Milyen felemás
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
igen.
VálaszTörlésEz a vers is egyfajta válasz, csak jobban megfogalmazza, mint ahogy mi tudnánk...
TörlésBiz az előfordulhat, hogy hozzátartozóknál jobban ismerik meg egymást a bloggerek. Arra gondolok, hogy ez a rokonokon is múlik. Nekik is szabad olvasni a posztokat.
VálaszTörlésAmi pedig a zuhanást illeti: érdemes vállalni az esést, tudva, hogy a gödör aljától kezdve fölfelé vezet az út.
Nem halálos zuhanásra gondolok.
A rokonok közül is olvassák, s egyikük azt mondta egyszer: más képet is kaptam rólad!... Megintcsak a kigombolkozás...
TörlésA zuhanás ezekben a képzetekben nekem mindig halálos...
Nem ezekre a zuhanásokra mondják, hogy egzisztenciális válság, amikor úgy látszik, hogy mindennek vége, nem látszik az alagút vége, stb. Utóbb rájön az ember, hogy fölösleges volt szorongása, aggódása, mert majdnem semmiért aggódott.
VálaszTörlésMadách jól írta meg: Ember, küzdj, és bízva bízzál. Főleg az utóbbira tenném a hangsúlyt.
De "miben bízzál"? Neked, mint hívőnek, nyilván egyértelmű a válasz! De az agnosztikusnak már sokkal bonyolultabb a megkapaszkodás...
Törlés