen környezetemben állandóan ösztökélne, szép szóval vagy akár bottal is!
TörlésTetszik ez a prokrasztináció szó. Sose hallottam még. Késedelmesség, késlekedés értelmű. Bevallom, a szótárhoz folyamodtam tájékozódni. Egész Nyugat használja. Mivel előttem az angol kisszótár volt, ott kerestem és találtam is azonnal a szócikkre.
VálaszTörlésAlighanem hajlunk mindnyájan a tettek elodázására. Ma és itt azt mondja a szleng: „agyilag zokni” vagyok. Azaz nincs tartásom.
Szerintem kell egy kis biztatás, felkérés, megrendelés, akármi, hogy az ember úgy érezze, szüksége van valaki(k)nek arra, amivel vagy amikkel foglalkozik.
Nekem meg az "agyilag zokni" találó... (itt is van olyasmi, hogy: "je me sens comme une vieille chaussette" = "úgy érzem magam, mint egy kopott zokni")
TörlésÉn is csak pár éve fedeztem fel a prokrasztináció fogalmát, de kb. születésem óta rám szabták! Azt hiszem, csevegtem is róla a blogjaimon, meg kellene keresni...
Petofinél a "Pato Pal ur" figurajaban nyert szimbolumra.