Keresés ebben a blogban

2014. március 30., vasárnap

Egy Nemes Nagy Ágnes vers a vége felé...


Megölelem az évszakot,
a fényes, mézes szép napot,
a szeptemberi nyarat,
mely visszatért egy pillanatra,
hogy búcsúzóul megmutassa,
milyen lehetne, hogyha volna,
s főképp: milyen lehetett volna.


A véletlenben sokszor érdemes megbízni, főleg, ha nem tudjuk pontosan, mit is keresünk, csak azt, hogy nagyon szeretnénk megtalálni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...