Keresés ebben a blogban

2013. február 27., szerda

Márai, az újságíró




Egyesek szerint Márai legjobb művei Naplói és tárcái, melyeket 1919-től a németek 1944-es bevonulásig írt, néha naponta kettőt-hármat is. "Általában jobb szeretem azt a fajta újságírást, amely hasonlít a költészethez, mint azt a költészetet, amely hasonlít az újságíráshoz." mondja.


Az alábbi tárca a "Kuruzslók hajnala" címmel 2008-ban, a Helikon kiadónál megjelent, 1928 és 1930 között írt cikkek gyűjteményéből való. 1929-ben íródott, a világválság hangulata kezd ismerős lenni a mai ember számára is...

      

ORVOSOK
   
   Valami szerény orvosgyűlésféle volt a múltkor Pesten, s egy ismerősöm vázlatszerűen összeállított egy kis listát arról, hogy kitűnő budapesti orvosok úgy mellékesen, tehát igazában, miből élnek. A lista hiteles. Például:
  Az egyik orvos csendestársa a pályaudvari valutabeváltó pénztáraknak a Keleti, Nyugati, Déli pályaudvaron és Hegyeshalomnál. Este héttől ott teljesít szolgálatot. Azt mondja, most már megél.
   Egy másik abból él, hogy vízibolhákat tenyészt, s egy emberével hetenként végigjárja az akváriumtulajdonosokat, s eladja nekik az új termést. Éppen ezt találta ki, a vízibolhát. Azt mondják, jó dolog.
   Egy professzor krizantémokat termel télen, nyáron meg dáliákat. A viszonteladóknak 80 fillértől 2 pengőig adja el a bájos növények darabját. Saját bevallása szerint háromszor annyit keres ezzel, mint az orvosi foglalkozással.
   (...)
   Van egy, aki abból él, hogy a felesége retikülöket meg iparművészeti tárgyakat gyárt  -  ő maga teával jár házalni. Szépen megélnek.
   Ez a doktor bácsi meg belépett beltagnak egy Koronaherceg utcai kesztyűsboltba, mert a gégészet nem ment. Ezért tanult hét évig.
   (...)
   A híres sebész előszobája üres. Azok az emberek, akik két esztendő előtt még hozzá rohantak kötözésre, ha zsebkéssel megvágták az ujjukat, ma csendesen befeküsznek vakbélgyulladással a klinikára, türelmesen megvárják, míg a tanársegéd a hallgatók előtt ingyen vagy nagyon olcsón felvágja a hasukat.
   (...)
   És az ügyvédek? És a mérnökök? Azok is vízibolhákat tenyésztenek? Azok is.
   Mindenki melléje él az életének. A tanult mesterségéből, amire készült, amihez ért, a legkevesebb ember tud csak megélni. Mindenki egy skálával mélyebben játssza le az életét, mint ahogy elképzelte.
   Az orvos vízibolha-tenyészetből él, a vízibolha nem is tudom, miből él. Ismerek egy cirkuszkutyát, leépítették, most abból él, hogy tyúkokat őriz Pesterzsébeten. Képzett kutya volt, vagyont keresett az inflációban.
   Kanárik legyeket fognak. Bírók titokban másolási munkákat végeznek odahaza. Én is másból élek. Néha arra gyanakszom, hogy titokban teát adok el.
   Vagy áttérek a vízibolhákra. Oly mindegy. 

24 megjegyzés:

  1. Ez hosszú lesz, de Márai. Ars poeticámmá tettem:
    »Sztrájk
    Már nincs kedvem „műveket” írni. Már csak írni szeret¬nék, ahogy egy növény lélegzik, ahogy egy ember szíve ver, oly könnyen és készségesen, sorokat, melyek nem al¬katrészei valamilyen idegen szerkezetnek, a „műnek”, ha¬nem önmagukban élnek, mint nagyon szerény élőlények, melyeknek belső formájuk ad jogot a létezéshez.
    Valami sztrájkol bennem. Nincs kedvem többé az iroda¬lom futószalagjához állni. De írni, egy kávéházban vagy villamosban, három sort – mintha diktálná valaki. Várni a parancsra, mikor írni kell, halaszthatatlanul, ahogy lélegzeni kell. Várni a pillanatra, mikor az élet elárulja magát. Csendesen és erővel írni; úgy írni, ahogy egy növény növe¬kedik. Egy időben az ember a tengert akarja leírni, később, sértődötten, a vízcsöppet, de úgy, hogy benne legyen a tenger; aztán eljön a pillanat, mikor egyforma figyelemmel ír a tengerről és a vízcsöppről. Egy mondatban minden el¬fér; még a vízcsöpp is.
    Azzal kezdődik, hogy nagyot írni. Később szépet akarsz írni. Még később hatalmasat, erkölcsöset, arányosat. Aztán eljön a sztrájk ideje s a pillanat, mikor már csak igazat akarsz írni. S észreveszed, hogy az igazság nagy is, szép is, hatalmas, erkölcsös és arányos is. Ilyen egyszerű? Ilyen ret¬tenetes egyszerű.«
    (in: Márai S., A négy évszak)

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. "igaz"!:)
      (volt egy rovatom (96, 97-ben ) "iroda-lom"...:)

      Törlés
    2. Kedves Mick, tetszik nekem is ez a Márai féle Ars poetica! Azzal a különbséggel, hogy mivel én csak pár éve estem a grafománia csapdájába, sem időm, sem energiám nem lenne egy bizonyos "mű" írogatására...
      "Várni a parancsra, mikor írni kell, halaszthatatlanul, ahogy lélegzeni kell. Várni a pillanatra, mikor az élet elárulja magát." Valahogy így.

      Törlés
    3. @Aliz: te régóta műveled.
      Én azelőtt "élni" próbáltam, egyenesben. Most meg ennek a lecsapódásaiból élek...

      Törlés
  2. azt hiszem, jól beosztottad. Én talán sose "éltem" eléggé...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van bennem egy kis epikurizmus, amiről pont most idéztem francia blogomon Marguerite Yourcenar-t:

      "Az epikuroszi filozófia keskeny fekvőhely, de tiszta."

      Törlés
    2. ez az idézet nem fedi teljesen azt, amit én tudok az "epikurizmusról"!
      egyébként meg nálam az (is) pronbléma, hogy nem cak hogy nem éltem eléggé, nem is rtam eléggé:)) (ja, inkább: :( (vagy legalább is nem (sok) "jót, s jól"

      Törlés
    3. (a félre/irásaimról/ütéseimről most nem is beszélve...:))csak gyakorolva, bocs...)

      Törlés
    4. Epikuroszt rengeteg rágalom érte és a köztudatban csak ez a a nyaklónélküli szabadság maradt meg, holott E. elég aszkétikus életet élt...

      Törlés
    5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    6. én nem az életére gondoltam, azt nem is smerem - hanem a tanitásaira... (de lehet, hogy azt épp az élete ellenében mondta(?), van ilyen... és/de az maradt fent!)

      Törlés
    7. Sajnos, csak 2 levél és néhány, más által lejegyzett töredék maradt fenn...

      Törlés
  3. Névtelen3/3/13 08:00

    Márai naplóit szívesen olvasom. Őszinte bejegyzései és a regényei között akkora a különbség, mintha nem ugyanaz az ember írta volna.
    (klaribodo)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. engem meglepett, hogy milyen sokakról irt nem kifejezetten jóindulattal-sajnos már nem emlékszem, melyik naplókötetben, de épp azt olvastam először, később más köteteket is, ott még/már nem... szerendcsére... nagyon megkeseredhetett akkoriban..:(

      Törlés
  4. Valószínű, hogy nem volt jól akkor éppen, amikor azt írta, amire utalsz. Eléggé lenézően emlegette embertársait, de legalább őszinte volt. Az ember tudta, hová helyezik, és arrébb lépett. Én így vagyok vele.

    VálaszTörlés
  5. nem egy bejegyzésrő van szó, az egész naplókötet olyan jellegű...engem bántott, zavart... biztos nem is szánta kiadásra, nem?(legalább is, amikor irta... nem nekik cimezte a bántást, magának irta, nyilvánvaló . Nála "nagyobb", legalább is elismertebb embereket "piszkált"... fura...(most én szégyellem, h ezt irom, de valóban! mi az hogy "arrébb lépett"... ki? sokszor nem is volt velük személyes kapcsolatban... nem értem... mire irtad ezt...Persze, biztos, magának vagy magával (is) volt baja, olyankor bánt másokat (is, jobb hiján) az ember...v. ö. József Attila Magad emésztőjében...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha hosszú lesz, előre is elnézést kérek.
      Alig merem iderebegni, hogy Márai esetében nem tudok elvonatkoztatni az első benyomásomtól...Az eszemmel tudom, hogy én épp boldog, szinte eufórikus állapotban utaztam a lányomhoz Fr.országba és a hosszú buszozáshoz Márai Európa szabad c. kis naplószerűségét vittem. Nincs jobb szó rá, de felháborított az a lekezelő és -megint csak az én reakcióm szerinti- nyavalygó stílus, amivel teletűzdelte az EGÉSZ könyvecskét. Semmi se volt neki jó, se az időjárás, se a hotelek, se az emberek, semmi. Pedig...A háború után, annyi szörnyűséggel a háta mögött, Európa tényleg szabaddá lett. Volt minek örülni. Márainak is, szerintem, hogy él, hogy utazgathat kedvére, írhat, hogy béke van végre. Lehet, az első találkozásom nem szerencsés időben játszódott?! Én magam túl jókedvű és elégedett voltam? Próbálkoztam aztán az Egy polgár vallomásaival, mert irodalomhoz értő szakember ezt ajánlotta, de hiába. Máraihoz még mindig a kellő pillanatra kell várnom.:( Sznobizmusból meg képtelen vagyok vele "ismerkedni".

      Az egész azért fura, mert más írók, költők esetében teljesen el tudok vonatkoztatni az esetleges életrajzi, személyiségbeli visszásságoktól, számomra sosem számít, hogy milyen ember volt, akitől olvasok. Nem zavar a netán negatív háttérinformáció. Csupán az írás és annak rám tett hatása a fontos.

      Törlés
    2. Elég, ha megnézzük a portréját, azzal a két, lefelé futó ránccal a szája körül: az arcán valahogy minden "lefelé fut", a szeme, a szája, minden vonása... Alapvetően pesszimista alkat lehetett, az életet minden illúziótól mentesen figyelő; talán kiábrádult sem volt, mert ez utóbbi valamikor reménykedhetett volna... Talán a józansága keseredett a végletekig élete során...
      Ilyenkor nem zavar, ha nem is értek vele egyet, hanem a stílusát, enciklopédikus műveltségét élvezem, nomeg azt, hogyan rajzolódik ki saját képe abból, ahogyan másokról ír...

      Törlés
    3. A portréin látható keserűség és pesszimizmus engem mindig elrettentett, írhatott bármit, sose tudtam megkedvelni. És az a negatív hozzáállás az élet dolgaihoz, hát az valami borzasztó.
      Más: Flora, hazaértetek már szerencsésen, vagy még "itthonról" kommentelsz?

      Törlés
    4. "Hazaértünk" szerencsésen, de nem minden bonyodalom nélkül... Egyelőre még ki sem csomagoltam és egy morzsa ennivaló sincs itthon... Lucie nálam a hét végéig, és kinn esik nagy pelyhekben a hó!
      Lucie-t tanítom kötni...

      Törlés
  6. Aliz, magamról írtam, hogy olyankor arrébb lépek, és kész.
    De visszatérve Máraihoz: nem minden naplóját olvastam, sőt, inkább csak az egy polgár vallomásai ha jól emlékszem a címére, az megnyerő volt.
    Most már el kell olvasnom a Teljes Naplóját, hogy "képben legyek".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem a napló, mint műfaj, mindig is izgatott, s Márainál egyenesen csemege!

      Törlés
  7. nem mondom, hogy örülök, hogy másoknak is van hasonló (ellenérzése(is) Máraival kapcsolatban :(...de talán mégis...:)(az egyetérzés ürügyén csak, persze, ami egy kis önigazolás is - de ne "itélkezzünk" - az a boldogság titka, még ha ő gyakran tette is, bár nem is lehetett boldog!)

    VálaszTörlés
  8. Flora: Figyelmedbe ajánlom Váli Dezső naplóját, aki festőművész. Blogszerű naplója igen sokoldalú, némi humorral és öniróniával fűszerezve.
    deske.hu

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...