Méltóság

   Úgy tűnik, dúl az inluenzajárvány Magyarországon, legalábbis blogos ismerőseim körében. Nem azért mondom, de hogy lekopogjam, engem eddig még elkerült! Pedig nem vettem fel az oltást, annak ellenére, hogy az idén, korom egyik előnyeként, már ingyen kínálta egy értesítés. Így is mindig elkap telente egy majd két hónapig tartó nyavalya, általában valamelyik unokám ártatlan náthája mérgeseddik el rajtam, s csak jó hetes cortisone tud lassan kihúzni belőle.
   Amikor az ember feje zsibongó méhkas benyomását kelti, tüsszög, torka, légútjai és hasizmai fájnak a nem szűnő köhögéstől, hangja a maga számára is felismerhetetlen, stb. stb... Ne is folytassam, sokan megírták itt is, ott is a héten. Ahogy Éva is ecsetelte, feldob ilyenkor egy kicsit  -  na, nem nagyon magasra!  -  egy langyos zuhany, hajmosás, tisztába öltözés, friss, vasalt lepedők! Igaz, a citromos teából kezd elegünk lenni, hiszen amúgy se nagyon érezzük az ízét...
"Más így betegeskedni, némi méltóságot, látszatot vinni a nehéz, de  azért túlélhető (!) helyzetbe"  -  idézem Évát. 
   Amint elolvastam, beugrott egy jó pár évvel ezelőtti olvasmányélmény, bár látszólag semmi köze a többnyire ártalmatlan influenzához.

  Jean-Dominique Bauby francia író-újságíró váratlanul abba a szörnyű betegségbe esett, aminek "locked-in szindróma" a neve. Csak a bal szemhéját tudta mozgatni, miközben minden érzékelt, látott, hallott. Elhatározta, hogy megírja egy könyvben. Ebből lett a "Le scaphandre et le papillon"  (A szkafander és a pillangó) c. regény, tanúságtétel, amelyből később nagysikerű film is készült.
   Egy fiatal asszistens járt be hozzá, hogy türelmesen betűzve az abécét, kivárva a bal szemhéj rándulásait, melyekből lassan összeállt a könyv. Nagyon sokáig tartott. Igazi irodalom lett belőle, távol a könnyfacsaró önsajnálattól, melytől megmentette ragyogó humora. Még ebben a reménytelen helyzetben is.
   J-D. Bauby sikeres újságíró volt, szerette a szép dolgokat, nem is tagadta meg magától őket. Még a betegágyon sem. Egy mondata különösen megmaradt bennem: 
"Et la preuve que je veux être encore moi-même. Quitte à baver, autant le faire dans du cachemire".  
"Bizonyíték, hogy még mindig önmagam akarok maradni. Ha már folyik a nyálam, legalább kasmírra folyjon."
...