Keresés ebben a blogban

2012. november 17., szombat

Méltóság

   Úgy tűnik, dúl az inluenzajárvány Magyarországon, legalábbis blogos ismerőseim körében. Nem azért mondom, de hogy lekopogjam, engem eddig még elkerült! Pedig nem vettem fel az oltást, annak ellenére, hogy az idén, korom egyik előnyeként, már ingyen kínálta egy értesítés. Így is mindig elkap telente egy majd két hónapig tartó nyavalya, általában valamelyik unokám ártatlan náthája mérgeseddik el rajtam, s csak jó hetes cortisone tud lassan kihúzni belőle.
   Amikor az ember feje zsibongó méhkas benyomását kelti, tüsszög, torka, légútjai és hasizmai fájnak a nem szűnő köhögéstől, hangja a maga számára is felismerhetetlen, stb. stb... Ne is folytassam, sokan megírták itt is, ott is a héten. Ahogy Éva is ecsetelte, feldob ilyenkor egy kicsit  -  na, nem nagyon magasra!  -  egy langyos zuhany, hajmosás, tisztába öltözés, friss, vasalt lepedők! Igaz, a citromos teából kezd elegünk lenni, hiszen amúgy se nagyon érezzük az ízét...
"Más így betegeskedni, némi méltóságot, látszatot vinni a nehéz, de  azért túlélhető (!) helyzetbe"  -  idézem Évát. 
   Amint elolvastam, beugrott egy jó pár évvel ezelőtti olvasmányélmény, bár látszólag semmi köze a többnyire ártalmatlan influenzához.
  Jean-Dominique Bauby francia író-újságíró váratlanul abba a szörnyű betegségbe esett, aminek "locked-in szindróma" a neve. Csak a bal szemhéját tudta mozgatni, miközben minden érzékelt, látott, hallott. Elhatározta, hogy megírja egy könyvben. Ebből lett a "Le scaphandre et le papillon"  (A szkafander és a pillangó) c. regény, tanúságtétel, amelyből később nagysikerű film is készült.
   Egy fiatal asszistens járt be hozzá, hogy türelmesen betűzve az abécét, kivárva a bal szemhéj rándulásait, melyekből lassan összeállt a könyv. Nagyon sokáig tartott. Igazi irodalom lett belőle, távol a könnyfacsaró önsajnálattól, melytől megmentette ragyogó humora. Még ebben a reménytelen helyzetben is.
   J-D. Bauby sikeres újságíró volt, szerette a szép dolgokat, nem is tagadta meg magától őket. Még a betegágyon sem. Egy mondata különösen megmaradt bennem: 
"Et la preuve que je veux être encore moi-même. Quitte à baver, autant le faire dans du cachemire".  
"Bizonyíték, hogy még mindig önmagam akarok maradni. Ha már folyik a nyálam, legalább kasmírra folyjon."
...


31 megjegyzés:

  1. jöttem csemegézni, mindig valami finomságra, érdekességre lelek itt nálad:))

    ezután az ELLE magazinra is más szemmel nézek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen látlak, kedves Katalin! tényleg az Elle munkatársa volt...

      Törlés
  2. ennyit találtam, de nagyon érdekesnek vélem

    http://www.nytimes.com/books/97/06/15/reviews/970615.mallon.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most komolyan megijedtem, ezt a filmet láttam, de csak most jöttem rá, hogy ez volt az
      :((
      ez már az öregség jele,
      és még csak nem is méltóságteljes
      :(

      Törlés
    2. Ha jól emlékszem, nem rég ment Magyarországon is. Lehet, hogy a magyar címe egészen más volt.

      Törlés
  3. az emberi méltóság megőrzése (vagy megtalálása) midig fontos, de talán az elesett helyzetekben (betegség, de egyáltalán öregség...) különösen! ezt nem árt nem elfelejteni, mert a környezet esetleg azt teszi... s épp ezekben a (megalázottságra, kiszolgáltatottságra alkalmas)helyzetekben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek! A belső tartás sokat segít!

      Törlés
  4. ez egy emlékezetes kiállitásról szól:

    http://lineas.freeblog.hu/archives/2011/04/15/ki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s/

    ahol

    "Rögtön, ahogy beléptem, szemembe ötlött ez a rajz, a feliratával is nagyon nekem szólón:

    "Öregséged koronája a méltóság" (Cicero)

    Ezt megjegyzem! a képpel megnyomatékosítva könnyebb lesz.

    (bár a képen az "öregséget" nem is találom, csak a "méltóságot"... (máris kitörölte?)"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet talán "szépen" is öregedni... Szeretném valahogy megvalósítani, így akár 100 évig is elmegyek! Nem a ráncok a fontosak, hanem a belülről világító fény! De ki tudja, mi vár ránk? szerencsére, mi nem....

      Törlés
  5. Hmmm,az az utolsó mondat! A lényeget lehet összefoglalni pár szóban is, és milyen egyszerűen.
    Köszönöm az ajánlást, elolvasom vagy megnézem, még nem hallottam róla.
    Én is mindig úgy kapom el valakitől. Felöltözöm, próbálok megelőzni, aztán egyszer csak kolléga, utas, gyerek elintéz.
    Nem lehet elszigetelve élni.
    Ma beléptem a 2. hétbe, és ez a hét még biztosan kell is, hogy kilábaljak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva nem olyan régen adták a tv-ben

      itt az egész film

      http://www.youtube.com/watch?v=otnWUbBGVT8&feature=related

      Törlés
    2. De jó, köszönöm, Katalin!

      Törlés
    3. Kedves Éva, vedd csak ki nyugodtan a kellő időt!

      A könyv még szebb (irodalmibb) mint a film...

      Törlés
    4. Mindig a könyv a jobb számomra. Nem mondom, hogy örök érvényű törvény, de többet ad, mint a film.

      Törlés
    5. Természetesen. Mi forgathatjuk saját filmünket annak alapján...

      Törlés
  6. Ez az utolsó mondat számomra mindent visz. Az egész embert megmutatja, visszamenőleg és előre egyaránt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennem is ezért maradt meg! Fanyar humor a teljesen reménytelen helyzetben is! Csak meghajolni tudok előtte.

      Törlés
  7. Sokat jelent nekem ez a bejegyzésed. Üzenet a palackban.
    Köszönöm.
    Nem ismertem sem a filmet, sem a könyvet.
    Csodás a film. Megnéztem.
    A könyvet pedig igyekszem minél előbb elolvasni.
    Csodálatos, hogy pont most meséltél erről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem meg mindannyiszor meglep és elkápráztat a te csodálásra, lelkesedésre képességed, mely kimeríthetetlennek tűnik! Egyszer azt írtam a kezdeti naplómba, még talán 2007-ben (hogy idézzek szerénytelenül egy "nagy gondolkodót"!...): "s'il n'y a plus la capacité de l'émerveillement au monde, il est temps de tirer notre révérence et de partir..." vagyis: "ha már nincs meg bennünk a világra csodálkozás képessége, ideje vennünk kalapunkat és eltávoznunk"... Te még nagyon sokáig ittmaradhatsz ezen a világon!

      Törlés
  8. Most kissé zavarban vagyok. Az "öreg" szótári jelentése annyira messze áll tőlem, hogy nem is tudok gondolkozni róla. Igaz, a könyvet nem ismerem, és a filmhez nem volt időm, de pótolom, köszönettel Katalinnak. :)
    (Valamilyen kirekesztettség érzését hozza, de sebaj. Annál több minden az enyém.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Akimoto, "öröknaptáram" minden napja egy bölcs szentenciára, közmondásra nyílik.
      A mai Senecától ered: "Nous commençons à vieillir quand nous remplaçons nos rêves par des regrets."
      Vagyis: "Akkor kezdünk öregedni, amikor álmainkat sajnálkozásokkal váltjuk fel."

      A "késő bánat, ebgondolat" tényleg nem visz semmire, csak akadályoz abban, hogy elő nézzünk...
      Elhiszem, hogy a szótári jelentés nem illik rád, hiszen a fogalom maga sem!

      Törlés
    2. U.i. egyébként J-D Bauby talán negyvenes lehetett, vagy még annyi sem, amikor ez megesett vele... A "méltóság" fogalma messze nemcsak az "öregséggel" kapcsolatos, hanem teljesen egyetemes!

      Törlés
  9. Flora, megnéztem a filmet. Megrendítő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megrendítő, igen. S csodálatra méltó benne az EMBER...

      Törlés
  10. Fantasztikus pillanat volt, amikor a feleség "tolmácsol" a szeretőnek, és becsülettel lefordítja, hogy "minden nap várlak".(Hasonló pillanatainkat nem kell kicirkalmazni. És még mindig itt vagyunk.)
    Az apa-fiú beszélgetésben az öreg gyenge, a bénán, kiszolgáltatottan fekvő haldokló erős...(A lelkierőt tanuljuk, nem örököljük.)
    Nem folytatom. Egy asztal mellett ülve jobban tudnánk beszélgetni, hiszen mindenki látta vagy olvasta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, Akimoto, hogy felfedezted. Van egynéhány művész, alkotó, aki még holta után is bőkezű velünk...

      Törlés
  11. Nekem (remélem) még nagyon messze vannak az ilyen kiszolgáltatott helyzetek. De igyekszem jól az eszembe vésni, hogy amikor valakinek segítséget "kell" nyújtanom, úgy próbáljam meg, hogy minél kevesebbet szenvedjen csorbát az emberi méltósága. Ez fontos! Mindig, minden körülmények között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti, ha mindenki tudatában lenne ennek!... S nemcsak akkor, ha róla van szó, hanem a "másikról" is...

      Törlés
  12. Fontos, igen. az ember könnyen megfeledkezik róla életerős emberként.
    Én is köszönöm a filmlinket. Megnézem. :) (Úgy szeretem Charles Trenet dalait.:) Tavaly kaptam egy dupla cédét. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Charles Trenet-t tekintik egyesek a modern francia "chanson" atyjaként... Még 80 évesen is színadra állt (pár éve halt meg)
      Azt mondta, szinte maguktól születnek benne a dalok szövegestől, melódiástól. Nagyon könnyen írt és az optimizmus volt a jelszava! Úgy látszik, ez utóbbi konzervál...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...