Keresés ebben a blogban

2012. november 27., kedd

Pilinszky születésnapja...


Részlet Pilinszky János 1967. máj. 10-én Pierre Emmanuel-hez írt leveléből:

(...) Ha emigrálok, annak is megvannak az előnyei és hátrányai. Szomorúságom megmarad. A megfutamodás egyfajta érzése is föltétlenul gyötörni fog. Rokonaimat is örökös aggodalommal fogom figyelni a távolból. Ha sérelem éri őket, segítségükre lehetek-e azzal, hogy ügyüket a Szabad Európa szóvá teszi? Ha betegek, módom lesz-e anyagilag segítenem őket?
   Döntésemből automatikusan következik, hogy a karrierizmus kísértéseitől nem kell félnem  -  még annyira se, mint idáig.
   Emigrálásom puszta ténye hosszú időre (egyetlen kommentáló szó nélkül is) a legtisztább befejezése és folytatása lenne elhagyott "szerepemnek", költészetem szerep részének.
   Csöndes és névtelen életre lenne szükségem, hogy amit fontosnak érzek, megkísérelhetném először szabadon megfogalmazni. Ez nagyon jó volna, s a többi már nem tőlem függ.
   Ez az idő végre belül is lehetővé tenné, hogy megérlelődjön bennem egy új és végső életforma esetleges beérése (az, amiről tegnap hozzávetőlegesen beszéltünk). 
   Persze a nyugati szabadság se lenne veszélyektől és fájdalomtól mentes számomra. Mint amikor valaki túl sokáig vágyakozott valami után, s hogy utánanyúlhat, kiderül, hogy elhalt a keze. Mindazt, amit nyugaton látok, fájdalmas luxusnak érzem  -  beleértve még a kolostorokat is. Ugyanekkor ez a luxus félelemmel tölt el  -  a szabadság bénító tériszonyával. Lehet, hogy már csak börtönfolyosókon tudok közlekedni? 
(...)
Pilinszky János összegyűjtött levelei, Osiris Kiadó Budapest 1997

KAPCSOLAT

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszítek.


ÖRÖKLÉT

A fésű meghalt a hajadban,
simogatásom is megállt.
Kiveszem a fésűt a kezedből.
Mindennek vége. Karonfogva ülünk.

Pilinszky János Összes versei  Osiris Kiadó Budapest 2006
   
   

19 megjegyzés:

  1. Olvasói önzésből keresem, vajon mit írt le helyettem, mivel tudok én azonosulni, és keresem azt, vajon te miért választottad éppen ezt a levél idézetet és a verseket.
    A magamét tudom, a tieddel kapcsolatban erős sejtéseim vannak.
    Így is megismerhetjük a másikat, mert soha nem mindegy, hogy ki mit hoz a blogjába más tollából.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a levél-idézetet valamikor lefordítottam a francia blogomon. A máshol élés kérdése (idegen földön, idegen nyelvben) mindig izgatott: már lassan 40 éve művelem a valóságban is! Érdekel, ki mint éli át. Pilinszky "kiszakadt" volna - én nem idegenként jöttem el, hanem családba: ez egészen más. Egyedül eszembe se jutott volna.

      Ami a két verset illeti: mindig megfogott a "társas magány" látványa...

      Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek.

      Törlés
    2. Valahogy úgy gondoltam, ez volt a sejtésem, ahogy most írtad, téged nem viselt meg annyira soha a távozás, ahogy őt megviselte volna.
      A tied családból családba!:-)

      Törlés
    3. Ajjaj, mielőtt leírnád, hogy ez nem ilyen egyszerű, már most leírom: Tudom!

      Törlés
    4. Igazad van: nem viselt meg annyira... Mint már írtam: ott van a "hazám", ahol azok az emberek, akiket szeretek, akikkel közös a nyelvünk (több is lehet)...

      Törlés
    5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    6. Kedves Éva, a bűntudat érzését én is ismerem, pedig anya nincsen egyedül (kezdettől fogva belém nevelve a gyerek feladata a szülővel szemben)... De feláldozhatja-e a gyerek az életét a szülőért? Én mindenesetre semmiképp nem várnám el a fiamtól, hogy viselje el az én ránehezedő súlyomat. Nem tudom, hogy lesz 20 év múlva, egyelőre szívesebben adok, mint kérek... Ez lehet gyengeség is... Mindenesetre, szeretnék idejében még döntéssel bírni.

      Törlés
    7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    9. Kedves Éva, e-mailben válaszolok, mert nem akarok mindent a Net-re bízni...

      Törlés
    10. Bocs' a törlésekért, te is a sajátjaiddal azt teszel, amit akarsz.
      Igazad van a Nettel kapcsolatban.:-)

      Törlés
  2. "a társas magány"(á)hoz ez (is) egy emblematikus verse:
    "Az ágy közös.
    A párna nem"
    (Életfohgytiglan)
    de azt hiszenm az ő "esete" (aspektusa) teljesen egyedi (és nagyon megszenvedett) volt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon megviselhette a "tudathasadásos" állapot valószínű és az akkor uralkodó látszatok miatt elnyomott homoszexualitása miatt... S nemcsak a látszatok, hanem mély vallásossága miatt is...

      Törlés
  3. Nagyon régen én is nekiindultam a világnak. Majdnem későn jöttem rá, hogy nincs bennem annyi ambíció, hogy képes legyek egyedül élni egy idegen országban. A kollegialitási kapcsolat amiben ott részem volt az nem elegendő a gyökerek kialakulásához. Gyökerek nélkül pedig nem tudok élni. Ha valakiért maradhattam volna valószínűleg ott maradok.
    Fontos kellékei az életnek a pénz és a karrier, de valahogy engem nem érdekeltek eléggé. Tegnap sem és ma sem.
    Érzések miatt akár a világ végére is elmennék. Főleg ha a szeretett ember ott van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Valahogy így vagyok vele én is.

      Törlés
  4. Pilinszky - úgy tudom - próbálkozott Franciaországgal is. Mintha félelmei miatt vágott volna az útnak. Ám elképzelése se volt, miből fog megélni. A francia költőket sem tartja el a versírás. Ő pedig ahhoz értett. A kudarcok mintegy hazaterelték.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A levelet Eygalières-ből írta 1967-ben, több hónapot töltött Belgiumban, Franciaországban és Rómába is elment, meghívásokra. Kézről-kézre adták, de mindig anyagi gondokkal küszködött... Itt még annyira sem kelendő a költészet, mint M. o-n... Szinte többen írják, mint olvassák (de nem egymást!)...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...