Egyszerűen muszáj volt megragadni a fényképezőgépet, hogy elkapjam ezt a ritka pillanatot: besütött a délutáni nap a nappaliba, s mivel alacsonyan jár, megmelengette a kandalló bemélyedésében a kis török asztalkát a rajta álldogáló rézedényekkel, melyekről mindig Kato fog eszembe jutni... Kato örmény kereskedő volt az isztambuli Bazárban, s ha arra jártam, soha nem kerültem el, hogy egy kis tea vagy inkább egy csésze sade kahve (az a jó zaccos erős török kávé, de cukor nélkül: azaz sade) mellett meg ne vitassuk a világ dolgait, s meg ne mutassa néhány különösen szép szerzeményét... Szeretem magam körül ezeket a tárgyakat: felevenülnek bennük az emlékek, ha rájuk téved a szemem.
Kato-t ismerte mindenki, aki nem zsibárúra, hanem igazi szép darabokra vágyott. Szinte baráti kapcsolat volt közöttünk, felkerestük, amikor 5-6 év múltán visszamentünk Isztambulba Gilbert két volt diákjának esküvőjére. Kicsit megőszült. Kb. 2 éve megtudtam egy blogon, hogy autóbalesetben meghalt.
Tárgyaink az emlékeinket hozzák el nekünk. Emlékeink pedig segítenek felidézni az életünket. Nagyon szeretem a tárgyaimat. Minden darab szól hozzám, mesél nekem. Ha ez az élmény még a fény játékával is párosul egészen különleges könnyed pillanatot élhetünk át.
VálaszTörlésGyönyörűen fotóztad le a pillanatot. Köszönjük.
Én is így vagyok vele, kedves Györgyi. Meg a fény is kell (itt olyan ritka!), hogy életre keljenek! Köszönöm, hogy így megdicsérted kis fotómat, egészen meglepődött...
TörlésNincs rossz fotó, mert nem csak a technika számít, hogy visszaadd, amit éppen akarsz vele.
VálaszTörlésSzeretek bepillantani más otthonába. Kis részletek érdekelnek, melyek körülveszik azt, akinél szívesen olvasok. Még közelebb hozza az illetőt, de ezzel nem mondtam újat.
Én teázni szeretnék egyszer egy olyan pohárból, amiből ők isszák.Nem nagy, és mintha "dereka" lenne. Ki is néztem egy török éttermet egy helyen.Felírom a listámra, mert ilyen apró dolgokra vágyom.
Szemrevételeztem a te dolgaid a képeden, unoka képét is.
Egyetértek veled, Éva, szerencsére nemcsak a technika számít, különösen "házi használatra", de nem veszem hozzá a kellő időt és fáradságot, hogy tanulmányozzam... De mindenre nehéz időt szakítani, miközben "elhull a virág, eliramlik az élet..."
TörlésAz említett poharak a leggyakoribbak Törökországban. Annyit láttam, annyiszor ittam belőlük, hogy végül is nekem nincsen...
Jó szemed van az fényképet illetően! Bár ezen a képen Alice csak 1 éves. A kerámiákból a középső kínai táncosnő (a Printemps nagyáruházból), a két kisebb a szegedi Képcsarnokból (van 7 társuk is, ugyanattól a kerámikusnőtől)
Az én "technikám" annyiból áll, hogy van egy közepes tudású automata gépem.:-)
TörlésEzt szoktam kattintgatni. Igaz, a Picasa képszerkesztőjével néha rásegítek a minőségre, mert ehhez a tudású géphez ez sajnos kell. Mivel nem művészkedni akarok, csak saját használatra gyártom a képeket, és hozok ide is belőlük, ezért nem is problémázom ezen az egész ügyön( képszerkesztés).
Köszönöm még a részleteket a képpel kapcsolatban. Törökországban nem voltam, filmekben láttam ezt a poharat, és mikor török étteremben voltunk, akkor nem ittunk teát, pedig a szomszéd asztalnál azt is tették. Azóta is bánom, mert most erre vágynék. DE nem olyan nagy ügy egyszer megvalósítani.
Természetetesen a legfontosabb "technikai elem" a fényképész szeme! A tiéid egyedi szépsége a részletek hangulatából jön össze főképpen. Igen, mindenekfölött a te szemeden múlik, ezt érzi az ember...
TörlésRészlet- és hangulatmániám van!:-)))Ez így igaz!
TörlésA Kolossy térnél a kb. posta alatti üzletsorban hátul, eldugva egy török bolt működik (hacsak be nem zárt). Ott lehetett kapni 1800 Ft-ért hat darabot ezekből a vázaszerű teáspoharakból.
VálaszTörlésEgyébként a „naprásegítéses” fotó nekem is tetszik. Magam is művelem. Soha nem látott részleteket világít meg. Itt egy kedves kis enteriőr-részletet.
Köszönöm, Mick. Nekem is nagyon megszokott, sokszor "legeltetem" egy-egy ilyen részleten a szememet. Sajnos, legtôbbször napsugár nélkül...
TörlésMick, ha egyszer arra járunk, elmegyünk a Kolossy térre és környékére.:-)
TörlésHátha!
Egyre többször fogjuk idézni a napsugarat fotókon. ( Amit a fotó idéz, az is visszahozhatatlan egy idő után. :)
VálaszTörlés@akimoto: ebben van a fotó csalóka varázsa: a pillanat rögzítése már nem a pillanat...
VálaszTörlésÍgy van. Attól függ, mekkora szeletet társítunk az időből a fotóhoz.
VálaszTörlésA lehető legnagyobbat...
Törlés