Keresés ebben a blogban

2012. január 28., szombat

A piriti legenda... 1.

anyai nagynyám, Németh Mária

Ez a portré is az egyik ilyen vakáció alatt készült, a dátum szerint 1962. júliusában, a nyolcadik osztály utáni nyári vakáció alatt. A ceruza kezd elmosódni egy kicsit... Anya 18 éves múlt, amikor az Alföldre "szakadt". A világ végére... Azelőtt alig-alig hagyta el a falut, néha Jánosházára, a polgáriba, egyszer-egyszer Cellbe vagy talán Pápára. Apa a háború alatt visszavonuló magyar csapatokkal került oda, s tej után nézve akadt meg a szeme a 17-18 éves szép leányon, aki az anyám lett később... Visszabiciklizett érte 46-ban, több mint 350 km-t... Ahogy elmesélte többször is, a hátán voltak a csere-bicikligumik a hátizsákkal együtt s míg odaért, a dörzsöléstől két ing szakadt rongyosra rajta! Ez már a családi mítosz része, amit az utódoknak immár én adok át.
 A továbbiakban szeretném elmesélni, mitől voltak olyan varázslatosak azok a piriti vakációk, holott mai gyerek szemével nézve semmi világrengetően érdekes nem történt!  Sőt, eleinte még csak TV se volt! Később is csak egy, a kultúrházban, ahová a kamaszok is inkább inkább flörtölni jártak. Talán sikerül majd szavakat találnom, hogy visszaadhassam, önmagamnak is, azokat a gyerekkori élményeket, amelyek elevenen élnek valahol a mélyben. Még ha nem is vagyok Fekete István. Sajnos...   





9 megjegyzés:

  1. De jó olvasni téged, és milyen jók ezek a családi legendák.
    Anyun Apu szeme egy fényképen akadt meg, amit egy közös ismerős tett ki a polcra a csipkés terítő alá. Meg kellett a szép lánnyal Apunak személyesen is ismerkednie, és hogy hogy nem, a közös ismerősök segítő szándéka meg is valósította ezt...:-)

    VálaszTörlés
  2. Azt talán még nem írtam le, de tudd, hogy mindig elámulok, hogy már fiatalon is milyen jól rajzoltál!

    VálaszTörlés
  3. @Éva: gyerekkoromban sokat mesélt mindenki körülöttem. 10 éves koromtól meg könyvtári tag lettem nagy büszkén és jöhetett hozzá a sok olvasás!
    Az unokáimnak én is sokat mesélek, és szeretik is nagyon!
    Hát igen, a rajzolás: majd egyszer megmutatom a legkorábbról fennmaradtat...
    Köszönöm, kedves Éva.

    VálaszTörlés
  4. Végül tényleg csak a történetek maradnak rólunk. :)

    VálaszTörlés
  5. Nem kell ahhoz Fekete Istvánnak lenni. Ha Flora mesél, pont olyan jó.

    VálaszTörlés
  6. @Zé: az meg már majd nagyban a mások emlékezetétől függ, mint ahogy a VilágMa tárgyalta igen okosan...

    VálaszTörlés
  7. @akimoto: gyerek- és kamaszkoromban imádtam Fekete Istvánt! Irása úgy csordogált bennem, mint az édes méz. Teljes átéléssel, a lelket felemelő szépséggel és igazsággal. Ha én olyan hatást érhetnék el, mint bennem a Tüskevár...!

    VálaszTörlés
  8. Tiszteletre méltó célkitűzés. Tessék írni! Közben kiderül, mivé alakult az élet anyaga.

    VálaszTörlés
  9. @akimoto: ez így igaz! Nem elég sóvárogni! Aztán meg, ahogy a vak is mondja: majd meglátjuk!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...