Keresés ebben a blogban

2014. február 18., kedd

Február 18.

   Február 18. Apa 92 éves lenne ma.
   Azon a bizonyos 1995. november 4-i napon dél felé megszólalt a telefon. Azóta is a  rémület reflexe az első, amit ez a hívás hagyott bennem, s igazolt is két újabb alkalommal.
   A hírt már néhány éve megjósolta az orvosa: szíve olyannyira legyengült, megnagyobbodott, hogy egyszercsak megáll majd. Váratlanul, mindennek ellenére váratlanul. Néha kórházba ment egy-két hétre, hogy könnyítsenek rajta, s fáradhatatlan szívós szervezete újra felvette a kihívást.
   Mióta meghalt  -  és én is öregszem  -  egyre közelebb kerülök hozzá. Kamaszkoromban sokszor vitáztunk, mindketten ki akartuk mondani az utolsó szót, ezért a viták végetérhetetlenek voltak. Apa néha már a biciklin ült az utcán, s behallatszott duruzsolása...
   Melyik kép jelenik meg róla azonnal, mihelyt eszembe jut? Nyár. Kockás könnyű ing, kék munkanadrág. Fején könnyű kis kalap. Fáradhatatlanul tevékenykedik, napkeltétől napnyugtáig. A nap akkor volt jóízű, ha izmainkban ott a jóleső zsibbadás, melyet mély álom pihentet ki. Idősödve hozzájött a napi újság fölötti rövid szieszta a fotelben.
   Egy volt a természettel, a földdel. Érezte, értette. Egy ritmusban lélegeztek. 
   Télen kosarat font, söprűt kötött, piacra. A maga rakta kemencében sült mézédes sülttökért házhoz jártak a vevők, nekünk alig maradt. Apa mindenhez értett. Elég volt megfigyelnie egy tárgyat, elkészítette kis műhelyében.
   Az a bizonyos jófejű kisgyerek volt, akit 6 éves korában kiadtak libapásztornak... Elvégezte a hat osztályt, a megmaradt kettőt már felnőtt fejjel. Soha nem volt olyan furfangos matematika vagy fizika feladat, amit ki ne bogozott volna nekünk. Sőt, rajzkészségemet is tőle örököltem minden bizonnyal.
   A földtelen napszámos szülők számára már az inasság is bizonyos előmenetelnek számított. Apát molnársegédként érte a háború, a román fogság, ahonnan a tífusz miatt csonttá soványodva szabadult. 
    Nagyon szeretett és tudott mesélni: elég volt vasárnapi ebéd vagy ünnepi vacsora után "rákapcsolni" egy témára, s megbanonázva vette körül a hallgatóság...
   Folytathatnám a végtelenségig. Egyszer talán meg is írom. Hogy ne múljon el véglegesen...    

16 megjegyzés:

  1. Ha megírod, a szív munkája lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizonyára, Klári. Annyi kérdeznivalóm maradt még...

      Törlés
  2. Írjad meg!!! Szép lenne! Az én apukám 98 éves lenne idén.De ő nagyon korán elment.:( A hirtelen ijedtséget,rossz hírt én is ismerem.Nem lehet kiheverni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, kedves Mamka, nem lehet kiheverni. Apa csak 73 éves volt, ugyanaznap halt meg, mint Yitzak Rabin, csak ő még reggel... Szinte furcsa volt nekem, hogy minden TV, rádió csak Rabin haláláról beszél...

      Törlés
  3. Névtelen19/2/14 05:02

    Írd meg.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kati.
      Folyamatban van ilyesmi, de franciául.

      Törlés
    2. Névtelen19/2/14 10:39

      Lefordítod? Hogy az ilyen elmaradott érdeklődő is hozzáférhessen, értőn.
      stali

      Törlés
    3. Nehéz lesz... A tapasztalat azt mutatja, hogy akkor már jobb egyenesben újra írni...

      Törlés
    4. Névtelen21/2/14 15:16

      Lefordíttattam az automatával. Szerencsére tudtam a Te nyelvezeteddel olvasni a fordítást.
      stali

      Törlés
  4. Szeretteink a történeteinkben tovább élnek. Ameddig mesélünk róluk, beszélünk velük, addig köztünk maradnak.
    Jó volt elképzelni édesapádat. Köszönöm, hogy meséltél róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Györgyi, ez csak kis töredéke annak, ami eszembe jutott tegnap este. Azon igyekeztem, hogyan fogjam rövidre.
      Tudom, mit jelent neked az apa...

      Törlés
  5. Tartalmas, dolgos élet, ilyen lett volna a nagyapám, ha nem hal meg 37 évesen a háborúban.
    Az én apumat elvitte 5 hónap alatt a rák. Tudtuk, mi fog történni, de mikor megérkeztünk reggel a kórház a látogatni, az üres ágy látványa mellbevágó volt. Így tudtuk meg, és a szobatárs szavaiból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen kegyetlen, embertelen "módszer"!... Nem lehetett volna időben értesíteni a családot? Még akkor is, ha a telefon azelőtt ritka volt...

      Törlés
  6. Hát igen, ezért kell megírni. Hogy ne múljon/múljanak el végleg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, még ha illúzió is, Ági... Mert végül is, meddig tart ez az "örökkévalóság"?

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...