Keresés ebben a blogban

2012. november 26., hétfő

Naplemente


   Ilyen volt tegnap és ma naplemente után, a kert végéből, úgy fél hat felé... Baloldalt a templomépület feketéllő sziluettje; a gyorsan lecsupaszodott platánok kirajzolódnak a még halványan kékellő égen. A friss szélnek köszönhetően eltűntek a felhők, még ha ideiglenesen is. A kertben még virágzik két rózsafa...

10 megjegyzés:

  1. Milyen világos van ott még fél 6-kor!Itt már fél 5-kor sötét van, de ezt úgyis tudod bizonyára.
    Szeretem a sziluetteket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, fél hat után kezd sötétedni... Csak egy kis hónap kell még és hosszabodnak a napok újra!
      Éva, a te képeidhez képest ez nagyon igénytelen munka. De ezt látom naponta, ha kinézek a kertre a konyhaajtóból, úgy balra, nyugat felé...

      Törlés
    2. Tudva az információkat, és azt is hozzátéve, amit Micknek írtál, fontos ez a kép nekem, mert a napjaid része.Szeretem tudni a részleteket.

      Törlés
    3. Hát, az biztos, hogy a napjaim része... Tudtam, hogy nagy lesz ez a ház egyedül... Kezdem belakni, sőt, ragaszkodni hozzá...

      Törlés
  2. Szép ez a kép. Sőt idilli.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves vagy, Mick. De amint Évának is írtam, ez inkább dokumentum, mint művészet.
      A tőszomszédságban levő templomból csak kis darab látszik, de a harangszó jól idehallik, nomeg a harangjáték is (carillon; itt északon gyakori, még koncerteket is adnak): "Au clair de la lune, mon ami Pierrot..."

      Törlés
  3. nagyon meghatározó, hogy mit látunk az otthonunkból, szinte hozzá (bele) tartozik!....
    (én egy időben minden évszakban külön fotóztam az ablakunk előtti hársfát...(pedig nem épp a Roueni székesegyház, sem Nádas körtefája, de személy szeront, számomra )számunkra a saját látképünk) még többet is érhet)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen fontos támpont, fogózkodó... Tájunk része, melynek magunk is részei vagyunk.

      Törlés
  4. Miért is nem csodálkozom, hogy ez a fotó hű társa a rajzaidnak, az azokból áradó hangulatoknak?!:))))
    Bizony, nem mindegy, mire lát rá az ember. A valóságban, reggeli ébredéskor, no meg, hm, átvitt értelemben sem...
    Az elénk táruló, jól ismert táj, kert, vagy akár csak egy ablaknyi látkép, talán nem is a megszokottság, a jól ismert látvány miatt kell, biztonságérzetet ad, néha menedéket is, vigasztalást, hogy azért van biztos pontunk az életben. "Mindenhol jó, de legjobb otthon"- ez a boldogságos sóhaj el nem maradna egyetlen hazaéréskor sem!
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E.! Sokáig hiányzott itt az elhagyott Boszporusz látképe, amire reggelente félrehúztam - első mozdulattal - a szoba függönyét!...
      Szép környezetben élni feldob, csúnyában pedig lehangoló... A megszokottra van egy francia szó: "familier", amiben benne van a "famille" biztos melege is...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...