Születésnap, kissé megkésve...

   Rohammunkában megtörtént a kettős (Alice-é és az enyém, 10 nap különbség van köztünk  -  nomeg egypár év...) születésnapi vacsora, hazatérésünk másnapján, még kissé kábán az utazástól és a fejünkben kavargó eseményektől, a bizonytalan jövőtől... A gyerekek kedvéért viszont vidám képet kellett mutatni, mint a mellékelt ábra is tanusítja... 

   Megfőztem a tejfölös borjúpaprikást, Agnès az előételt vállalta magára, a képen látható (isteni!) csokoládétortát pedig Alice választotta a város legjobb cukrászánál, ahová csak nagyobb ünnepi alkalmakkor járok... Agnès szülei is itt voltak, természetesen.

   Másnap, vasárnap Alice átköltözött a másik nagymamához, aki Mamie névre hallgat. Énmagamat a keresztnevemen szólít mindkettő, akárcsak szüleik. Nem szóltam bele, senki sem kényszerítette őket. Időnként ellenőrzöm: "Qui suis-je pour toi?"  - "Ma grand-mère."  -  hangzik a megnyugtató válasz.  ("Ki vagyok én neked?"  - "A nagyanyám.") Igy minden rendben.

   Lucie nálam tölti a hetet. Nagyon kellemes vele is. 6 és fél éves, a gondolkodások, elmélkedések kezdete. Sokszor hangoztat komoly szentenciákat, melyek felnőttektől hallott és saját szülemények keveréke. Mindkettőnek jó a humora, csodásan elvagyunk együtt. De azért sokkal könnyebb magamnak egyszerre az egyikkel...