Keresés ebben a blogban

2013. január 23., szerda

Romain Gary

   Találkoznom kell végre négyszemközt is Romain Gary-val. Mégpedig pontosan ezzel a mellékelt regényével, amely most jelent meg magyarul (eredeti címe is nagyon szépen hangzik: La promesse de l'aube).
   Régóta kerülgetjük már egymást, pontosabban én őt. A kilencvenes évek elején, amikor Valenciennes-be költöztünk, több éven keresztül részt vettem itteni festőkkel  két hetes nyilvános bemutatókon. Megszálltuk a nagy könyvesbolt minden szintjét, és naphosszat a nagyközönség előtt dolgozgattunk, hogy kedvet adjunk nekik a festő- és rajzeszközök vásárlására. A bolt egykori tulajdonosa többször is beszédbe elegyedett velem. Olga M., rendkívüli öreg hölgy! Valódi életkorát kitalálni lehetetlen, de az évek során valahányszor találkoztam vele, soha nem szaporodott éveinek száma, sőt, néha még mintha csökkent volna, amint némi kacérsággal bevallott vagy 90-et... Apja orosz volt, a cári fehér hadsereg tisztje, így kerültek a nagy emigráns hullámmal Franciaországba (akkoriban, a rossz nyelvek szerint majd minden párizsi taxisofőr orosz arisztokrata volt...) Szerettem Olgával beszélgetni. Míg a könyvesboltot vezette, sok híres írót meghívott a városba. Közöttük Romain Gary nagyon közeli barátja lett.
   Mint említettem, legutóbb  január elején, az év első színházi estjén több mint 1 órán át hallgattam részleteket ebből a könyvből. Nagy visszhangra találtak bennem az anyja alakját megelevenítő sorai. Elgondolkodtam azon a mértéktelen hatalmon, amely egy anya kezébe kerül... Hogyan él vele, szárnyakat adva gyermekének, avagy lelki fogyatékossá nyomorítja-e, nagy részben tőle függ, akarva akaratlan. Legtöbb esetben, persze, viszonyuk nem ilyen szélsőségeket eredményez, de mindenképpen mély nyomot hagy. S magam is szembenézek néha saját képemmel, vajon hogyan sáfárkodom e hatalommal... 

11 megjegyzés:

  1. Ha valaha egy soha véget nem érő regényt írnék, mellyel örökké elégedetlen lennék, mert megfogalmazhatatlan a lényeg, asok keserű öröm, akkor az anya és gyerek, de leginkább az anya és a már felnőtt gyerekének kapcsolatáról írnék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem is foglalkoztat efféle... Ha lenne hozzá elég tehetségem!... Hajaj. "Emberfeletti" téma.

      Törlés
  2. a könyvből a film:

    http://www.youtube.com/watch?v=wSAoDwPlTXQ&feature=player_embedded

    VálaszTörlés
  3. Kiváncsi vagyok már én is egy ideje, de hogy mikor lesz rá időm, nem tudom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idem, pedig a nyugdíjas korúaknak már mindenre kellene idejüknek lenni, számolatlanul. Mégis legtöbbször futok utána...

      Törlés
  4. no, engem is felcsigáztatok...:) azt ugye tudjátok , hogy a szintén remek "Előttem az élet"-nek is az irója ?! (és nem Ajar, persze)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul a szerző igazi neve Roman Kacew :)

      Törlés
    2. Igen, nagy talány volt, emlékszem, annak idején, ki írta a Goncourt-díjas "La vie devant soi" c. regényt, mert szerzője ismeretlen akart maradni... Nem véletlenül, mert Gary már megkapta annak idején, s csak egyszer lehet... Igy egy ideig unokaöccse vette fel a szerepét, s csak öngyilkossága után derült ki az igazság...

      Törlés
  5. Amint tudom elolvasom. A filmet az ajánlásotoknak hála éjjel megnéztem. Ennek fényében a könyv is nagyon jó lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajaj, sok a restanciám!...
      A könyv biztos jobb, mert ott van plusz a stílus!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...