Keresés ebben a blogban

2014. január 30., csütörtök

Keresztnevek, becenevek...

   Ági említette megjegyzésében a becézést, miszerint nem elég néha feszengve hordani nevünket, a becézési formáktól egyenesen olyanná válik a "ruha", mint a középkori szerzetesek szöges öve... Sőt, felvetette, hogy talán meg is írja róla a véleményét, amit kiváncsian várok.
   Amíg nem éltem franciák között, nem voltam teljesen tudatában a becenevek minden népre jellemző sajátosságainak. Igaz, azt már a családban is éreztem, hogy a becéző formák sokaságának, használatának, esetleg elkerülésének érzelmi töltése van. Nagynéném neve "Ida" volt. Nagyanyám és legtöbben csak így hívták, amolyan dunántúliasan hosszú Í-vel. Esetleg "Ídám" jutott neki a szűkre szabott anyai gyengédségből. Nekem "Iduska néni" lett mindhalálig, mert ő volt a legkedvesebb rokonom Piriten, szerettem nála lenni, szerettem az élet nyugodt, ráérős ritmusát, amely egy életre a nyári vakáció fogalmával olvadt össze számomra.
   A becézés vagy nem, attól is függ, ki alkalmazza. Vegyük pl. Ildikót. Anyjának "Ildike", esetleg "Ildikém". Ha Ildinek hívná, nemtetszését, haragját fejezné ki vele. Öccsétől viszont az "Ildi" normális árnyalatú, sőt, az Ildike lenne furcsa.
   A magyar nyelvben rengeteg becéző alak van, s annak idején Gilbert haját tépte a változatosságtól, melyben nehezen ismerte ki magát. (ugyan melyik külföldi jönne rá magától, hogy a "Pityu" az "István" származéka?) Idős korára szakállt eresztő szomszédasszonyunk meg azzal nem békült ki, hogy nem mutathatja ki G. iránt érzett rokonszenvét, ha egyszerűen Gilbert-nek szólítja, ezért adta neki a "Zsilike" nevet, amitől sokáig dőltünk a nevetéstől...
   Azt hiszem, az oroszok hajaznak bennünket a rengeteg becenév-választék terén. Natasától, moszkvai szobatársunktól annak idején rengeteget tanultunk az orosz nyelv ízes változatosságából. A lehetőségek szinte végtelenek, sőt, az a gyanúm, hogy helyet adnak az egyéni fantáziának is.
   A franciák már szűkmarkúbbak ezen a téren. Legtöbbször megelégszenek a csupasz keresztnévvel, s ez nem jelent semmi elhidegülést. Itteni családunkban egyedül sógornőm, Elisabeth kapta néha a "Babette"-et, s anyósom nagyon ritka perceiben szalasztotta ki a száján férje számára André helyett a "Dédé" formát. François helyett használatos a "Fanfan" (nagyon ritkán!), ami egyeseknek esetleg eszébe juttatja a "Tulipános Fanfan" (Fanfan la Tulipe) c. filmet Gérard Philippe és Gina Lollobrigida felejthetelen alakításával... 
   Mit tehetek én ilyen tartózkodó környezetben túláradónak tűnő gyengédségemmel? Barátaim keresztnevét a "ma petite" vagy "mon petit" -vel előzöm meg, amit először nem értettek, különösen amikor nálam magasabbhoz, vagy 10-20 évvel öregebbhez fordultam. Eleinte meg kellett magyaráznom, hogy nem lekicsinylés részemről, hanem a gyengéd érzelmeim kifejezése, amivel a franciák, kicsinyítő képzők hiányában, elég hűvös szűkmarkúsággal bánnak. Családom részére pedig gyártok nagyon intim használatra beceneveket, amiket a nyilvánossággal nem osztok meg. Sőt, egyenesen feszélyez, ha egyesek kiteregetik ezt a fajta intimitást, mintha csak a hálószobájukba invitálnának meg...

30 megjegyzés:

  1. mint valami finom desszertet, úgy mazsolázgattam ezt a bejegyzésed (azt tapasztalom, hogy a hatsoros bejegyzéseknek van keletje, a hosszabbat el sem olvassák...:)))
    de jól esett, és az a fotó!! szenzációs

    Igen becézés, annyira sok minden jutott róla eszembe.
    Anyukámat az első osztályosok, tanító nénijüket határtalan örömmel üdvözölték az utcán: "csókolom ÍÍÍÍÍbolyanéni"
    én a vejem becézném Palikának, de a lányom nem engedi, mivel Pali kétszer akkora mint én, és azt hiszi csúfolódok...
    az én nevem millióféleképpeni becézését is nagyon szeretem, a Katókám a kedvenc (apám, illetve idősebb kolléga után), de ezt nem szeretem senki mástól (emlék), - sokan félreértik az emailcímemben szereplőt , és úgy szólítanak, nem tudván, hogy az csak egy elütés, ...
    ...középszerű Kati vagyok, a blogomban csak komolykodtam (gondoltam, egy nagymamához így helyes), de nem az én ruhám


    és igen, sok olyan becézés van, amit nem osztok én sem sehol, pl.Bogimnak:)
    a blogbeírások meg szerintem egy más tészta, ott azért más, mint az életben

    (az is megérne egy külön fejezetet, hogy a blogokban hogy említik a férjüket a blogerinák :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati (már legyen így, kicsit becézve, ha megengeded), valóban, észrevettem, hogy a Facebook, Twitter hatására sok blogon megrövidülnek a bejegyzések... Igaz, hogy én is igyekszem nem ereszteni túl hosszé lére (most is majdnem elnézést kértem a végén) a bejegyzéseimet, nehogy unalmas fecsegés legyen belőle, bár többnyire eredménytelenül! De ez a téma olyan bőséges, hogy még így is lenne mit hozzátenni...

      Törlés
  2. jut eszembe (már a múltkor is akartam)

    ha ezt a blogbejegyzést is ki akarod tenni a fészbukra, előtte engedd meg, hogy töröljem ezt a bejegyzésem.
    A blog az egy zártabb, intimebb közösség, itt sok olyat mondok, amit nem oda szánnék, ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont az intimebb jellege miatt nem akarom kitenni a F-B-ra... Bár a blog is tárva-nyitva áll a világ előtt, de mégis...

      Törlés
    2. köszönöm, igyekszem nem hozzászólni más blogban sem, ami a fb-on elérhető

      igen nyitott a blog, de akik a fb-ról ismer, az nem ismeri ezt az intimebb oldalamat, a két platform nem ugyanaz, nem szeretném összemosni a kettőt...

      Törlés
  3. A mon chou a magyaroknak éppúgy röhejes, mint ahogy a francia nem érti, hogy lehet egy gyerekcsét bogaramnak nevezni. (Amikor látja összegubózva aludni, hajlik rá, hogy elfogadja, ámbátor egy insecte?! Brrr.) Alighanem a népeket saját identitásukban kell elfogadni és becsülni. A magyar csakugyan szabadon turkál a nyelvi lehetőségekben, amikor becézni kezd. A (Ma)Riska még csak nyomon követhető, de hogyan lesz Csöre és Böske, Böbe az Erzsébetből, azt már egy kissé körülményesebbnek tűnik kinyomozni. A francia irodalom nemde inkább a beszélő nevekkel él? Olykor az orosz Csehov is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mick, nem csak "chou", hanem "chochou" is lehet! Viszont megvan a magyar "drágám" (chéri(e)) megfelelője, sőt a "szivem"-é is (mon coeur). Igaz, bogaram nincs, de van "ma puce" (puce = bolha),
      "ma poulette" (poule = tyúk), "ma biquette" (biquette = kiskecske, esetleg a "báránykám" helyett), "mon poussin" (poussin = csibe), "mon lapin", "lapinou" (lapin = nyúl)... Lehetne még sokáig folytatni!
      A törököknél is nagy a változatosság e téren, náluk megleltem a "bogaram" török változatát is ("böceĝim" - -ejtsd: bödzsejim) Még az -am -im birtokos személyrag is közös, éppúgy mint a vokális harmónia!

      Törlés
    2. ez nagyon nagyon tetszik, itt kuncogok:)))

      le a kalappal széles látóköröd előtt


      főleg a tyúkocskám, kiskecském nyulambulam felett merngtem el :)))ú



      bödzsejim- mintha Bözsim lenne:))))

      Törlés
    3. "Nyuszikám"-at hallottam már magyarul is, felnőttek részére! Viszont a kifejezetten egyedi, intim használatra gyártott nevek kiteregetésétől irtózom, én soha nem használtam nyilvánosság előtt, de zavaró, ha valakitől hallom is! Akárcsak a nyilvánosság előtti csókolózástól, símogatástól: mintha a párocska elfeledkezne a közönségről, esetleg bizonyítani szeretné előtte a nagy érzelmeket (az utóbbi esetben valami sántit az önbizalom körül is...)

      Törlés
  4. Na lám, a franciák is tudnak becézgetni, ha akarnak. Ez a török szenzációs. A következő bolhás macskám neve Böce lesz. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klàri, a bogàr törökül "böcek" (ejtsd: bödzsek).
      Örülök, hogy benéztél!

      Törlés
    2. nagyon tetszik nekem is, még a Bogihoz is idomulhat nálam, esetleg:))))

      Törlés
  5. A bogár remek szó. Egy tisztességes bogár hasonlít a csomóhoz, boghoz. Mintha innen eredne.
    Franciáim sokszor nounours-t emlegetnek. Kb. maci értelmű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az "ours" (medve) becéző formája, amit a gyerekek játékára találtak ki, de miért ne használná valaki felnőtt partnere részére pl., magyarul is hallottam már... Ugyancsak a "chaton" (cica) esetében... A sor végtelen!

      Törlés
  6. persze van, hogy a magyar gügyögő becézés lefordíthatatlan,
    ilyen lehet-e más nyelvekben vajon?

    ungyulu-bungyulu,
    anyuci pici bogarantyúja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gügyögés franciául is létezik, egyéni fantázia kérdése, bár kevésbé áradóan, mint magyarul!

      Törlés
    2. Bizony, bizony, Galambocskám. (Ki tud másikat oroszul? Nekem nem jut eszembe más. Esetleg: mologyec vagy moi málcsiki a fijukról úgy általában.)

      Törlés
    3. "голубчик", "голубушка" és még számtalan sok... (Natasától pl. "рыбынька"...)

      Törlés
  7. Anyukám Ida, de mindenki szinte Dusinak hivta (sőt Dusi néninek, lányom azaz unokája Dusimamnak), az egyik sógora pedig Dusánkának (az érdekes a dologban , hogy ez - véletlenül- olyan oroszos, mintha Lelkecském lenne, nem? - a sógor nem tudhatott oroszul!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyéni lehetőségek kimeríthetetlenek!

      Törlés
    2. különösen akkor, ha szeretünk valakit, ill. ha szeretetreméltó az illető...:)

      Törlés
    3. Egyetértek! A szeretet szárnyakat ad! (ebben is!)

      Törlés
  8. még csak annyit, - konkrét példák nélkül -én nem vagyok becézéspárti (nem igénylem, hogy engem becézzenek) , de azért nagyon hálás szoktam lenni, ha, akik valami eredeti sajátos formában mondják a nevemet ... ezt megtiszteltetésnek veszem, és az "egyéniség" ill azegyediség figyelembevételének...:) érdekes hogy sokféle ilyen nevem van/volt:) nem is tudom, hogy megérdemlem-e... ezt a pluszt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem sem becéznek itt a barátaim (elég a nevemet leírniok, amelyet legtöbbször "sz"-szel írnak "zs" helyett, de rengeteg változatat tapasztaltam!), még a család sem! Fiam játékos fantáziadús neveken szólít, mert nem a "maman" járatos...

      Törlés
    2. de engem igen! :) csak azt irtam , hogy nem igényelném. De nagyon találékonyan és kedvesen teszik, igy nem bánom :) sőt! (jaj, nem tudok érthetően irni, azt amit akarok?:(

      Törlés
    3. Nekem meglehetősen közömbös, hogy becéznek-e... (ne aggódj, kedves Aliz, teljesen érthető volt, amit írtál, csak én reagáltam töredékesen) Csak nekem ne kelljen bemutatkoznom...

      Törlés
  9. A kollégák Évusnak hívnak, de senki más rajtuk kívül. Aput, aki Sándor volt a nagymamám( az ő anyósa) Sadának hívta. Őt sem hívta így senki más. Van, hogy bizonyos csoport vagy csak egy ember hív valakit egy bizonyos becenévvel. Szoros kapcsolatot ad a más által nem használt becenév becéző és becézett között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Volt egy kedves tanítványom kezdő tanár koromban, Ilona volt a neve (máig is levelezünk). Mindenki Icának hívta, de nekem nem állt rá a nyelvem, valahogy szerintem nem illett rá és valószínűleg ma is egyedül én hívom Ilinek...

      Törlés
  10. Nem szeretem a becézéseket. Általában óvakodom tőle. Ha engem becéznek attól kifejezetten irtózom.
    A blogban használt nevekkel nem bánok jól. Ugyanis kezdetben a páromnak nem szerettem volna leírni a nevét. Aztán akarva, akaratlanul néha mégis leírom. Érdekes, hogy itthon nem szólítom úgy, ahogy a blogban írok róla. élő kommunikációban nem a szavaké a főszerep. Inkább a gesztusok azok amik árulkodnak a kapcsolat minőségéről.
    A gyerekeinket bezzeg becézem. Nem zavar ez az ellentmondás, mert a gyerekét egy anya nagyon sok kedvességgel szólítja meg. Az állatoknál is a leggyöngédebb hangok akkor tapasztalhatóak, amikor a kölykeiket hívják magukhoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes a hozzászólásod! Természetes számomra is, hogy legintimebb dolgainkat nem teregetjük ki a nyilvánosság elé: ilyen a házastárs esetleges gyengéd neve... ami még nevetségessé is tehet valakit: pl. egy majd 190 cm magas, 100kg körüli hölgyet férje mások előtt "puce"(bolha) -nek becézett, ami enyhén szólva is túlzásnak tűnt...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...