Keresés ebben a blogban

2014. április 13., vasárnap

Egy rajz ihletője


A képen Milena Jesenska, Franz Kafka barátnője, fordítója. Jóval régebben "találkoztam" vele, amikor is elolvastam Margarete Buber-Neumann, volt ravensbrücki fogolytársa könyvét találkozásukról. Neve valószínűleg Kafkához fűződő rövid kapcsolatának köszönhetően maradt fenn.
Politikai újságírással, fordítással foglalkozott (így ismerkedett meg Kafkával is). Csehország megszállása után részt vett az ellenállásban, így került a ravensbrücki táborba, ahol meghalt 1944-ben, 47 évesen.

A lenti rajzon nem a hasonlóságra törekedtem, kicsit finomítottam is a vonásain. A fejtartás, a tekintet érdekelt: látszólag nagyon egyszerű, alig fordul kicsit balra, hogy szembenézzen a fényképésszel... 
Tudvalevően a könnyedség visszaadása a legnehezebb...

22 megjegyzés:

  1. Nagyon szép nő!
    Éppen most tettem fel hozzám: "Add Istenem, hogy ami az " enyém", mindinkább belakhassam és kifejezhessem."
    (Pilinszky János)

    Ez a kifejezni tudás különösen érdekel, és rád mindig úgy tekintek, mint akinek a lehetőségekből sok jutott, vagyis több mint a szavak, és ez jó! Itt lenni nálad mindig megmerülés az általad kifejezettek, visszaadottak élményében.

    VálaszTörlés
  2. Éva, amit a könnyedség visszaadásáról írtam, minden műfajban nagyon nehéz! Itt kicsit meghosszabbítottam a nyak ívét, a szemtengely a milliméter tört részéig jobbra dől, de szinkronban kell maradnia a száj és az orr ívével, különben alig észrevehetően, de megbomlik az egyensúly, a harmónia... Ez néha nagyon-nagyon kicsin múlik... Azt hiszem, végül is saját vágyainkat, érzéseinket próbáljuk kifejezni mindenkor és mindenben... Köszönöm a szavaidat.

    VálaszTörlés
  3. a rajzod pont azt ragadja meg, és teszi hangsúlyosabbá, ami a lágyságát, könnyedtségét, szépségét adja Milena Jesenska-nak, az arcának

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, nekem a könnyedség nagyon fontos, még a súlyos dolgokban is... (azt mondják, a Mérlegnek levegőboől van a nyaklánca - vagy a nyakörve?...)
      Köszönöm az észrevételedet.

      Törlés
  4. hogy is kezdjem, hogy azt "fejezzem ki" amit akarok? Nagyon szeretem a rajzaidat , Rózsa, tudod! és épp a lehelletfinom könnyedségükért Is, meg a kifejezőerejükért.....De sehogyse értem, hogy miért volt fontos épp Milenát légiesiteni. Én markánsabb egyéniségnek hiszem, (az életrajz és a fotó alapján). (Azzal együtt szépnek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, a valóságban nem Milenát légiesítettem, csak felhasználtam az ő fényképét egy légies női portré készítésére... Ebben az értelemben mondom, hogy nem Milena Jesenska portréjáról van szó igazából, csak egy inspirációról...

      Törlés
    2. igen igy stimmel, én is igy gondoltam , a kép inkább jellemzi alkotóját,...(?) de ez általában is igy szokott lenni.Bár érdekes , hogy épp ő inspirált....:)

      Törlés
    3. egyébként - önmagában nézve - nagyon szép és kifejező ez az arcmás is... csak "más" :)

      Törlés
    4. Mint Évanak is írtam, a póz tetszett, nomeg a tekintete, a szája íve, s mindezt kicsit könnyedebbre alakítottam, mindenből "lefaragtam" egy kicsit, egy leheletnyi mozgást vittem bele... stb. Ezek a bizonyos "konyhatitkok"...

      Törlés
    5. máskor inkább ne áruld el, bár szép, hogy beavattál - inkább igy mondom: - műhelytitkaidba...:)

      Törlés
    6. emlékszem, már egyszer beszéltünk erről a rajzodról, akkor (is) tetszett, csak nem "zavart bele" az eredeti...

      Törlés
    7. Engem általában nem zavar, ha "beavattatok" az efféle "titkokba", amik nem is titkosak igazán, inkább érdektelenek a legtöbb szemlélő számára, akik többnyire megelégszenek saját benyomásaikkal. Engem az alkotási folyamat mindig nagyon érdekelt, szerettem követni - esetleg kitalálni - mi történik az alkotó fejében...
      Ha valóban portréról van szó, akkor nyilván a lehető legjobban hasonlítania kell a modellre, de abban is benne van legtöbbször az elkövető lenyomata...

      Törlés
    8. nem replikázok tovább, mert nem teljesen ugyanarról beszélünk, úgy érzem... :( sorry)

      Törlés
    9. Semmi baj, kedves Aliz, ez itt meglehetősen szabad tér: mindenki elmondhatja, amire gondol...
      Én csak azt szeretném, hogy mindenki érezze kellemesen magát és cseréljünk gondolatokat!
      (igen elofordul néha, hogy nem értek világosan mindent, esetleg félre... de nem olyan nagy baj, azt hiszem!)

      Törlés
    10. persze. adott esetben engem zavart kissé valami... amiről másfelől te azt irad, hogy téged nem...de ezen felesleges rágódni...

      Törlés
  5. A drámai és kemény Milena helyett a lány tűnődő pillanatát kaptad el?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esetleg a saját tűnődésem pillanatát, Klári?... Sőt, talán meg is fiatalítottam egy kicsit.

      Törlés
  6. A műhelytitkokról. Húgom szolfézsra Dobszayhoz járt, aki tekintély volt a szakmában. Egy év alatt végigelemezték Mozart operáját, a Figaró házasságát. Húgom ezek után teljesen más füllel hallgatta a szépséges zenét. Ismerte a zenei ízek, fűszerek zamatát, hatását az egészre. Nem mindenki szereti. Aranyt elemezve a kritikus úgy vélte, hogy a költő azt gondolta. hogy... Arany kezébe került a kritika az anekdota szerint. A margóra írta: gondolta a fene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaza van Aranynak is: már hogyne lenne! Ő tudta csak, mi az igazság. Hogy néha az "ihlet" öntudatlanul is "dolgozik". Aztán az olvasó, néző szabadon azt érezhet bele, amit akar - pláne, ha az alkotó már rég elporladt, s éltében sem adott semmi irányjelzőt. Ettől függetlenül az értő elemzés sokat tehet hozzá a saját tekintetünkhöz, ha nem így vezeti be: "az alkotó azt akarta kifejezni..." - ahogy nyomasztó irodalmi óráink tanára szokta kezdeni a rémületes "mondanivaló" kibelezését. Étvágyunk azonnal elmúlt.

      Törlés
    2. Mick: pontosabban "Gondoltam, fenét!" - ezt irta Arany. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet igaza a feltételezőnek, az elemzőnek is... (most nem primitiv belemagyarázásokra gondolok, de sokszor benn van rejtett üzenetként, tartalomként - amire valóban az alkotó nem "gondolt", de mégis ... valahol tudatalatt igenis inspirálhatta...)

      Törlés
  7. Megfogott ez a portré. Könnyed, légies, elvágyódást kifejező tekintetű. Napokban beszélgettünk Hamlet előadásokról. Ahány kor annyi féle előadás. A maga nemében sok közülük egyedülálló és önmagában más mást mutató tartalommal bír. A téma ugyanaz és mégis az interpetáló művész látásmódja az amitől tetszik nekünk vagy sem. Néha még az is mellékes, hogy az eredeti mű miről szól. Alkotói szabadság.
    Nézői szabadság is van. Ugyanis az egyén dönti el, hogy tud- e azonosulni a művész mondandójával, vagy sem.
    Egyikünk sem ismerte Jesenska-t. Ép ezért érdekes dolog arról beszélni, hogy milyen volt. Te ilyennek látod. Mi pedig elmondhatjuk, hogy tetszik, vagy nem ez a kép.
    Nekem nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Györgyi, "Alkotói szabadság. Nézői szabadság is van." Ezt próbáltam én is valahogy kimagyarázkodni...
      A rajz, mint mondtam fentebb, nem igazán Milena Jesenska portréja, mert akkor pontosabb akartam volna lenni: kerekebb, keményebb arc, vállak közé süppedőbb nyak, egyenesebb fejtartás stb... Milena csak egy kiinduló inspiráció... Amiből más lesz (ld. Komisszarzsevszkaja vagy Anna Pavlova képének efajta "felhasználását", vagy akár a nagyszüleim fényképe alapján készült festményt, ahol nincsenek is arcok voltaképpen, mert nem az volt a lényeg.)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...