Keresés ebben a blogban

2012. április 4., szerda

A piriti legenda folyt. 4.



Ez az akvarell is 1962-es keltezésű. Kint ülök a "cimenten" nagyanyámék háza előtt Piriten, a Jókai utcában. Még nagyapám, a kőműves mester húzta fel saját kezével. Szemben az enyhén emelkedő kis utca temészetesen homokos. Az egész faluban csak a főutca (a Kost'ucca, vagyis a Kossuth utca) és még egy másik, a Rákóczi aszfaltozott. A nyári vakációk paradicsomi melegében egész nap mezítláb élvezem talpam alatt a forró homokot, bár a rokonság időnként szelíden próbál meggyőzni: nehogy azt gondolja a falu népe, hogy nem telik cipőre! 
   A házak előtt kis kertek árasztják estefelé a törökszegfű illatát: amolyan igénytelen virág ez, megél a forróságban is, és fáradhatatlanul virágzik egész nyáron. Szemben a fák között elvesző dűlőút Kerta felé vezet: megtettük néhányszor a jópár kilométert gyalog, csak úgy rokonlátogatóba árkon-bokron át, oda-vissza délelőtt-délután. Észre sem vettük a fáradságot, mesélve-beszélgetve egész úton.
   Hogyan lehetne szavakkal lefesteni a ránk nehezedő forróságot, mely kissé lenyugszik estefelé, olyannyira, hogy kiülhetünk az odaszálingózó szomszédokkal együtt a meglangyosult cementpadkára... A por is leülepszik, nem járnak már a lovasfogatok (sőt, én még teheneket is láttam járomban, szekér elé fogva, legtöbbször valakinek előttük, vagy mellettük kellett ballagni, hogy haladjanak). Nagyapám néha kihozza a tangóharmonikáját, s a sötét nyári éjszakában a zene hangja elvegyül a virágok illatával. Gyerek- és kamaszlelkemnek ez a nyugalmas világ jelenti pedig a felfedezések minden egzotikumát.

4 megjegyzés:

  1. Flora, szinte ott vagyok, nagyon érzem, hogy ott vagyok, úgy írsz.Tetszik az akvarell is.
    Eszembe jutottak azok az alföldi késő délutánok, mikor a többi gyerekkel az árok parton ültünk a poros akácfa alatt,közben az ajtó előtt kis sámlin ült Mácsok nyanya fekete fejkendőben, és tótul beszélt az arra járókkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Éva, hogy megosztottad velem az emlékeid "üvegcserepeit"...
      Pontosan úgy szeretném tudni leírni, ahogyan "akkor" éreztem, és hogy aki olvassa, szintén azt érezze körülbelül, amit én. S ha még saját emlékei is felébrednek, annál jobb!

      Törlés
  2. Kerta felé az út mentén volt-e valami emlékezetes?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen, mint mindenütt. Egyszer majd megemlítem, de attól tartok, hogy nem lenne mindenkinek olyan érdekes, mint annak, aki elmesélve újra átélheti...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...